Fabio Antonini, a Kanadai Elméleti Asztrofizikai Intézet, és David Merritt, a Rochesteri Műszaki Egyetem kutatója azoknak a masszív fiatal csillagoknak – az úgynevezett S-csillagoknak – a pályáját vizsgálják, amelyek magyarázatot adhatnak az olyan nagy feketelyukak rejtélyére, mint amilyen a Tejút közepében is lakozik.
Az S-csillagok puszta léte kérdések sorát veti fel. Közülük az első, hogy miképpen keringhetnek ezek a hatalmas fiatal csillagok egy olyan régió közelében, ahol igen valószínűtlen, hogy létrejöhettek? A csillagászok azt gyanítják, hogy hatalmas gravitációs erőre volt szükség, amely elmozdította őket egy a megfigyelt helyzetüktől távoli ponttól. Ekkora tömegvonzásra valószínűleg csak egy feketelyuk lehet képes. Csakhogy amikor az elméleti csillagászok megpróbálnak modelleket felállítani arról, hogy az S-csillagok hogyan mozoghatnak a jelenlegi orbitális pozíciójukban, a számok egyszerűen nem stimmelnek. Hogyan térhet el ilyen radikálisan a pályájuk az előre jelzettől?
A Kanadai Csillagászati Társaság (CASCA) ülésén Fabio Antonini adott megfejtést e rejtélyre. Elméletében a csak pár tízmillió éve kialakult S-csillagok származását és dinamikáját egy szupernehéz feketelyuk jelenlétével magyarázta. Eszerint a csillagok a jelenlegi helyzetüktől távolabb jöttek létre, de amikor találkoztak a feketelyuk gravitációjával, közelebb kerültek hozzá egy spirális pályán sodródva. A feketelyuk köré vonzott többi csillag közelébe érkezve azonban már ezek tömegvonzása is hatni kezdett rájuk, ami megváltoztatta a mozgási mintáikat (eltérítve őket a matematikai modellek által jelzett pályától). Így alakulhat ki tehát egy galaktikus központ a szupernehéz feketelyukak és a csillagok kettős gravitációs kölcsönhatásának eredményeként.
David Merritt szerint ezekből a hatásokból és mozgásokból következtetni lehet a galaxis központi régiójának dinamikus mechanizmusaira, és közvetetten ismeretek szerezhetők a láthatatlan objektumok számáról és sűrűségéről az adott régióban. A szupernehéz feketelyukak jelenléte a nagy galaxisok középpontjában nem újdonság, de elősegíti a további kutatásokat ezek kialakulásáról és fejlődéséről, ha a környezetüket vizsgálják. A Tejút középpontjában – ahol a Sagittarius A jelű igen fényes és kompakt rádióforrás található – minden bizonnyal megbújik egy szupernehéz feketelyuk is, s ez a régió tökéletes laboratórium többek kötött az S-csillagok megfigyelésére is.
