Novo Sapiens

Az amerikai geológiai kutatószolgálat (U.S. Geological Survey – USGS) legfontosabb feladata tudományos szervezetként, hogy információkat gyűjtsön a természetes ökoszisztéma és a környezet egészségi állapotáról, a természetes kockázatokról, veszélyekről, a természeti erőforrásokról, a klíma és a földhasználat változásairól, illetve figyelemmel kísérje azokat a tudományos rendszereket, amelyek releváns és használható információkat szolgáltatnak a szervezet kutatási területeiről. Az USGS tehát feltérképez a környezetben minden olyan elemet, amely hatással lehet az emberi életre, a társadalmi működésre.

Andrena commoda, egy méhfaj a sok közül, amelyek megtekinthetők a képre kattintva. 

A rovarvilág (például a méhek) egészségi állapota nagyon is fontos ebből a szempontból. Elég belegondolni, hogy a termények jelentős részének beporzásáért a rovarok, s közöttük a háziméhek kiemelten fontos szerepet töltenek be. A rovarok nélkül akár éhezhetnénk is, de az étrendünk bizonyosan sokkal egysíkúbbá válna, növényfajok pusztulhatnának ki, ami jelentős további károkat okozna a biodiverzitásban. Csakhogy a globalizált világban gyorsan terjedő betegségek, és a modern mezőgazdaság átgondolatlan fejlesztéseinek pusztító következményei komolyan veszélyeztetik az élőhelyeket, ökoszisztémákat és a rovarpopulációk egészségét. Az USGS nem véletlenül vizsgálja ezt a területet, amely azután különösen fontossá vált számára, hogy több területen az észak-amerikai háziméh populáció összeomlott. A méhpusztulás szerte a világon egyre súlyosabb problémává válik, ezért minden erőfeszítés, amely apró hatlábú barátaink megóvása érdekében történik, rendkívül fontos. Az a leltár, amelyet az USGS a méhfajokról készített, ezek közé tartozik. (A katalógusban a méhek mellett feltűnnek bogarak, szöcskék, legyek, darazsak és másféle apró szerzetek is.)

Amy Muise kanadai szociálpszichológus azzal hívta fel magára a világ figyelmét, hogy kutatásai kimutatták: a Facebook féltékennyé tehet. Vizsgálódásai középpontjában azóta is a szexualitás áll. De nem csak a technológia randizásra gyakorolt hatását elemzi, hanem többek között ki szeretné deríteni, hogy a szexuális motiváció milyen szerepet játszik a hosszútávú partnerkapcsolatok kialakulásában, fenntartásában és a szexuális jólétben. Karácsony táján ez a kérdéskör különösen izgalmas.

Ilyenkor persze a család és az embertársaink iránti szeretet felé mozdul a közgondolkodás fókusza. S úgy teszünk, mintha ehhez a szexuális késztetésnek nem sok köze volna, mert a gyengédebb érzelmek lengik körül az ünnepet. Dr. Muise azonban állítja, hogy adott esetben egy ajándékba adott erotikus fotó igen jótékony hatással lehet a hosszútávú kapcsolatra, a szeretet elmélyülésére.

Carl Warner fotógalériáinak eléréséhez kattints a képre.

Az utóbbi időben terjed az erotikus „szelfizés”, azaz az erotikus önfotózás, de ahogy a kutató írja egyre több nő, néhány férfi és pár is azért keres fel profi fotósokat, hogy készítsen róluk szexi képeket. Ezek elsősorban érzéki és nem pornográf felvételek. Sok nő az erotikus fotózásról szerzett tapasztalatairól beszámolva elmondta, hogy ezeket a képeket eredetileg a partnerüknek szerették volna ajándékozni, de a kép végül saját maguknak lett ajándék. A kutatásban megkérdezett nők ugyanis váratlan és igen pozitív hatásokat tapasztaltak meg, sokkal magabiztosabbá váltak és a fotózástól jobban érezték magukat a saját testükben. Az egyikük elmondta, hogy sohasem volt képes a szexre felkapcsolt világítás mellett, de a képek elkészülte után világosban is sokkal kényelmesebben érezte magát, ha a partnere a testét nézte. Muise szerint, ha valaki fesztelenné válik a partnere előtt meztelenül is, az a megnövekedett szexuális önbizalomról tanúskodik, s emiatt sokkal élvezetesebb és kielégítőbb szexuális élményben lehet része. Valójában egy nőnek sokkal fontosabb, a testének szexuális működése, mint az, ahogy valójában kinéz – véli a kutató.

A nők úgy érezték, hogy az erotikus fotózás tapasztalata megerősítette őket, mert lehetővé tette számukra egy szexuális kép kialakítását a saját elképzeléseik szerint. A legtöbb női testről készült fotón a szépség kulturális standardjai jelennek meg, a fiatalság, a karcsúság, pedig a legtöbbször ezek a képek „fotosopoltak”, manipuláltak és retusáltak. Ezek a nők azonban úgy érezték, hogy a saját fotóikkal hozzájárultak egy sokkal reálisabb közkép kialakításához a női testről.

Éppen ezért Amy Muise úgy gondolja, hogy az ilyen képeket meg lehet osztani olyan személyekkel, akik különleges szerepet töltenek be az ajándékozó életében. Lehet ugyanis, hogy az igazi ajándék nem maga a képet tartalmazó papírlap lesz, hanem a pozitív következmények, amelyeket a fotó elkészítése hoz magával. Bátraké a szerencse.

Ha tetszett, amit olvastál, láttál, s szeretnél rendszeresen információt kapni a tudomány és a technika érdekességeiről, újdonságairól, úgy kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.

Cary and Michael Huang, egy középiskolás kaliforniai testvérpár úgy döntött, hogy megrajzolja a létező világ mércéjét. Egy ingyenes 2D CAD szoftvert felhasználva el is készítették az interaktív animációt, amelynek első változatával már tavaly nyáron előrukkoltak. A tökéletesített mérce is elérhető már ezen a linken, vagy bármelyik képre kattintva. Az ifjak igazán zseniális és nagyon szórakoztató animációval álltak elő, amely sok ismeretet is nyújt, ugyanis az egyes objektumokra kattintva  azok rövid angol leírása is megjelenik. A skála fordítása már sok nyelvre elkészült, sajnos magyarra nem. De talán egyszer akad erre is vállalkozó, hiszen az iskolai oktatásban is kiválóan használható eszközt alkotott meg a két Huang. Egy kérdést azonban mindenképpen érdemes végig gondolni, mielőtt eljátszanánk a skálával:

– Mekkora az univerzum?
– Micsoda kérdés?! Hát végtelen.

Charles és Kai Huang

Lehet, de azért ez nem olyan biztos, hiszen a megfigyelhető világegyetemen túl csak az elméleti megfontolások vezetnek. És ha valamiféle közmegegyezés ki is alakulna, egyszer csak jönne egy új Giordano Bruno, Galilei, Kopernikusz, Lippershey, Einsteinről és Higgsről nem is beszélve, aki felrúgná a státus quót, s onnantól fogva más lenne a meggyőződésünk. Azt se felejtsük el, hogy a világ lefelé skálázva éppen olyan rejtélyes és ismeretlen, mint a léptékekkel felfelé haladva.

A mi Napunk elég aprócska nagy testvérei mellett. A kép közepén lévő függőleges vonal azt mutatja, hogy ha minden ma élő ember egymás nyakába állna, a sor meddig nyújtózna el a térben.

A skála egyik végén a téridő legkisebb távolságait megtöltő kvantum hab, s a szubatomi világ parányai által alkotott szféra helyezkedik, amelyben olyan elemek is megtalálhatók, mint az anyag lényegét meghatározó egyedi frekvencián rezgő húrok (amelyek létét kísérletekkel sohasem igazolták, de a fizikusok sokasága hisz bennük). A másik végén pedig a nagyon nagy vagy nagyon távoli dolgok állnak, amelyek mibenlétéről már csak azért sem lehet biztos fogalmunk, hiszen térben és időben messzebbre vannak a Nagy Bummnál, azaz 13,8 milliárd fényévnél és évnél. Annál messzebbre pedig a mi univerzumunkban a dolgok jelenlegi állása szerint nem láthatunk.

Az univerzum, ahogy a kozmikus sugárzás mutatja

Csak találgatunk. Vajon mi is volt a Nagy Bumm? Egy kockacukor méretű helyre összezsúfolt energiakoncentráció hirtelen felfúvódása, amely egy szempillantás alatt létrehozott teret, anyagot, gravitációt és minden mást, amit csak képesek voltunk megfigyelni vagy kikövetkeztetni a világunkról? Vagy a párhuzamos világegyetemeket magukban foglaló kozmikus síkok, a bránok érintkeztek, s ez az ütközés hatalmas mennyiségű energiát szabadított fel, s létrehozta a mi új világegyetemünket. Esetleg a fekete lyukakon át folyamatosan áramló anyag és energia a túloldali fehérlyukak keresztül formált meg új univerzumokat, a miénket is. Ha valaki hisz benne, hát itt helyén való a megállapítás: csak a jó Isten tudja.

Annyi azonban bizonyos, hogy vannak nagyon kicsi és nagyon nagy dolgok a világban, és a méretük szerint össze lehet hasonlítani őket. Akár itt és most. Köszönhetően a Huang testvéreknek.

Ha tetszett, amit olvastál, láttál, s szeretnél rendszeresen információt kapni a tudomány és a technika érdekességeiről, újdonságairól, úgy kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.

Ha azt akarjuk, hogy jók legyünk matekból, akkor gyakorolni kell, méghozzá a matematika minden fajtáját – mutatták ki a trondheimi Norvég Természettudományi és Műszaki Egyetem (NTNU) új kutatásai.

Jó matekossá valószínűleg az tesz valakit, hogy szereti a számokat, érdeklődik a számok világában megjelenő problémák iránt, s megvan a hajlandósága a gyakorlásra. Aztán, ha valaki már elég jó bizonyos típusú matematika művelésében, bízhat benne, hogy kellő szorgalommal más ágaiban (akár az összesben) is kifejlesztheti a képességeit. De biztos, hogy nem bízhatja csak magát a veleszületett képességeire. Ez elég nyilvánvalónak tűnhet, de a hagyományos felfogás szerint az öröklött képességeknek komoly szerepük van benne, hogy valaki jó matekos-e. Számos ember van, aki kijelenti, hogy „hülye vagyok matekból”, s ezt szokás elnéző mosollyal nyugtázni, mert ez nem gyenge szellemi képességet, vagy bűnös mulasztást jelöl, csupán azt, hogy van, aki így születik, s ezzel alighanem a többséghez tartozik. A jó matekosok sokak szemében egyszerűen olyanok, mint az ufók.

Az NTNU új kutatása szerint ennek semmi alapja sincs, annak viszont sokkal erősebb hatása lehet, ahogy a matematikát tanítják. Ezért elég valószínű, hogy az iskola komoly befolyással van a diákjai matematikai fejlődésére.

A kutatók 70 norvég (átlagosan 10,5 éves) ötödik osztályos diák körében tesztelték a matematikai készségeket. Az eredmények arra utalnak, hogy fontos a gyakorlat minden egyes fajta matematikai területen szükséges a jó eredmények eléréséhez, és hogy ezek a készségek nem velünk együtt születnek meg. Azaz, „abból leszel jó, amit gyakorolsz” – mondta Hermundur Sigmundsson, az egyetem Pszichológia Tanszékének professzora, egyike annak a három kutatónak, aki az eredményeket közzé tette a Psychological Reports szakfolyóiratban.

Hasonló vélekedés nem először jelenik meg a kutatási eredményekben. Malcolm Gladwell brit-kanadai újságíró, társadalomkutató magyarul is megjelent könyvében (Kivételesek – A siker másik oldala, HVG könyvek, 2009) éppen a gyakorlás jelentőségét fejtette ki a különlegesen sikeres emberek életpályájában. Szerinte 10 ezer óra gyakorlás kell ahhoz, hogy valaki kivételessé emelkedhessen a saját területén, akár valamilyen szakmáról, sportról vagy éppen a művészetekről legyen szó. Ez nem kevesebbet jelent, mint napi három vagy heti 20 óra gyakorlást 10 éven át. Azt írja, hogy „soha senki nem talált még példát rá, hogy egy valóságosan létező világklasszis kevesebbet gyakorolt volna”. Állításait Bill Gates és a Beatles példájával támasztja alá, amelynek kifejtése azonban most messzire vinne a matematikától.

Sigmundsson és társai kilenc különféle típusú matematikai feladattal végzett tesztelést a szóban és írásban is elvégzett egyszerű összeadástól és kivonástól kezdve az óra és a naptár megértéséig. „A tanulmányunk azt mutatja, hogy kevés az összefüggés a kilenc különböző matematikai készség között (hogy ki melyekben jó). Például csekély a korreláció aközött, hogy valaki képes-e megoldani a 23+ 67 formában leírt összeadást és ennek szóban kifejtett formáját" – közölte a professzor.

Lehet ugyanis, hogy nem a matematikai probléma okoz gondot, hanem az olvasás maga. A norvég középiskolás fiúknak akár az ötöde is küzdhet olvasási nehézségekkel. „Néhány diák lesz jó geometriából, de nem lesz olyan jó algebrából” mondja Sigmundsson. Akiknél ez a helyzet, azoknak többet kell gyakorolniuk az algebrát, márpedig azt tapasztalni, hogy ez az a terület, ahol a középiskolások problémái leginkább megjelennek.

„Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy van remény néhány diák számára. Néhányan nem lehetnek jók minden területen, de például legalább geometriából igen” – hangoztatta a kutatás vezetője. Szerinte ez elvezethet oda, hogy megváltoztatják a módszereket, ahogy a matematikát tanítják.

Ha valaki jól és precízen végzi el a feladatait, az valószínűleg annak köszönhető, hogy a különféle gyakorlatok más idegi kapcsolatokat aktiválnak. Olyan ez, mint amikor a futballban valaki jó 25 méteres szabadrúgásokra képes, de nem cselez ügyesen, vagy nem olvassa jól a játékot. Az új neurológiai kutatások azt támasztják alá, hogy gyakorlással fejleszthetők a speciális idegi kapcsolatok – állítja Sigmundsson.

Ha tetszett amit olvastál, láttál, és szeretnél rendszeresen információt kapni a tudomány és a technika érdekességeiről, újdonságairól, úgy kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.

Nemrégiben jelent meg egy negyven év kutatásait összegző könyv, amely a gyerekek veréssel való nevelésének hatásait és következményeit taglalja. A szerzője Murray Straus, a University of New Hampshire szociológia professzora, a Family Research Lab (családkutató laboratórium) alapítója és társigazgatója. Az eredendő bűn (The Primordial Violence – Routledge, 2013) feltárja a gyermekek testi fenyítésének rettenetes következményeit, például, hogy a verés lassítja az értelmi fejlődést, és erősíti az antiszociális és bűnöző magatartást.

A könyv hosszú időre visszatekintő adatokat tartalmaz több mint hétezer amerikai családról, továbbá összefoglalja egy harminckét nemzetre kiterjedő vizsgálat eredményeit is, és bemutatja a legújabb kutatásokat arról, hogy milyen mértékben használnak verést a különböző kultúrákban, s ennek milyen hatása van a gyermekekre és a társadalomra.

„A kutatások azt mutatják, hogy a verés korrigálja a viselkedést. De ez azt is mutatja, hogy a verés nem működik jobban, mint más korrekciós módszerek, például a gyermek figyelmének felkeltése, a magyarázat vagy a gyermeki kiváltságok megvonása. Ráadásul a kutatásokból kiviláglik, hogy a verésből származó előnyökért igen nagy árat kell fizetni. A testi fenyítés többek között gyengíti a gyermek és a szülők közötti köteléket, növeli annak valószínűségét, hogy megüti a szüleit illetve más gyermekeket, továbbá már felnőttként ütni fogja a partnerét vagy házastársát is. A testi fenyítés lassítja szellemi fejlődést, és csökkenti annak valószínűségét, a gyermek jól teljesít az iskolában" – összegezte Straus az évtizedek során megalapozott tapasztalatokat.

A professzor elmondta, hogy több mint száz tanulmány részletezi a verésnek ezeket a hatásait, s az egyezés több mint 90 százalékos közöttük. Valószínűleg nem lehet más megközelítésből nézni a szülői és a gyermeki viselkedést, ahol az eredmények ilyen következetesek. Rámutatott, hogy a szülő általi verés sokkal nagyobb stresszt okoz a gyermeknek, mint az egyéb bántalmazás, s ez a krónikus stressz akár tíz-tizenkét éven át is eltarthat, ami borzasztóan mély nyomokat hagyhat a személyiségen. Más kutatók is hangsúlyozzák, hogy abban a korban, amikor az agy gyors fejlődésben van, hamar ráállhat a rossz vágányra.

A gyermekek bántalmazásával foglalkozó kutatók hangsúlyozzák, hogy a testi fenyítésnek, a verésnek egyszer és mindenkorra véget kellene vetni. A verés kártékony következményeit a hivatalos intézményeknek is nyilvánosan kellene bemutatniuk, s például már a születési anyakönyvi kivonatokon figyelmeztetést kellene közzétenni a veszélyeiről, illetve segíteni kellene a szülőknek a gyermekeikkel kapcsolatos problémák megoldásában.

Straus egy javaslatot is tett az ünnepekre a Science Dailyben: „Ha olyan ajándékot keresel, ami növeli a gyermeked esélyét a boldog és egészséges életre, beleértve a jó munkát, és egy erőszak nélküli házasságot, a bizonyítékok, amelyek ebben a könyvben is benne vannak, azt mondják: ígérd meg magadnak, hogy sohasem vered meg a gyermeked. Még jobb, ha ezt az ígéretet elmondod a gyermekednek, s ez valószínűleg növelni fogja a tiszteletét és szeretetét irántad, és segíteni fog, hogy ragaszkodj a fogadalmadhoz.”

Több mint 20 országban már törvény tiltja a verést a szülőknek. Van egy erősödő egyetértés abban, hogy ez egy alapvető emberi jog a gyermekek számára. Ezért az Egyesült Nemzetek Szervezete arra kéri minden tagállamát, hogy tiltsák meg a verést. A verés megszüntetése nem csak csökkenti a bűnözés kockázatát és a mentális egészség problémákat, hanem a gyermekeknek elhozza a fizikai támadásoktól mentes élet jogát, ahogy a feleségek elnyerték ezt a jogot házasságon belüli fizikai biztonságra már bő száz évvel ezelőtt – mondja Straus.  

Ha tetszett, amit olvastál, láttál, és szeretnél rendszeresen információt kapni a tudomány és technika érdekességeiről, úgy kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.

Néhány nappal ezelőtt a hollandiai székhelyű magán űrvállalkozás, a Mars One bejelentette, hogy reményeik szerint sikerül felépíteni azt a technológiát, amely a Marsra történő első magánexpedícióhoz szükséges. A cég megállapodás kötött két jól ismert űrtechnológiai vállalattal, a Lockheed Martinnal és a Surrey Satellite Technology-val (SSTL), hogy tanulmányozzák és dolgozzák ki egy leszállóegység és egy adatkapcsolati műhold megépítésének lehetőségeit, amelyek már szerepet kaphatnának egy 1018-as felfedező küldetésben. Ha ez a misszió sikeres volna, akkor a Mars One reméli, hogy a Mars kolonizálása 2025-ig megkezdődhet. A leszállóegység a Lockheed sikeres Phoenix űrhajóján alapulna, a műholdra pedig azért lenne szükség, hogy tesztelhessék azokat a technológiákat, amelyek az emberi élet fenntartását szolgálnák egy másik bolygón.

A Mars One expedíciójának egyetlen szépséghibája, hogy arról nincs visszatérés. A vörös bolygóra távozó embereknek ugyanis nem lenne lehetőségük hazautazni, ha megunták a körülményeket vagy a társaságot. Ennek ellenére több mint 200 ezer önkéntes jelentkezett, hogy mindent hátrahagyna, ha részese lehetne az emberiség szülőbolygójáéról való kilépésnek. A misszió elindítását már kitolták egyszer két évvel, hiszen a felderítő műhold fellövését 2016-ra, az első telepesek indulását 2013-ra tervezték.

Ahhoz ugyanis, hogy az expedíció útnak indulhasson, biztosnak kell lenni benne, hogy képesek elegendő energiát előállítani a marsi telep működtetéséhez, illetve lesz elegendő mennyiségű víz az élet fenntartásához. Mindként probléma megoldódni látszik, mert a napelem technológia fejlődése, illetve a Curiosity űrszonda kutatási eredményei (miszerint sokkal több víz van a Mars talajában, mint korábban gondolták) javítottak az expedíció realitásán. Egy nagy problémára azonban nem sikerült megnyugtató választ találni. Nem tudják, hogy miként lehet megőrizni a telepesek mentális egészségét. Nagy a veszélye ugyanis, hogy a szokatlan körülmények, az állandó veszély, a bezártság kikezdi az elméjüket, és megőrülnek.

Ettől függetlenül a program előkészítése a lehetőségekhez képest halad, újabb crowdfunding projektekkel és másféle szponzorációs utakon is igyekeznek megteremteni a misszió anyagi alapjait. Bas Lansdorp, a Marsd One társalapítója és vezérigazgatója azt reméli, hogy az expedíció által készített felvételeket és a hozzájuk kötődő jogokat értékesíthetik a tévétársaságoknak, valahogy úgy, ahogy a nagy események, például az Olimpia közvetítési jogait. Ha a jóslata bejön, akkor az emberek rendkívüli módon érdeklődnek majd a Marsól jövő közvetítések iránt, például meg akarják nézni az ottani naplementét vagy a telepesek „hőstetteit”, ami önmagában visszafizethetné a küldetés költségeit. Első körben azonban a Mars One-nak kell fizetnie, méghozzá a Lockheednek 250 ezer, az SSTL-nek pedig 82 ezer dollárt az előkészületekért.

„Amikor az első ember leszáll a Marson, az mindenki missziója lesz és nem csak egyetlen országé vagy szervezeté. A 2018-as küldetésünk meg fogja változtatni, ahogy az emberek az űrkutatásra néznek, mert meglesz az esélyük, hogy ők is részt vegyenek benne. Nem csak nézők lesznek, hanem résztvevők is. Azt gondoljuk, hogy a világ minden tájáról fontos bevonni az embereket abba, amit csinálunk. A crowdfunding és crowdsourcing tevékenység fontos része ennek” – mondta Bas Lansdorp. Akinek tehát kedve van a Marsra utazni vagy támogatni az expedíciót nyitott kapukat talál. Persze a végén (ha tényleg elindul egyszer) csak négy embernek lesz hely az első űrhajóban.

Ha tetszett, amit olvastál, láttál, és szeretnél rendszeresen információkat kapni a tudomány és a technika újdonságairól, úgy kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.

Az amerikai haditengerészet drónok elleni energiafegyvert állít hadrendbe, amelyet 2014-ben már használni is akarnak a Popular Science beszámolója szerint. A Kratos rendszer egy lézeres távmérővel beméri a célpontot, majd az energiafegyverrel tüzel a robotgépre, s „megsüti” az elektronikáját. Így a drón nem képes már navigálni, sem a fő egységeit működtetni, és lezuhan. Szemben a ballisztikus fegyverekkel a hatás gyakorlatilag azonnali, itt nem lehet elkerülő manővereket tenni. Amit jól mértek be, annak vége. Ráadásul egy lövés kevesebb mint egy dollárba kerül, és nincsenek eltévedt lövedékek sem. A fegyverrendszer fejlesztése hat évet vett igénybe.

Ha tetszett amit olvastál, láttál, és rendszeresen szeretnél információt kapni tudományos és technikai újdonságokról, érdekességekről, úgy kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.

Egy játékbolt Magyarország leggyorsabban fejlődő (technológiai) cége. Ez elég képtelenül hangzik. De mégis tavasszal „Az Év Internetes Kereskedőjének” választotta az evker.hu zsűrije (ami a legnagyobb szakmai elismerés), kora ősszel az Árukereső közönsége az „Ország boltjának” szavazta meg játék kategóriában, késő ősszel pedig a nagy multinacionális tanácsadó cég hagyományos listája, a Deloitte Fast 50 Magyarországon az 1. helyre, Közép-Európában pedig a 7-ikre sorolta a leggyorsabban növekvő cégek között, majd az Európát, Közel-Keletet és Afrikát magában foglaló (EMEA) régióban a Deloitte Fast 500 lista 137-ik helyét szerezték meg, mert 1008 százalékkal növelték a bevételüket egy év alatt. Bognár Ákost, a Játéknet.hu Kft. egyik alapítóját faggattuk a sikerhez vezető út irányáról, meghatározó pontjairól, nehézségeiről. És arra is kíváncsiak voltunk, hogy egy jó ötlettel az interneten valóban bárkiből milliomos lehet-e pár év alatt?

Novo Sapiens: A magyarok játékimádata katapultálta a céget, vagy a nagy növekedés bármilyen konzumer termék esetében reális lehetőség?

Bognár Ákos: Szeretünk spórolni, és ez komoly erény a válságban. A vállalakozás nagyjából a gazdasági visszaesés kezdetekor, 2006-ban indult. A játékboltok zöme plázákban található, ahol méregdrága a helyiségbérlet, az idők során kialakult óriási (öt éve akár 70-100 százalékos) árrés miatt drága termékek – és más költségtételek, például a bérköltségek – következtében egy online játékbolt hatékonyabban működhet. Legalábbis nekünk határozottan sikerült. A kezdeti árelőnyt arra használtuk, hogy a szolgáltatási szintünket magasabbra emeljük, s így az elmúlt években már másnapra, készletről tudunk körülbelül 10 ezer féle játékot szállítani.

Most, amikor beszélgetünk, karácsony előtt járunk kevesebb mint két héttel, azaz a legnagyobb hajtásban vagyunk. Este 6 óra van, és még holnapra tudunk szállítást vállalni! Aki ezt 2013-ban nem tudja, az hamar lemarad. Manapság a vevők a Mikulást is kirúgnák, ha lassú. Tavaly közel egymilliárd forintos árbevételünk volt, idén ez jócskán felül fogjuk múlni.
 

N.S.: Azt gondolnánk, hogy az emberek meg akarják tapogatni, amit vesznek. Különösen egy játékot. Mi indítja őket arra, hogy online vásároljanak?

B. Á.: Gondoljon bele a szülők egy hétköznapjába! Kora reggel elvágtáznak a gyerekekkel oviba, suliba, egész nap dolgoznak, délután ide-oda rohangálnak vele, különóra, karate stb. Örülnek, ha az esti tévéfilmre le tudnak ülni. Hát szükségük van rá, hogy karácsony előtt, amikor egyébként is őrületes tömeg van mindenhol, hidegben, esőben, hóban nyomorogjanak a BKV-n vagy éppen parkolóhelyet vadásszanak? Egyre többen válaszolják, hogy: Hát nem! Arra van inkább szükségük, hogy az ölükbe vegyék a táblagépüket, laptopjukat, és amikor végre elcsitultak a srácok, megnézzék a neten, hogy a lurkók mire vágynak. A vásárlóink többsége 10 oldal megnézése után dönt. (Ne legyenek illúzióink, a gyerekek pontos utasítást adnak a „Jézuskának”, hogy mit szeretnének látni a fa alatt.) Na éppen azt beszerezni, boltról-boltra vándorolva, nem könnyű feladat. Aki neten rendel, az megszabadul a logisztika minden nyűgétől, beleértve, hogy pár száz forintért házhoz szállítással kapja meg a játékokat.

Egyre több a tudatos vásárló, aki tudja, hogy mit szeretne megvenni, nagyjából tisztában van az adott termák árával, így ésszerű döntést hoz: megveszi online egy olyan helyen, amit kipróbált, ahol nem vágják át, akikhez évekkel később is vissza lehet menni, ahol élhet az elállási jogával. Ezt mi egy kicsit másként csináljuk, mint a többiek, mert nálunk 8 munkanap helyett 14 napig gondolhatja meg magát a vásárló. Ha nem tetszik a játék, a visszaküldött termék teljes vételárat visszaadjuk.
 
N. S.: A vásárlásösztönzéshez nagyon mély pszichológiai ismeretek kellenek. Önök milyen módszereket használnak a vevői élmény színvonalának emeléséhez?

B. Á.: Ösztönös megoldásaink vannak, ha szabad így elfedni a technológiai hiányosságokat… De 7 éve már az online kereskedelemben mozgunk, sok jó és rossz megoldást láttunk már. Igyekszünk sok technológiai „trükköt” alkalmazni, de ne felejtsük el, hogy a lánc végén mégiscsak az édesanya és gyermeke áll. Ilyen egyszerű: azt tesszük, amit mi is elvárnánk, hogy velünk tegyenek. Gyorsan, pontosan szolgálunk ki, jó áron adjuk a terméket, sok fotót és videót igyekszünk mutatni minden termékhez. Közben megfizetjük az adókat és járulékokat, jó hangulatot és munkakörülményeket igyekszünk teremteni a munkatársainknak. Játékot csak szeretettel lehet jól eladni, s az a célunk, hogy a munkatársaink szeressenek nálunk dolgozni. És remélem, hogy ez így is van, mert megbecsüljük őket.

Ugyanakkor látjuk, ahogyan egyre több technológiát kell bevezetnünk: szegmentált ügyfél-adatbázist, automatikus hírleveleket, kuponokat kell alkalmazni, személyre szabott ajánlatokat kell nyújtani. Ezek a dolgok részét képezik az üzleti folyamatainknak, ám most még „több az ember, mint a gép”.
 
N. S.: Barry Schwartz, a neves amerikai szociálpszichológus kísérletekkel igazolta, hogy a választék nagysága, a választás nehézsége elriaszthatja az embereket a vásárlástól. Egy akkora választék, amelyet a Játéknet.hu használ nem okoz ilyen effektust? Felmérték, hogy a befejezetlen vásárlások, az elhagyott kosarak számának változása, milyen egyedi és tipizálható eseményekre vezethetők vissza?

B. Á.: Kétféle vásárlótípus létezik: aki pontosan tudja, hogy mit akar, és aki kutakodik, mazsolázgat, majd dönt. Nekünk szerencsénk van, mert a gyerekek ügyesen rávezetik a szülőket arra, hogy mit is akarjanak venni. Ehhez nem kell különösebb pszichológia, a srácok nézik a tévében a meséket, megvitatják, eljátsszák őket az oviban és suliban, majd valami hasonlót kérnek és kapnak ajándékba. Persze vevőink kezét igyekszünk a vásárlás folyamán végig vezetni, folyamatosan dolgozunk rajta, hogy a vásárlás egyszerű és áttekinthető legyen. Ez egy véget nem érő folyamat, ameddig benne vagyunk a bizniszben, fejlődnünk kell. A kosárelhagyókat egyre jobban feltérképezzük, megpróbáljuk visszavezetni őket. Erre egyszerű megoldások is vannak, például e-mailt küldünk nekik, ha látjuk, hogy valamit meg szerettek volna vásárolni, ám végül mégsem tették.
 
N. S.: Már volt róla szó, hogy az online kereskedések mögött nagyon komoly technológiai háttér húzódik meg. Melyek ennek a fő elemei? Illetve a közösségi média mekkora szerepet játszik az életükben?

B. Á.: Az alapgondolat roppant egyszerű, és ugyanaz, mint a való világban is: mutass terméket, vedd rá a vevőt, hogy akarja azt, add oda neki. Ez kell hozzá, nem több. A részletekben már nyilván ezernyi megoldás lakozik, a legtöbbje a vásárló szeme elől elrejtve. Mi nagyon nagy hangsúlyt fektettünk a háttérben húzódó folyamatok automatizálásába és optimalizálásába, saját fejlesztésű szoftverünk van erre. Hiszünk abban, hogy ez az egyik kulcsunk volt: 2007-2008-ban a szoftvergyártók még nem igazán tudtak mit kezdeni ezzel az online-osdival. Mindenkinek volt egy üzleti döntéstámogató, ügyviteli rendszere, aminek a végén ott ült egy webes output. Azaz minden gondolkodás hagyományos volt, csak a folyamat végét tették át webre. Mi homlokegyenest másképp gondolkozunk: egy hagyományos kereskedő hétköznapban és hétvégében, esetleg napokban számol, mi órákban és percekben. Minden egyes folyamatunk lebontható apró részletekre, és ha változik a „divat”, akkor újra tudjuk gombolni a kabátot. A számlákat például évekkel ezelőtt még a vevőszolgálat nyomtatta és az a papír volt a meghatározó eleme a kiszolgálásunknak, most ott és úgy nyomtatunk számlát, ahol a folyamat a leginkább megkívánja. A fontos technológiai trendek egyike a közösségi média használata. Ez nálunk is szépen fejlődik, idén már szabad szemmel is látható számaink vannak, már ami az eladásokat illeti. Mert azért mi mégiscsak kereskedők is vagyunk...
 
N. S.: Ha valaki képes megfelelő árukészletet előteremteni, és meg tudja vásárolni a szükséges e-kereskedelmi szoftvereket, akkor garantált a siker? Illetve mi kell még, hogy egy online kereskedés sikeressé váljon? Mindenkinek a zsebében ott lapul a gazdagsághoz vezető online kapu kulcsa?

B. Á.: Az idő kulcsfontosságú tényező. Egyrészt ezt a szakmát is meg kell tanulni, és most még – szerintem – nincs kitől. Van ugyan efféle képzés itt-ott, de azok épphogy csak az alapokra elegendőek. Egyszerűen ki kellene várni, amíg beindulnak a folyamatok, de erre már nincs idő. Nagy csodák nincsenek, szinte minden komolyabb piac mára megtalálta az online megfelelőjét, piacvezető nyertesét. Most már nem lehet csak úgy „magától” nőni, komoly tervekkel, szaktudással és befektetéssel kell számolni az induláskor. És akkor sem garantált a siker, gondoljunk a hiper.hu vagy éppen az ebay.hu ügyetlenkedésére, nekünk is számos olyan versenytársunk van, amelyek már nem, vagy csak kicsit nőnek. Ez egy ennyire fejlődéscentrikus környezetben, mint az internet, maga a halál.

A másik kulcstényező az ember. Az online kereskedelem – benne van a kifejezésben is – egyszerre technológia és kereskedelem. Ha csak az egyikhez értesz, nem érted a másikat. Az offline kereskedők zöme azért nem tud váltani, mert – elnézést a kifejezésért – technológiai analfabéta, mert még mindig keresgéli a gombokat a VHS videón. Elmúltam ugyan 40 éves, de még éppen belefértem a Commodore-os és Amigás szép időkbe, nekem kézre áll a net (bár egyre kevésbé, az tény). Még tudom, mi az a VHS, de már DVD-m sincs, s tán érthető, mire akarok rámutatni. A kereskedők többsége – akár az életkora, akár az életmódja miatt – egyszerűen nem kompatibilis az online léttel. Az persze igaz a netbúvárokra is. Istenem, hány szoftverfejlesztő apukát látok, akik megpróbálnak a feleségükkel webáruházat indítani. De sajnos kell a kereskedői véna is. Sokszor az elszántság is hiányzik a csapatból. Pedig szükség van rá, mert ez egy vállalkozás, nem startup, amelyikbe már az ötlet pillanatában be akarnak szállni a befektetők. Itt melózni kell, kőkeményen, éveken át. Mi legalábbis így csináltuk.

N. S.: Nagy hagyományos játékkereskedő cégek is működnek az országban, ezekkel a kis online vállalkozások képesek felvenni a versenyt?

B. Á.: Igen, egyértelműen. A kiskereskedelmi játékpiacon már talán dobogósak is vagyunk, de mindenesetre meghatározó szereplők. A hazai játékpiac éves forgalma 30-40 milliárd forint lehet, de a legnagyobb játékosok árbevétele sem több 4-5 milliárdnál. Mi évente jóval több, mint százezer rendelést dolgozunk fel, ez azt jelenti, hogy hihetetlen nagy tömeghez tudunk üzeneteket eljuttatni akár néhány percen belül. Egyelőre jól megfér az offline és online, szépen kiegészítik egymást, a vásárló igényének megfelelően. Aki kézbe akarja fogni a terméket, vagy esetleg impulzus vásárló, az megtalálja a számítását az üzletekben, aki pedig kényelemre hajt, az nálunk landol.
 
N. S.: Nemrégiben arról szóltak a hírek, hogy az Amazon.com robothelikopterekkel fogja házhoz szállítani a megrendelt árut, méghozzá egy órán belül. A technikai fejlődés végül nem eredményezi, hogy csak a legnagyobbak lesznek képesek talpon maradni, mert a többieket „agyonfegyverkezik” drónokkal, üzleti intelligenciával vagy mással?

B. Á.: A fő csapás láthatóan az üzleti előnyök egy helyre csoportosulása. Minél nagyobb vagy, annál koncentráltabb erőt képviselsz mindenben. Könyörtelen árharcra kényszerítheted a beszállítóidat (lásd hipermarket-szindróma), annál jobb árat érhetsz el a logisztikai partnerednél, de még a dobozgyártás költsége is sokkal kevesebb lesz. Ha egy sötét sci-fi forgatókönyvét írnám, akkor biztosan szerepelne benne az Amazon. Nagy, sötét felhőkbe burkolózó gigászi épületében robotok ezrei dolgoznak a sötétben – a robotnak nem kell fény –, drónok száguldanak el a fejünk felett, a sötét erők összpontosulnak, világuralomra törnek. Nyilván Jeff Bezos nem egy őrült tudós, hanem egy ügyes üzletember. Szerintem ez a drónos sztori inkább ügyes vírus-marketing, mint egy valódi elképzelés. Ám tény, hogy a hazai helyzet ugyanez. Például a Bookline-ból Shopline lett, aztán hopp, összeházasodtak a Librivel, ezzel még nagyobbra nőve. De ahogyan a hipermarketben is vásárolunk, a helyi kis közértek, őstermelők is megtalálják a számításukat. Egyszerűen másra valók, ezeket a virtuális ösvényeket majd a vásárlók is kitapossák.
 
N. S.: Lehet-e egy magyar kereskedőcég olyan sikeres, mint az egyedi üzleti és technológiai ötletek fejlesztésére épülő vállalatok, azaz utolérhetik-e egyszer a Prezi, a Ustream, a Cellum vagy a LogmeIn típusú techvállalatok sikerét?

B. Á.: Fene tudja!? Mi azon vagyunk. Azért azt ne felejtsük el, hogy itt mégiscsak kereskedelemről van szó. Nekünk nem az online játék webshopok, talán még nem is a plázák játékboltjai, hanem a hipermarketek és az Amazon-féle óriás-kereskedők a versenytársaink. Hozzájuk kell felnőnünk, mégpedig piszok gyorsan. Ehhez pedig Magyarország már nem elegendő, ehhez legalább európai szinten kell gondolkodnunk. És ott igazán nagy fiúk játszanak egy teljesen más pályán.
 
N. S.: Meddig folytatják? Ha kezd kifulladni a növekedés eladják, vagy mindig van egy újabb megoldás, ami még magasabbra srófolja a növekedés ütemét?

B. Á.: Egyelőre a növekedés a cél, szeretnénk XXI. századivá átalakítani a játékkereskedelmet. Sok ötletünk van még, sok lehetőség áll még előttünk, most még nem tudunk mása gondolni, csak hogy mosolyogva halálra dolgozzuk magunkat. Azt persze végig szem előtt tartva, hogy ilyenek maradjunk, mint most. Közvetlenek, segítőkészek, fiatalosak, jó fejek. Mert jól akarjuk közben érezni magunkat. Közel harmincan vagyunk jelenleg, s az átlagéletkor 25-30 éves, amit jelentősen emelek a magam 43 évével. Csípjük egymást, nincs különösebb hangoskodás, könyöklés, egymás lábára taposás. Most még idilli a kép, egy szép nagy olasz családra emlékeztető pörgős közösség vagyunk. Persze a karácsony más, ilyenkor szó szerint őrültek háza van, napi több ezer rendelést kell feldolgoznunk, ilyenkor érik be az a munka, amit egy éven át készítünk elő.
⌂

Ha tetszett, amit olvastál és láttál, és szeretnél rendszeresen információkat kapni a tudomány és a technika újdonságairól, érdekességeiről, úgy kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.

Ritkán történik meg, hogy egy merőben új járműfajta jelenik meg. A Volocopter, az elektromos meghajtású helyből fel- és leszálló (vertical take-off and landing – VTOL) légiközlekedési eszköz azonban ilyen. Első ránézésre úgy néz ki, mint egy helikopter, de nem rotorok emelik a magasba, hanem 18 darab propeller, amelyet egy kör alakú tartószerkezetre szereltek fel. A német E-volo cég által kifejlesztett légi alkalmatosság nagy előnye, hogy a számos meghajtóelem miatt igen b iztonségos a működése.

A volocoptert az E-Volo 1,2 millió eurós tőkével kezdete el kifejleszteni, amit a Climate-KIC berlini központú német klímaklaszter és a német Seedmatch befektetőgyűjtő platformon közelmúltban futtatott befektetőkampány (crowdfunding) segítségével hoztak össze. A jegyzés már az első két és fél órában 500 ezer eurót hozott. A hagyományos helikoptereknél tisztább, biztonságosabb és egyszerűbb gép sikeresen teljesített a teszteken, s az első próbarepülésén, az úgynevezett szűzrepülésen is sikerrel túljutott, most már elégséges forráshoz jutott a Volocopter projekt a sorozatgyártást előkészítő prototípus legyártásához.

A VC200 típusjelű kétszemélyes gép első tesztrepüléseit a karlsruhei DM Arénában, teljesítette idén november 17-én. Alexander Zosel, az E- Volo ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a világ minden tájáról van érdeklődés a Volocopter iránt.

A fejlesztő csapat véleménye szerint a géppel igen könnyű repülni. A Stuttgarti Egyetem szimulációinak köszönhetően a pilóták már a szűzrepülés előtt tudták, hogy a légi eszköz sokkal nyugodtabban viselkedik, mint egy helikopter. Ráadásul nem is csap akkor zajt. Kifejezetten kellemesen csalódtak a fejlesztők, amikor kiderült, hogy a zajszint alatta marad a prognosztizáltnak.

A Volocopter nagy előnye, hogy a rezgések is kisebbek, mint a helikoptereknél, ami a zajjal együtt sok kényelmetlenséget okoz az utasszállító járatokon, s veszélyes a szerkezeti elemekre is. Mivel a Volocopter szerkezete a kis önsúly érdekében szénszálas kialakítású, nem lehetett laboratóriumban szimulálni a rezgéseket. Végül tökéletesen a terveknek megfelelően működött a szerkezet, s a rezgéseket az elektromos hatóműveket tartó karbongyűrű tökéletesen elnyelte.

A Volocopter 200 legfőbb adatai: utazósebessége legalább 54 csomó, azaz 100 kilométer óránként, repülési magassága 2000 méterig terjed, maximális felszállósúlya 450 kilogramm, repülési ideje egy feltöltéssel több mint egy óra.

Ha tetszett amit olvastál és láttál, s szeretnél rendszeresen tudományos és technikai érdekességekről szóló infiormációkat kapni, úgy kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.

Két gén kiiktatása a hím egereket terméketlenné teszi, mert megakadályozza a sperma tovahaladását az ondóvezetékben – igazolta egy elméleti eredmények bizonyítását szolgáló ausztrál tanulmány. Ez pedig hosszú távon igen jó hír lehet azoknak a férfiaknak és nőknek is, akik nem utódnemzés miatt szexelnek.

A férfi fogamzásgátlásnak sok akadálya van, beleértve a szexuális vágy potenciális hatásait vagy a spermatermelés puszta nagyságát. (Az emberi herék 1000 spermiumot termelnek minden másodpercben.) Most azonban ausztrál kutatók kimutatták, hogy ha a hímegerekben hiányzik mind a P2X1-purinoceptor és az alfa-1A-andrenoceptor, akkor terméketlenek, de normálisan viselkednek, és képesek utódokat nemzeni in vitro (laboratóriumi mesterséges) megtermékenyítéssel. Az eredményeket a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közölték.

Ha P2X1-purinoceptor és az alfa-1A-andrenoceptor aktiválódik, akkor összehúzódásokat okoznak a megfelelő simaizomban, amely kifelé pumpálja a spermát az ejakuláció során. A kutatók az aktiválódás megakadályozásával dupla akadályt állítottak a megtermékenyítés elé. Bár a kezelt hím egerek normális szexuális viselkedést mutatnak, de nem képesek az utódnemzésre, mert az ondóvezeték megfelelő összehúzódásai nélkül a sperma nem juthat el a petesejthez.  
Pedig a spermiumok életképesek és alkalmasak lennének élő utódok létrehozására. Az eredmények arra mutatnak, hogy az ilyen gyógyszeresen kiváltott meddőség visszafordítható lehet.

„A sperma a tárolóhelyén marad, így az egerek ejakulátumában nincsenek spermiumok, és ezért terméketlenek” – mondta a kutatást leíró dolgozat társszerzője, Sabatino Ventura a a BBC-nek. „Ez egy könnyen visszafordítható folyamat, amely a spermiumot nem befolyásolja, de meg kell mutatnunk, hogy farmakológiailag meg tudjuk csinálni. Valószínűleg két gyógyszerre lesz szükség” – tette hozzá. Egy gyógyszer, amely antagonizálja az alfa-1A – adrenoceptort, a Tamsulozin, már létezik, s megnagyobbodott prosztata tüneteinek kezelésére használják, de még nincs olyan gyógyszer a piacon, amely blokkolná a P2X1-purinoceptort.

Ha a módszer beválik, nagy sikerre számíthat mind az orvosok, mind a férfiak körében. Előbbiek üdvözölnek minden olyan fogamzásgátló megoldást, amely feleslegessé teszi, hogy a nők hormontartalmú készítményeket szedjenek a nem kívánt terhesség megelőzésére. A férfiak pedig a kezükbe kaphatják az irányítást, ami csökkenti a kiszolgáltatottságukat a szexuális kapcsolatok során. Hogy ennek milyen társadalmi hatásai lehetnek, azt még fel kell térképezni. És erre lesz is idő, mert hosszú még az út, amely a mostani felfedezéstől a patikában kapható gyógyszerekig vezet.

Ha tetszett, amit olvastál, láttál, s szeretnél rendszeresen tudományos és technikai felfedezésekről, érdekességekről hírt kapni, úgy kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.