Az emberiség szörnyűséges végét jövendölő forgatókönyveket talán izgalmas olvasni, de ezek bekövetkezésének valószínűsége igen csekély, ráadásul ez a szemlélet rendkívül haszontalan egy jobb holnap kialakításához – állítja Jamais Cascio, az etikus futurológia élharcosa.
A különféle globális társadalmi, gazdasági és környezeti változások gyakran fenyegetően hatnak az egyes emberre. Ki ne rettenne meg a túlnépesedéstől, a gazdasági válságoktól, a természetpusztítástól vagy a globális felmelegedéstől. Erre a hangulatra rájátszva nem nehéz szétkürtölni, hogy közel a vég. Mivel jó volna, hogy az emberek a kockázatokat komolyan vegyék, állandóan megjelenik a kísértés a riasztó és extrém előrejelzések kibocsátására. De ez végső soron mégis egy rossz idea – vélekedik a fastcoexist.com szerint Jamais Cascio, a San Francisco-i technológiai és üzleti guru.
William Gibson híres mondása szerint: „A jövő itt van, csak nem egyenletesen oszlik el”. Nyilvánvaló, hogy még egy nagy fajkihalást okozó aszteroida becsapódás sem egyenletesen érintené a Földet. Ez még akkor is igaz lenne, ha a disztópiák (a Mad Max vagy Szárnyas fejvadász típusú világok) elterjedtsége széleskörű lenne, mert ugyan abban az országban, régióban vagy társadalomban néhány közösséget a hatások jobban érintenének, mint másokat, amelyeknek nagyobbak az erőforrásaik.
Ennek tagadása rosszféle futurizmus – Cascio szerint, aki hasznosabbnak véli, ha arról beszélünk, hogy a káosz közepette is lehet a dolgainkat rosszabbul és jobban is csinálni. Ez ugyanis elvezethet a politikai konfliktusokról és etikai dilemmákról folytatott vitákhoz.
A világvége előrejelzések könnyű kiutat kínálnak a komplex feladatok felvállalása elől, mert nagy és kiterjedt válságokkal színezett hihető jövőképet rajzolnak fel a belátható időben. Igen nehéz kitalálni, hogy miként fognak reagálni a különböző közösségek a bonyolult problémákra. Sokkal könnyebb a civilizáció összeomlását vizionálni (zombikkal vagy nélkülük), mint fejlődést vagy kiutat mutatni. Pedig ha a disztópikus forgatókönyv semmi jelét nem mutatja az emberi rugalmasságnak, az valószínűleg rossz futurizmus. Sokkal jobb választás, ha a forgatókönyvek annak felfedezéséről szólnak, hogy miképpen reagálunk a válságokra, és nem a könyörtelen végzetre.
Ha a disztópikus forgatókönyv a közönséget arra az ésszerű következtetésre sarkallja, hogy nincs valószínű lehetősége a borzalmas sors sikeres elkerülésének, akkor valószínűleg rossz futurizmus. Nem feledhetjük ugyanis, hogy az emberi civilizáció már találkozott a szerencsétlen és borzalmas eseményekkel a múltban, és mégis folytatta tovább.
Cascio kifejti, hogy az emberekben ott él a vágy a világvége felfedezésére. Nem lepte meg ezért, hogy a valaha volt legolvasottabb blogbejegyzése a végpusztulás rendszertanáról (Eschatological Taxonomy) szólt a regionális kataklizmáktól a Föld teljes elpusztulásáig. (Magyarul itt olvasható) De nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb hihető disztópikus forgatókönyv (a fajok kihalásától eltekintve) a katasztrófa és a remény sajátos keveréke, amelyben megtalálható a sikeres válasz és a kisiklott kísérlet, regionális összeomlás és helyi rugalmasság. Az olyan összefoglalás, amely ezeket a tényezőket egyetlen kifejezésbe sűrítve azt mondja, hogy „Game over!” – rossz futurológia.
