Az összehasonlító humánbiológiai folyóirat, a HOMO – Journal of Comparative Human Biology szeptember végén közölte, hogy a törökországi Nyugat-Anatóliában egy tűzvész által sújtott négyezeréves bronzkori település halomsírjában más maradványok mellett emberi agyat találtak egy lúgokban és bórban gazdag talajrétegben.
A lebomlás nélkül megtalált emberi szervek és testrészek mindig nagy érdeklődést váltanak ki, hiszen igen különleges feltételek kellenek a fennmaradásukhoz. Így maradhattak fenn az Ötztal gleccser jegébe fagyva a kőkori vadász, Ötzi mumifikálódott maradványai, a magas Andok hideg és száraz levegőjében a dehidratálódott inka múmiák vagy éppenséggel az egyiptomi múmiák is, amelyek fennmaradásában a szándékos emberi beavatkozásnak már túlnyomó szerepe volt.
A 2010-ben, a kerámiaiparáról híres Nyugat-Anatólia Kütahya mellett feltárt bronzkori településen is fennálltak a különleges körülmények. A tűztől megperzselt és a hőtől megrepedt koponyákban bomlás nélkül szöveteket találtak. Az agyak, a csontok, a fogak és a környező megperzselt talaj elemzéséből az is kiderült, hogy a lágy szövetek miként maradhattak fenn.
A koponyába zárt szövetek a saját levükben főttek meg a nagy hőségben, s mivel erősen lúgos, magas kálium-, magnézium -, alumínium- és bórtartalmú környezetben voltak, végül konzerválódtak. Például a bórnak köszönhetően, amelyet az ősi Egyiptomban is tartósítószerként használták, Tutanhamon múmiájában is kimutatták a jelenlétét. Ez távol tartotta a rovarokat és antibakteriális hatása is volt.
