A Wikipedia a következőt írja a fraktálokról: „A fraktálok – a legegyszerűbb, de nem feltétlenül pontos megközelítésben – ’önhasonló’, végtelenül komplex geometriai alakzatok. Az önhasonlóság azt jelenti, hogy egy kisebb rész felnagyítva ugyanolyan struktúrát mutat, mint egy nagyobb rész. Ilyen bizonyos léptékig például a természetben a villám mintázata, a levél erezete, a felhők formája, a hópelyhek alakja, a hegyek csipkézete, a fa ágai, a hullámok fodrozódása és még sok más.”
Ha a fraktálokat felnagyítjuk, akkor ott, ahol korábban egyetlen ágacska volt, a kép az eredeti mintázathoz hasonlóan szétbomlik, s ha még tovább közelítünk, a jelenség ismétlődik újra meg újra. E mögött pedig nyilvánvalóan különféle matematikai modellek állnak. Ezek elég sokfélék ahhoz, hogy a fraktálok természetével foglalkozó tudósok még abban se értsenek egyet, hogy valójában mi is a fraktál. Ezért itt meg sem kíséreljük, hogy valamiféle definícióját adjuk. Akit a részletek érdekelnek, a már említett Wikipedia oldalon bőségesen talál olvasnivalót.
A fraktálokat a tudománynak Benoît B. Mandelbrot, egy litvániából származó lengyel zsidó családban, Varsóban született francia-amerikai matematikus fedezte fel, amikor leírta a róla elnevezett Mandelbrot-halmazt (a Wikimedia animációján ez látható). Nem valószínű, hogy a fraktálgeometria atyjának tekervényes életútja összefüggésben állna a kétség kívül igen cikornyás geometriai alakzatok felfedezésével, de mindenesetre a kettő jól passzol egymáshoz.
Fraktálokat ma már bárki könnyen előállíthat, például a nyílt forráskódú és ingyenes Apophysis szoftverrel.
