A nagy gyümölcsevő madarak eltűnése a brazíliai trópusi erdőkből azt eredményezte, hogy a pálmák kisebb, kevésbé sikeres magokat teremjenek az elmúlt század során – állítják brazil kutatók. Az eredmények bizonyítják, hogy az emberi tevékenység gyors evolúciós változások kiváltója a természetes populációkban.

Mauro Galetti, a São Paulo-i Egyetem kutatásvezetője egy nemzetközi tudóscsoporttal olyan őserdőkben állított fel természeti kísérleti területeket, amelyek szövetét már az 1800-as években megtörték a kávé és cukornád ültetvények. Összegyűjtöttek több mint 9000 magot az Euterpe edulis pálma 22 különböző populációjából, és különféle statisztikai, genetika és evolúciós modellek kombinációjával meghatározták a nagy, magot terjesztő madarak hiányát a területen, amely a fő oka a pálmamagok méretcsökkenésének.

„Sajnos, ez a hatásmechanizmus nem egyedi. A mindent átható, gyors tempójú erdőirtás, a nagy gerincesek természetes élőhelyének eltűnése nagy valószínűséggel példátlan változásokat okoz sok trópusi faj evolúciós pályájában” – mondta Galetti.

Általánosságban a kutatók úgy becsülik, hogy az emberi tevékenység, mint például az erdőirtás, körülbelül 100-szor gyorsabban hajtja a fajokat a kihalás felé, mint a természetes evolúciós folyamatok. Ugyanakkor ilyen gyors evolúciós változásokat – amelyeket az emberi tevékenység váltott ki – az ökoszisztémákban, csak nagyon kevés tanulmány dokumentált sikeresen.

A felmérésekre pedig nagy szükség volna, hogy láthassuk a folyamatok eddig ismert elsősorban ökológiai vonatkozásai mellett az evolúciós hatásokat is, amelyek még fenyegetőbbek lehetnek az esőerdők jövőjére nézve.