Novo Sapiens

Egyre több tanulmány mutat ki összefüggést a szociális média és a nárcisztikus tendenciák között – közölte a theconversation.com portál. Mindenki tapasztalhatja a sajét környezetében, hogy a tinédzserek milyen sok időt töltenek a telefonjukat babrálva, mert azt figyelik, hogy a közösségi médiában hogyan érvényesülnek, s hogyan reagálnak mások a bejegyzéseikre. Az önimádó celebek pedig az idegösszeroppanás határáig twittelnek – állítják a szerzők, rámutatva, hogy a nárcizmus a szociális média teljes skáláján a felhasználók nyakába szakad.

Érdekes azonban, ahogy a korreláció szájtonként változik. A Computers in Human Behaviour (Számítógépek az emberi viselkedésben) szakfolyóiratban megjelent tanulmányban (Tükör vagy megafon? Mennyire másképpen használják a nárcizmus és a közösségi hálózatok közötti kapcsolatot a Facebookon és a Twitteren?) a szerzők azt vizsgálták, hogy a közösségi média hogyan tükrözi vissza vagy erősíti fel az önimádatot. Megmérték különféle kérdezési technikák és személyiség értékelési módszerek segítségével, hogy a különböző nárcisztikus vonások, mint a magamutogatás, a fölényeskedés és a hatalmaskodás hogyan jelentkeznek.

Azt találták, hogy a fiatal felnőtt egyetemisták egy része, akik magasabb nárcizmust jelző pontszámot értek el, gyakrabban használták a Twittert. Ugyan ezek a nárcisztikus vonások a középkorú felnőttek esetében sokkal inkább a facebookolók között figyelhetők meg. Azt állapította meg, hogy a szóban forgó középkorúak általában már kialakult, megállapodott társadalmi helyzetben vannak, és a Facebookon jóváhagyást, egyetértést szeretnének szerezni a posztjaikat olvasóktól, míg a nárcisztikus egyetemisták a Twitteren saját nézeteiket akarják szétsugározni szélesebb társadalmi körökben.

A kutatók szerint a személyiségről számos információ szerezhető meg annak vizsgálatából, hogy a felhasználók mennyi időt töltenek a közösségi médiaalkalmazásokkal, illetve milyen gyakran térnek oda vissza, s miként viselkednek, ha nem kapnak visszajelzést egy-egy posztjukra. Ahogy az is jellemző, hogy egyesek mennyire gyakran posztolnak, s bekapcsolódnak-e beszélgetésekbe.

A Penn State University által a közelmúltban készített kutatás arra mutat, hogy a közösségi médiában való viselkedés összefüggésben van az önbecsüléssel is. Például az alacsony önbecsülés biztos jele, ha valaki állandóan javítgatja a profilját. A szolgáltatások fejlesztői rá is játszanak ezekre a félelmekre, mert olyan adatfalakat és profiloldalakat készítenek, ahol a feltöltendő adatok találkoznak a felhasználók belső bizonytalanságával.

A tinédzserek régen a téren jöttek össze, és lógtak együtt. Ma ugyan ezt a szociális hálón teszik. Ennek vannak pozitív vonásai, mert elkerülhetők a szemtől-szembeni konfliktusok, ugyanakkor negatív hatással lehetnek arra, hogy megfelelően kifejlődjenek a társas érintkezés rutinjai. A nárcizmus olyan tulajdonság, amely segíthet a neten folytatott társadalmi érintkezésben a jobb pozíció elfoglalásához, ami azonban nem feltétlenül előnyös más szituációkban.

Mivel már több mint egymilliárd ember használja a Facebookot és sok százmilliónyian a többi közösségi hálózatot is, meg kell értenünk, hogy mi a jó és a rossz – szögezik le a theconversation.com cikkének szerzői. A nárcizmus és a szociális média kapcsolatának elemzése mindenesetre segít abban, hogy felfedezzük néhány elemét annak a folyamatnak, ahogy a társadalmi kapcsolatainkat építjük a digitális korban. Nem tudták megállapítani, hogy a szociális média maga okozza a nárcizmus növekedését, vagy a nárcisztikusok találnak kifejeződési terepet e hálózatokon. A vizsgálatokat e gyorsan változó környezetben mindenesetre folytatni kell a megismerés érdekében.