A finneknek nincsenek nagy ásvány- és energiahordozó készleteik, rosszak a mezőgazdasági adottságaik, perifériális elhelyezkedésű az országuk, kicsiny a lélekszámuk, nincs korlátlanul sok befektethető tőkéjük. Mit tehetnének hát? Kitalálnak valamit, ami felforgatja a világot. És ez jól megy nekik, ha például a mobilkommunikációs ipar fejlődésében betöltött szerepükre gondolunk. A legújabb ötletük, hogy ismert alapanyagokat használjanak teljesen szokatlan módon, s ezzel hatást gyakoroljanak mind a fogyasztási cikkek, mind a professzionális felhasználás piacára.
A finnek egy dologban kétségtelenül dúskálnak. Rengeteg fájuk van. És tudják is, hogy mire használják, ha vastagon akarnak keresni. Ehhez elindítottak egy elég talányos és hosszú nevű projektet. A DWoC (Design Driven Value Chains in the World of Cellulose – tervezés alapú értékláncok a cellulóz világában) célja, hogy a visszavessék a környezetet agyonterhelő gyapottermesztést illetve a kőolajból előállított poliésztereket, és a fát tegyék fő alapanyaggá azokon a területeken, ahol korábban az említett anyagok uralkodtak.
A VTT műszaki kutatási központ koordinálásával indított projektben az Aalto Egyetem és a Tamperei Műszaki Egyetem is részt vesz. Szeretnék elérni, hogy olyan forradalmi cellulóztermékek jöjjenek létre, amelyekre új üzleti modelleket és az ökoszisztémákat lehet alapítani. Az alapanyag adott, s ebből kell mérnöki és tervezői tudással az új áttörést jelentő termékeket létrehozni. Kézenfekvő, hogy a cellulózból olyan szöveteket állítsanak elő, amelyből fogyasztási cikkek, illetve a gyógyszer-, az élelmiszer- és az autóipar számára használható műszaki textíliák jöhetnek létre. A másik cél, hogy új ökoszisztémák épüljenek fel, amelyek segítik a vállalkozások megszületését ezen az új területen.
A legmodernebb cellulóz feldolgozási technológiák már néhány éven belül meghozhatják az áttörést, s 2-3 milliárd eurós forgalmat generálhatnak csak Finnországban a helyi erdészeti, textilipari és gépipari kapacitásokra támaszkodva. Azaz létrejöhet egy teljesen új iparág. Ennek érdekében a Tekes finn állami technológiai és innovációs ügynökségtől a projekt közel 3 millió eurót kapott a megalapozó kutatásokhoz a 2013-2015 közötti időszakra.
Az Aalto Egyetem diákjait is bevonták a projektbe, hogy segítsenek új távlatokat nyitni a finn cellulóz termékek számára. Pirjo Kääriäinen az Aalto Egyetem Design Tanszékének professzora szerint a kutatás lehetőséget ad rá, hogy a tervezési módszereket felhasználva a cellulóz alapanyagból új termékeket, szolgáltatásokat és üzleti kezdeményezéseket hozzanak létre. A tervezők azzal járulnak hozzá a projekthez, hogy kísérleti módszereket dolgoznak ki a prototípusok előállításához, továbbá megmutatják, szemléltetik azokat a dolgokat, amelyek még a valóságban nem léteznek. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy a fogyasztók szempontjából lássák a fejlesztéseket a program különböző szakaszaiban.
A professzor szerint a design stratégiai erőforrásként való kezelése az ipar eddig viszonylag kiaknázatlan területe. Az ipari formatervezés felhasználó központú szemléletet hoz a projektbe, ezáltal új és eddig ismeretlen lehetőségeket eredményez az anyagok kereskedelmi célú felhasználásában azzal, hogy új termékeket képzel el. Ez a munka az elképzelésük szerint ötvözi az üzleti ökoszisztémák létrehozását a fenntartható fejlődéssel.
Az új anyagok és technológiák inspirálják a tervezőket. Az első üléseken a beszámolók szerint a technológiai fejlesztők tele voltak izgalommal, és szórták az innovációs elképzeléseket. A kutatóknak különösen érdekes, hogy a design hogyan befolyásolja a felhasználandó alapanyagot.
A kutatók célja, hogy egyesítsék a finn dizájn kompetenciákat a legmodernebb technológiai fejlesztésekkel, hogy kihasználhassák a cellulóz speciális jellemzőit, s olyan tulajdonságokkal ruházzák fel, amely versenyképessé teszi a legjobb minőségű pamuttal és poliészterrel. Ehhez új gyártási technológiákra, például nanocellulóz, mikroszkopikus szerkezeti szálakat tartalmazó anyag előállítására van szükség, ami az újrahasznosíthatóságnak is fontos feltétele.
Az Aalto Egyetemen – Olli Ilkkala professzor teamje által – végzett első tesztek azt mutatták, hogy az önszerveződő cellulóz rostok, amelyeket a fából nyertek ki lehetővé teszik igen erős fonál előállítását.
A VTT pedig kifejlesztett egy ipari folyamatot, amely a cellulóz szálakból állít elő fonalat. Illetve kifejlesztettek egy olyan eljárást is, amely a farostok kinyeréséért felel.
„A jövőben különböző módszereket fogunk kombinálni annak érdekében, hogy egyedi roststruktúrákat és textileket állítsunk elő, akár 3D nyomtatási technológiát is használva” – közölte Ali Harlin professzor, a VTT-től.
A textiliparban az előállítási ár kulcskérdés, ahogy a fenntartható termelés is. Az új módszer szignifikánsan lerövidíti a már létező textiltermékek gyártási láncát, és a terméket közelebb viszi a fogyasztóhoz, mert gyorsabban tud reagálni a változó igényekre. Nagy előrelépést hozhat, ha új extrudálási technológiákat tudnak bevezetni, illetve a szövés és a kötés helyett olyan hatékonyabb eljárásokat vezetnek be, amelyek azonban megőrzik a textíliák kulcsjellemzőit, például a kelme esését.
Jelenleg a pamutból készült textíliák fedik le a világpiac 40 százalékát. A cellulóz jelenleg 6 százalékot tudhat magáénak. A többi meg gyakorlatilag az olajszármazék poliészteré. Bár a gyapot tartós és kényelmes viselet, de a növény erősen vízigényes, és műtrágyákra, és kémiai peszticidekre van szükség a jó termés fenntartásához. A gyapotföldek globálisan akkora területet foglalnak el, mint egész Finnország.
Finnországban a vágástéri hulladékból évente 5-6 millió tonna rost gyártható, ami kiválthatja a globális pamuttermelés 20 százalékát, és évente 120-150 millió tonnával csökkentheti a szén-dioxid kibocsátást. Az így felszabadítható mezőgazdasági területen 18-25 millió ember élelmiszerszükséglete állítható elő, és az elsivatagosodás is csökken mintegy 10 százalékkal.
