Barry Schwartz, amerikai pszichológus a választás paradoxonáról szóló kutatásaival szerzett világhírnevet. Az utóbbi időben pedig azt vizsgálja, hogy mit lenne helyes megtennünk adott helyzetekben, s a döntéseinket milyen tényezők befolyásolják.
Egyre kiábrándultabbak vagyunk az intézmények miatt, amelyektől függünk. Nem bízunk bennük. Csalódást okoznak nekünk, mert nem azt nyújtják, amire szükségünk van. Ez igaz az iskolákra, amelyek nem szolgálják a gyerekeinket, pedig úgy véljük, hogy ezt kéne tenniük. Igaz, az orvosokra, akik úgy tűnik, túl elfoglaltak ahhoz, hogy figyelmet fordítsanak ránk, pedig főleg azt szeretnénk. Igaz, a bankokra, mert elfecsérlik a pénzünket, igaz a hitelminősítő intézetekre, amelyek nem adnak pontos kockázati értékelést a lehetséges befektetésekről, és igaz, a jogrendszerre, amelyet úgy tűnik, jobban érdekel a célszerűség, mint igazság. Továbbá igaz a munkahelyekre, amelyek kvótákat akarnak teljesíteni, rendszereket működtetnek, de nem mozgósítják azokat az erőket, amelyek az ott dolgozók karrierjét segítenék. Ráadásul nem csak mi érzünk kiábrándultságot, akik igénybe vesszük a szolgáltatásokat, hanem azok is, akik nyújtják.
Amikor megpróbáljuk jobbá tenni a dolgokat, általában két eszközt használunk. Az első a szabályok és eljárások rendszere, azaz megmondjuk az embereknek, hogy mit kell csinálni, és ellenőrizzük a teljesítményüket. A második eszköz egy az ösztönzők sora, amely elősegíti a jó teljesítményt az emberek jutalmazásán keresztül. Csakhogy Schwartz szerint (erről írt cikket a LinkedIn véleményformálóknak fenntartott blogjában) a szabályok és ösztönzők, amelyekkel azt szeretnénk elérni, hogy jobbak legyenek az iskolák, a kórházak, sőt a bankok, nem helyettesíthetik a bölcsességet. Mi több, ezek ellenségei lehetnek a bölcs gyakorlatnak. Azt állítják, hogy amikor a bölcsesség nem csak a társadalomnak jó, hanem – miként Arisztotelész gondolta – ez a kulcs az egyéni boldogsághoz is. A bölcsesség nem csupán egy dolog, amelynek a birtokában szeretnénk lenni. Hanem olyasmi, amelynek a virágzását kívánjuk.
A választások ugyanis, amelyek a teljesítményünk javulásához vezetnek nem csak jó és jobb dolgok közötti döntést jelentenek. Gyakran nehéz megmondani például, hogy egy orvos akkor cselekszik-e helyesen, ha kendőzetlen brutalitással ismerteti betege helyzetét, vagy gondoskodással veszi körül, amivel igyekszik elviselhetővé tenni a betegséget. És mit tehet egy tanár, akinek a saját meggyőződésével szembenálló dolgokat kell tanítani, de legalább is általa nem helyeselt módszerekkel kell oktatni az előírások miatt. Mit hágjon át, az előírásokat vagy a saját meggyőződését arról, hogy mivel használ a diákjainak? Az efféle dolgok eldöntéséhez bölcsesség kell.
Hogy milyen bölcsesség azt Kenneth Sharpe-pal közös könyvében (Practical Wisdom: The Right Way to Do the Right Thing – Gyakorlati bölcsesség: a helyes út a helyes dolgok megtételére – Riverhead Books, New York, 2010) fejtette ki Barry Schwartz.
