A brit The Telegraph szomorúan tudósított róla, hogy Új-Zélandon a posta számos területen csak heti három napon működik, mert az e-mail oly mértékben visszaszorította a hagyományos leveleket, hogy nincs értelme fenntartani a korábbi szolgáltatási szintet az internet korában. A szerkesztők azonnal össze is állítottak egy listát a hálózati technológia által kipusztított, vagy pusztulás felé tartó dolgokról. Ebből szemezgettünk, s belekevertünk némi hazai ízt. Akinek kedve van, összeállíthatja a saját lajstromát a digitális szélviharban eltűnt dolgokról, vagy folytathatja az alábbit.
1. Az intelligens clebritások mítosza. A hírességek, celebek főleg a Facebookon és Twitteren azonnal kommunikálják a gondolataikat, reményeiket, álmaikat a helyi vagy globális rajongói bázisnak. Sajna ezek a reflexiók, bejegyzések nem mindig a tájékozottságról vagy az analitikus gondolkodás képességéről tanúskodnak.
2. Lemezbolt. A zenei felvételek eladásai 40 százalékkal estek az ezredforduló óta az International Federation of Phonographic Industry adatai szerint, ami a véleményük szerint az online kalózkodás és ingyenes streaming következménye.
3. Nyomtatott menetrend. Annakidején vaskos könyvekben adták közre a közlekedési társaságok az egyes járatok várható érkezésének és indulásának időpontjait. A vonat- és buszmenetrend sok családnál az élethez nélkülözhetetlen adatbázisok egyikét jelentette.
4. Memória. Egy amerikai tanulmány azt találta, hogy az emberek a Google hatására nem jegyeznek meg semmit, hanem rákeresnek, ha szükségük van rá. Ez elég bizarr ugyan, de nem fordítunk energiát arra, amire szükségtelennek ítéljük. A kevesebb agytorna miatt viszont romlik az emlékezőképességünk.
5. Térképek és atlaszok. A térképek értékesítése 2005 óta 25 százalékkal esett Nagy-Britanniában, különösen a turistatérképek eladása zuhant gyorsan, mert az emberek a telefonjaikkal elérhető navigációs applikációkat és térképszoftvereket használják inkább. A hegyi mentések száma viszont 52 százalékkal emelkedett ugyan ebben az időszakban, talán nem véletlenül.
6. Nyomtatott pornó. Miért is rejtegetnének serdületlen ifjak és meglett családapák az ágyneműtartóban suttyomban pénzért beszerzett szoftpornó lapokat, ha pár kattintással hardcore klipeket érhetnek el ingyen.
7. Szépírás. A fiatalabb generációknál a papírt és a tollat a billentyűzet váltotta fel. Ahhoz pedig, hogy valaki szépen tudja formálni a kézzel írt betűket, sok gyakorlás kell. Kiírt kézírás – szokták mondani arra az írásképre, amely folyamatosan egyenletes mintázatot követ. Talán érdemes volna több valódi levelet írnunk, amivel hódolhatnánk a kalligráfiának és még pár postás állását is megmenthetnénk.
8. Enciklopédiák. A nagy összefoglaló tudástárak legismertebbike, az Encyclopedia Britannica sem jelenik már meg többet nyomtatásban. Illetve lehet, hogy az utolsó nyomtatott kiadása éppen a magyar nyelvű változat lesz. Kevesen veszik ugyanis a fáradságot a keresgélésre és lapozgatásra, ha például a Wikipedián vagy más enciklopédiák online verzióin, illetve az általános célú internetes keresőkön másodpercek alatt rátalálhatnak a kívánt tartalomra. A vaskos, tekintélyes, aranyos gerincű könyvek persze még mindig jól mutatnak a polcon.
9. Fejben tartott telefonszámok. A memorizált telefonszámok két okból is kikoptak az elménkből. Egyrészt a telefonok (köztük a vonalasok zöme is) már önálló regisztert tartalmaz, amelyből könnyen előhívható bárki elérhetősége. Másrészt az online telefonkönyvek és tudakozók is kisegítenek a bajból.
10. Késleltetett tudás. Szeretnéd végigizgulni a kedvenc filmsorozatod ismétlését, vagy megnézni egy focimeccset az eredmény ismerete nélkül. Ez szinte lehetetlen, mert ha nem szúrják ki a szemed az újságok, online híroldalak, webzinek, portálok címeiben az elkerülni kívánt információk, akkor az ismerőseid biztosan lelövik a poént valamelyik közösségi hálózaton.
11. Bizalom a nigériai hercegekben és üzletemberekben. Talán nincs is olyan régi internethasználó, aki ne kapott volna e-mailt pénzt kunyeráló nigériai üzletemberektől és momentán megszorult arisztokratáktól, akik természetesen részt is kínáltak a következő bombaüzletből. Valamiért csak kevesen utaltak nekik?
12. Termelékenység. A Forbes kutatása szerint az amerikai alkalmazottak 64 százaléka olyan weboldalakat is látogat munkaidőben, amelyeknek semmi közük ahhoz a tevékenységhez, amelyért a fizetésüket kapják. A leglátogatottabb oldal a Tumblr és a Facebook. Nálunk ezt a sort biztosan a Facebook vezeti, aztán lehet, hogy a blogzóna következik.
13. Vakrandi. Az internetes társkeresés megszüntette a „vörös rózsa a hajtókán” és az „friss újság a balkézben” típusú kódokról felismerhető személyek találkozását. Habár a többség szerint szükség van a véletlenekből kibontakozó romantikára a jó párkapcsolatok megszületéséhez, de a 2005 és 2012 között házasodott amerikaiak harmada online talált egymásra. Csak reménykedhetünk, hogy amennyivel az kevésbé vagyunk rákattanva az internetre amerikaiaknál, annál erősebben leszünk rápörögve a való világban felbukkanó párunkra.
14. Rádiózás. A rádiók közel harmadát a fejlett országokban digitális csatornákon hallgatják. Ezzel együtt a rádiózás csökken. A kocsikban is mindinkább az mp3-as lejátszókról érkező zene szól végtelen folyamban, a szórakozóhelyeken nem szól semmi, mert jogdíjat szednének utána, s ez talán még a fodrászatokra is igaz. Este, aki nem a tévé előtt ül, az a számítógép képernyőjét bámulja. Nem csoda, ha a hallgatottsági adatok mindig arról szólnak, hogy a piacon melyik adó milyen pozíciót foglal el a rádióhallgatók körében, s arról alig hallani, hogy mennyi az összes rádióhallgató. A 80-as évek közepe óta a rádiózás alaposan visszaesett a KSH adatai szerint. A magyarok (10 és 84 éves kor között) 37 százaléka hallgat rádiót, és naponta 1 (azaz egy) percig hallgatnak átlagosan (30 éve ez 7 perc volt) és szándékosan valamilyen műsort, a napi átlagos háttérrádiózás viszont 44 percig tart.
15. Elszigeteltség. Ma már nehéz elveszíteni a kapcsolatot azzal, aki nem menekül előlünk. Sőt akár évtizedek óta megszakadt kapcsolatok kezdenek újra élni, főleg a közösségi hálózatok segítségének köszönhetően. Jó azonban észben tartani, hogy a kontaktusok léte önmagában nem csökkenti az elidegenedést.
16. Privát élet. Ha olyan védett személyeket is sikerül lehallgatni, mint a német kancellár, akkor a közemberekről szóló adatgyűjtés (még az életüknek olyan szegmenseiből is, ahol idegeneknek semmi keresnivalójuk sem volna) puszta gyermekjáték. És nem csak a titkos ügynökségek jeleskednek az adatszerzésben, hanem a legkülönfélébb cégek és szervezetek is. Sőt az üzleti intelligencia alkalmazások segítségével a digitális világban magunk mögött hagyott mindenféle nyomok (adatok, szövegek, fotók, videofelvételek, közlekedési szokások, kommunikációs mintázatok stb.) alapján pontosabb és realisztikusabb képet alkotnak rólunk, mint mi magunk képesek lennénk.
17. Apró titkok. Ugyan senkit sem érdekelt, hogy a barátaink mit ettek ebédre, s így titokban maradhatott a fokhagymás brassói aprópecsenye vagy a dupla adag somlói galuska elfogyasztása, de már ennek is vége. Az emberek ugyanis egyre hajlamosabbak megosztani életük minden, mások számára lényegtelen apró részletét: a homok rajzolatát a nagylábujjukon a nyaralás idején, az aktuális felhőfoszlányok játékát a házuk felett, a pitiző kutyájuk csorgó nyálát és a frissen tetovált koponyát nonfiguratív rúnák keretében. Mi lesz, majd ha a hálózat egyszer szagokat is közvetít?
18. Fényképező film. A digitális kamerák betettek a tömeges filmes fényképezésnek. Részben mert újra és újra meg kellett venni az üres filmet, az amatőr által készített fotó minősége mindig kérdéses volt, egy filmre csak töredék annyi kép fért fel, mint egy memóriakártyára és csak digitalizálás után lehet megosztani. Útjában állt a fényképezés forradalmáénak, buknia kellett.
19. Fotóalbum. A képeink egy részét ugyan még hajlamosak vagyunk kinyomtatni, de a nagytöbbsége már digitális mappákban pihen. Könnyebb közösen nézegetni őket a nagyképernyős HD-tévére rádugott pendrive-ról, sőt még a DVD-ről lejátszva is, mint egy albumot lapozgatva.
20. Számítógépjáték bolt. Van még, aki nem online játszik, vagy vásárol játékot?
21. Troll. A troll valamikor egy mitikus hidak alatt lakó lény volt, amelyet több rétegben tüntetett el a változó világ. Először gőzhajú, cipőgombszemű gumiból gyártott rémecskévé vált, amelyet minden szuvenír boltban árultak, pont úgy, mint a felfelé kunkorodó ormányú elefántokat. Aztán gonosz és igen buta, de nagyon erős és agresszív hegyi óriásokká avanzsált, ahogy ezt a Gyűrűk urában vagy a Harry Potterben is olvashattuk és láthattuk. Most meg itt grasszálnak mindenütt és egyetlen elfoglaltságuk van, hogy kellemetlenkedjenek és rosszindulatból vagy szánt szándékkal, maguktól vagy megbízásból. A netes fórumokon igen könnyű beléjük botlani.
22. Megosztás. Valaha másokkal megosztani olyan dolgot, amely a miénk, igazán kedves dolognak számított. De a megosztás ma már egy hömpölygő áradat, amiben sok a szenny, a lopott holmi, a felháborító és idegesítő dolog, amelynek a javarészére sem igényünk, sem szükségünk nincs. Egy kis önuralom ránk férne.
23. Szakértelem. Annyi információ áll már rendelkezésre az interneten, hogy elvben bárki bármiről szakértővé képezheti ki magát. Sokan azonban megfeledkeznek róla, hogy egy betegség tüneteinek precíz megismerésétől még nem válnak orvosokká. De hinni, hiszik. Így aztán nem bíznak meg a doktorban, aki aszpirint javasol a fejfájásra, s nem akar azonnal műtét előjegyezni.
24. Névjegykártya regiszter. De szép is volt a névjegykártya tartókat lapozgatni. Ma már minden az okostelefon vagy a számítógép memóriájába kerül, s a nyilvántartás folyamatosan szinkronizálható. A névjegyek meg jobb esetben befőttes gumival összefogva várják a szebb napokat.
25. Zsebszámológép. Asztali kalkulátorok talán még előfordulnak pár helyen, de zsebkalkulátorokat valahogyan száműzte a világ az iskolai taneszközök közé. A funkciójukat átvették a telefonok, azaz egyszerűen szublimáltak.