Néhány nappal ezelőtt a hollandiai székhelyű magán űrvállalkozás, a Mars One bejelentette, hogy reményeik szerint sikerül felépíteni azt a technológiát, amely a Marsra történő első magánexpedícióhoz szükséges. A cég megállapodás kötött két jól ismert űrtechnológiai vállalattal, a Lockheed Martinnal és a Surrey Satellite Technology-val (SSTL), hogy tanulmányozzák és dolgozzák ki egy leszállóegység és egy adatkapcsolati műhold megépítésének lehetőségeit, amelyek már szerepet kaphatnának egy 1018-as felfedező küldetésben. Ha ez a misszió sikeres volna, akkor a Mars One reméli, hogy a Mars kolonizálása 2025-ig megkezdődhet. A leszállóegység a Lockheed sikeres Phoenix űrhajóján alapulna, a műholdra pedig azért lenne szükség, hogy tesztelhessék azokat a technológiákat, amelyek az emberi élet fenntartását szolgálnák egy másik bolygón.
A Mars One expedíciójának egyetlen szépséghibája, hogy arról nincs visszatérés. A vörös bolygóra távozó embereknek ugyanis nem lenne lehetőségük hazautazni, ha megunták a körülményeket vagy a társaságot. Ennek ellenére több mint 200 ezer önkéntes jelentkezett, hogy mindent hátrahagyna, ha részese lehetne az emberiség szülőbolygójáéról való kilépésnek. A misszió elindítását már kitolták egyszer két évvel, hiszen a felderítő műhold fellövését 2016-ra, az első telepesek indulását 2013-ra tervezték.
Ahhoz ugyanis, hogy az expedíció útnak indulhasson, biztosnak kell lenni benne, hogy képesek elegendő energiát előállítani a marsi telep működtetéséhez, illetve lesz elegendő mennyiségű víz az élet fenntartásához. Mindként probléma megoldódni látszik, mert a napelem technológia fejlődése, illetve a Curiosity űrszonda kutatási eredményei (miszerint sokkal több víz van a Mars talajában, mint korábban gondolták) javítottak az expedíció realitásán. Egy nagy problémára azonban nem sikerült megnyugtató választ találni. Nem tudják, hogy miként lehet megőrizni a telepesek mentális egészségét. Nagy a veszélye ugyanis, hogy a szokatlan körülmények, az állandó veszély, a bezártság kikezdi az elméjüket, és megőrülnek.
Ettől függetlenül a program előkészítése a lehetőségekhez képest halad, újabb crowdfunding projektekkel és másféle szponzorációs utakon is igyekeznek megteremteni a misszió anyagi alapjait. Bas Lansdorp, a Marsd One társalapítója és vezérigazgatója azt reméli, hogy az expedíció által készített felvételeket és a hozzájuk kötődő jogokat értékesíthetik a tévétársaságoknak, valahogy úgy, ahogy a nagy események, például az Olimpia közvetítési jogait. Ha a jóslata bejön, akkor az emberek rendkívüli módon érdeklődnek majd a Marsól jövő közvetítések iránt, például meg akarják nézni az ottani naplementét vagy a telepesek „hőstetteit”, ami önmagában visszafizethetné a küldetés költségeit. Első körben azonban a Mars One-nak kell fizetnie, méghozzá a Lockheednek 250 ezer, az SSTL-nek pedig 82 ezer dollárt az előkészületekért.
„Amikor az első ember leszáll a Marson, az mindenki missziója lesz és nem csak egyetlen országé vagy szervezeté. A 2018-as küldetésünk meg fogja változtatni, ahogy az emberek az űrkutatásra néznek, mert meglesz az esélyük, hogy ők is részt vegyenek benne. Nem csak nézők lesznek, hanem résztvevők is. Azt gondoljuk, hogy a világ minden tájáról fontos bevonni az embereket abba, amit csinálunk. A crowdfunding és crowdsourcing tevékenység fontos része ennek” – mondta Bas Lansdorp. Akinek tehát kedve van a Marsra utazni vagy támogatni az expedíciót nyitott kapukat talál. Persze a végén (ha tényleg elindul egyszer) csak négy embernek lesz hely az első űrhajóban.
Ha tetszett, amit olvastál, láttál, és szeretnél rendszeresen információkat kapni a tudomány és a technika újdonságairól, úgy kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.
