A USS Gerald R. Ford repülőgép-hordozót 2013. november 9-én hivatalosan vízre bocsátották, s ezzel új korszak kezdődött a haditengerészetben, hiszen azóta, hogy a USS Nimitz 1972. május 13-án vízre került (illetve szolgálatba állt 1975. május 5-én) nem volt jelentős változás a nagy hordozók világában. A USS Ford viszont már egy új hajóosztály első képviselője, amely műszaki és hadászati képességeiben (minden valószínűség szerint) messze felülmúl minden eddig épített hadihajót.
Habár az USA haditengerészeténél szokássá vált, hogy korábbi elnökökről nevezik el a hordozóosztály egységeit, de a korszakváltó hajó bizonyosan megfelelő nevet kapott, hiszen Gerald Ford maga is repülőgép-hordozón, a USS Monterey-n szolgált a második világháborúban. A hajó keresztanyja (sponzora, ahogy Amerikában nevezik), a néhai elnök lánya Susan Forrd Bales, aki virginiai Newport Newsban épített hajót hagyományos pezsgőtöréssel avatta fel.
Az úszó monstrum külsőségeiben nem sokban különbözik a Nimitz osztály egységeitől: a 90 ezer tonnás úszó támaszpont 25 emelet magas, 337 méter hosszú, a vízvonalon mért szélessége 41 méter, a teljes szélessége pedig 76 méter.
A USS Ford repülőfedélzeti képességei elődeihez képest annyit javultak, hogy a repülőgépei 40-nel több bevetést képesek teljesíteni, azaz 220 fel- és leszállást naponta. Az atomreaktorok elektromos kapacitása az eddigiek két és félszerese, ami igen fontos többek között a gőzkatapultokat felváltó, simább indítást lehetővé tévő és kevesebb kopást szenvedő elektromágneses indítóállások működtetéséhez. De újratervezték az irányítóközpontot, azaz a repülő fedélzet fölé magasodó "szigetet", a hajó fegyverzetét, érzékelőit, a liftrendszereket, a hajókonyhai- és vízkezelő rendszert, a belső kommunikációs rendszert, amely jelentősen felgyorsítja a repülőgépek kezelését. A hajón szolgáló F-35-ösök ugyanis olyanféle telemetriával működnek, mint a Forma-1-es autók, azaz a hordozón helyet foglaló háttérszemélyzet pontosan tudja, hogy miféle karbantartásra van szüksége a visszaérkező gépnek, ami rendkívül felgyorsítja a felkészítést egy következő bevetésre.
E a módszer a hagyományosnál 900 fővel kevesebb legénységet kíván, és 4 milliárd dolláros megtakarítást eredményez a tervezett 50 éves szolgálati idő alatt. A hajó hatékonyságát fokozta, hogy a tervezők a gazdasági környezet változásai miatt rá voltak kényszerítve a takarékos megoldások kidolgozására, amelyeket a hajóosztály második tagjánál – amely John F. Kennedy nevét fogja viselni – szintén érvényesíteni fognak.
„A ’bárka’ építési költségei elérik a 12,5 milliárd dollárt, ami rengeteg pénz, de ebben a hajóosztályban már úgy készítik fel az egységeket, hogy képesek legyenek ember nélküli repülőgépeket üzemeltetni vagy lézervédelemmel tartsák távol a támadókat. Továbbra is ezek maradnak az ország védelmének központi egységei” – villantott fel valamit Thomas Moore, a haditengerészet programigazgatója a Ford-oszály sci-fi-t idéző képességeiből.
A hajó építése 2005-ben kezdődött, amikor a Northrop Grumman Newport News-i hajógyárában 15 tonna fémlemezt méretre vágtak. A gerincét 2009-ben fektették le. A Northrop azóta eladta hajóépítési ágazatát a Huntington Ingalls Industriesnek, amely a hajó befejezésén dolgozik. A keresztelő után egy héten belül egy új mólóhoz úsztatják a hajót, ahol tovább folytatódik a felszerelése. Az összes rendszernek a teszteléseket is beleértve 2016 végére működnie kell, hogy a tengerészet birtokba vehesse az 5 hektáros repülőfedélzetet a maga több mint 3 ezer kilométernyi kábelével és 44 ezer nagyteljesítményű lámpájával. És a szép csendben beszerelt ezernyi titkos technológiával, amit azonban nem fognak az orrunkra kötni.
