A férfiak és nők sétájának üteme új megvilágításba helyezheti a romantikus partneri kapcsolatok működését a PLOS One tudományos folyóiratban ismertetett kutatás szerint.
A férfiak önkéntelenül lelassítják lépteiket, hogy hozzáigazodjanak romantikus partnerükhöz, és sokkal inkább, ezt teszik, mint a nők. Amikor pedig a többi férfi társaságában sétálnak, gyalogolnak, tulajdonképpen versenyeznek velük.
A nők viszont alig változtatnak a tempójukon akár férfiakkal, akár nőkkel vannak együtt, de ha a pasijuk mellett haladnak, jelentősen lelassítanak. A tanulmány szerint a reprodukciós siker magyarázhatja a különbséget. Az utódnemzés esélye ugyanis megemelkedik, ha a nők takarékoskodnak az energiájukkal, a férfiak pedig segítik ezt – állítja Cara M. Wall-Scheffler, a seattle-i Washingtoni Állami Egyetem antropológusa, a kutatás vezetője.
„Ha a férfiak lelassítanak, a női reprodukciós képesség védett, és ez egyáltalán nem triviális. Nagyon sok adat van arról, hogy azoknak a nőknek, akik képesek redukálni az energiafelhasználásukat séta közben, több gyermekük van" – közölte Wall-Scheffler. A kutatások kimutatták, hogy a napi gyalogosan megtett távolság befolyásolja a születések közötti intervallumot és a fejletlen társadalmakban az utódok túlélési rátáját is.
A férfiak általában hajlamosak magasabb optimális sebességre beállni, mint a nők az eltérő méret és tömeg miatt. Ha egy nő megpróbálna lépést tartani egy férfival, akkor több kalóriát kéne elégetnie, s ez drágának bizonyulhatnak egy olyan kihívásokkal teli környezetben, mint az afrikai bozótos vagy az ausztrál vadon.
A bennszülött vadászó-gyűjtögető népesség olyan csoportjaiban, amelyek óriási távolságokat barangolnak be, azt tapasztalni, hogy a nők egymás társaságában gyalogolnak, valamint a férfiak hajlamosabbak egyedül járni vagy legfeljebb egy másik személlyel. „Ez tipikus és a kultúrákon átívelő jelenség” – mondta a kutató.
A vizsgálatokat amerikai egyetemisták között is elvégezték. Megfigyelték, hogy ismerősök, barátok, párkapcsolatban állók, idegenek, férfiak és nők különböző kombinációiban hogyan alakult a közös séta sebessége. Az eredmények megerősítették, hogy a férfiak sokkal nagyobb figyelmet fordítottak romantikus partnerükre, mint bárki másra. De az is kiderült, hogy a nők növelnék a lépésszámukat a pasijuk kedvéért. És mindez rendkívül öntudatlanul zajlott le.
Mivel az amerikai diákok nem gyűjtögető erdei emberek, kérdés, hogy miért viselkednek mégis így. Könnyen lehet, hogy evolúciós fejleménnyel állunk szemben. Cara Wall-Scheffler mindenesetre határozottan ebben hisz, bár megjegyezte, olyan messzire azért nem menne, hogy kijelentse, a férfiaknak ez a fajta viselkedése a kiválasztás részét képezné.