A gyors helyváltoztatás szabadsága az ember régi álma, és függetlenül attól, hogy erre éppen milyen lehetőségei vannak a szamártól az űrhajóig, valószínűleg mindig fennmarad. Már a mesékben is azt kérdezi a táltos paripa a gazdájától, hogy úgy haladjanak-e, mint a szél, vagy mint a gondolat. Ami a szélfokozatot illeti, már sikerült táltosi képességekre szert tennünk, de a felkapcsolásra még egy ideig várni kell. Bár ismerve a technológiai szingularitás esetleges hatásairól szőtt elképzeléseket, nincs kizárva, hogy néhány évtized múltán még az is megtörténhet.

Praktikusan nézve, az emberek szeretnének gyorsan eljutni egyik helyről a másikra. Erre különféle lehetőségeik vannak, de teljes mozgási szabadságot csak akkor kaphatnak, ha cserében lemondanak a sebességük egy részéről, vagy nagyon megnövelik az utazási költségeiket. A repülő autók igyekeznek megteremteni az elfogadható kompromisszumot. A repülő autó 1964-ben még maga volt a sci-fi, amikor Fantomas repülőgéppé átalakuló Cintroën DS-e lenyűgözte a mozilátogatókat. Mára viszont, mintegy 50 esztendővel később eljutottunk odáig, hogy az elképzelés valósággá válik.

Terrafugia Transition

Ilyen lassan? – kérdezné a hatvanas évek technikai optimizmusában fürdőző mozilátogató. Ilyen lassan, s ennek alighanem az a magyarázata, hogy a repülő autóknak kevesebb az előnyök, mint a hátrányuk. Az emberek tömegeinek nincsen szükségük ilyen járművekre, akiknek pedig ige, azok kihajtanak a reptérig, beleülnek a magángépükbe, és boldogan repülnek, ahová csak tetszik. Ahová pedig megérkeznek, ott van taxi vagy bérautó. Mindkettő előre megrendelhető. Ha valaki még ennyi kényelmetlenséget is soknak tart, azt pedig várják a szerencsésebb országokban azok a lakóparkok, amelyeket kifejezetten repülőgéppel közlekedőknek alakítottak ki. A település végén ott a felszállópálya, ahová a házak melletti garázsokból (bocsánat, hangárokból) közvetlenül ki lehet gurulni.

Az MIT-s repülőmérnökök által 2006-ban alapított Terrafugia cég Woburnben, Boston külvárosában fejleszti azokat a járműveket, amelyek ma már minden tekintetben megfelelnek egy közúti közlekedésre alkalmas autótól és egy biztonságos kisrepülőgéptől elvárt minden paraméternek. (A cég a DARPA repülési programjába is bekapcsolódott.) Az első típus (videó a cikk végén), a Transition a (Popular Science értesülése szerint) 2014-ben kerül kereskedelmi forgalomba, s a cég honlapján már előjegyezhető. A várható áráról nincs információ.

A jármű utazósebessége a levegőben 160 kilométer óránként, a hatótávolság 660 kilométer 30 percre elegendő tartalék üzemanyaggal, a felszálláshoz 518 méterre van szüksége, hogy átjusson egy 15 méter magas akadály felett. A hasznos terhelése 227 kilogramm. A fogyasztása repülés közben 18,9 liter óránként, a földön haladva pedig 6,7 liter 100 kilométerenként. A közúti sebessége meghaladja a 100 kilométert óránként. Feltankolás után 87 liter üzemanyagot használhat fel.

Terrafugia TF-X

Sokat elárul a kétüléses gép céljáról, hogy a paraméterei között külön feltüntetik, hogy nem kell senki se hangár, se tréler, ellenben van raktere a golffelszereléséhez és a sporttáskákhoz. A gép rendszerei és a 100 lóerős takarékos Rotax motor lehetővé teszik, hogy kedvezőtlen időjárás esetén is használható legyen. Ha mégis valamilyen baj történne, egy sor biztonsági berendezése van (országúti karambol esetére is), de ha a levegőben kerülne szorult helyzetbe, egy beépített ejtőernyőrendszer az egész járművet leereszti a földre.

A Transition 2 méter magas, 2,3 méter széles, 6 méter hosszú a közúton, ha kiereszti a szárnyait, a fesztávja 8 méter. Az utasoknak pedig a kabinban 122 centiméteres vállszélesség áll rendelkezésükre.

A most debütáló golfrepülő típus legalább 10-12 évig szolgálatban marad, mert a következő nemzedék, a helyből felszálló, elektromotoros meghajtással üzemelő, és a Terrafugia ígérete szerint minden képzeletet felülmúló mozgási szabadságot, illetve az autózásnál biztonságosabb közlekedést nyújtó TF-X-et még ennyi időbe telik kifejleszteni.

Ha tetszett, kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.