Alfred Bernhard Nobel éppen 180 éve (1833. október 21-én) született Stockholmban. Az apa – Emmanuel Nobel építész – számos remek épülettel gazdagította Svédországot és Norvégiát. A vállalkozó szellemű férfiú figyelme később a robbanóanyagok felé fordult. Munkájához Svédországban nem kapott elegendő támogatást, ezért Szentpétervárra utazott, ahol tárt karokkal fogadták, s rövidesen Oroszország legismertebb mérnöke lett, gépgyárat és kohót alapított.
Már felnőtt fiaival egyre behatóbban foglalkozott a robbanóanyagok kutatásával és új torpedók konstruálásával. Miután hazatért Svédországba, a kísérleteik a nitroglicerin alkalmazására irányultak. Sorra alakulnak a gyárak az új robbanóanyag előállítására, de az üzemek közül több felrobbant és a sok tragikus eset miatt a nitroglicerin rettegett szerré vált. Tömeges gyártásra csak az Alfred Nobel által 1866-ban kifejlesztett dinamit vált alkalmassá, amely már biztonságosan volt szállítható – olvasható a Wikipedia szócikkében.
A találmány jelentőségét mi sem jellemzi jobban, mint az a Magyarországon is igen népszerűvé vált dalocska, amelynek szövege így hangzik:
Nobel Alfréd, Nobel Alfréd, Nobel Alfréd svéd kémikus-kus-kus,
Feltalálta, feltalálta, feltalálta a dimaitot-tot-tot.
Glicerint kevert kovával,
Rettenetes pléhpofával,
Nobel Alfréd, Nobel Alfréd, Nobel Alfréd svéd kémikus-kus-kus.
No persze a diáknótában szereplő glicerin nitroglicerinként, a kova pedig kovaföldként értendő. Az így kialakult stabil robbanóanyag szó szerint megváltoztatta a világot, mert út és vasút épülhetett sokfelé, ahol erre korábban nem is gondolhattak, elősegítette a bányászat fejlődését (érdekes módon a hadiipart kevésbé), s nem utolsó sorban Nobel mesés vagyont kereshetett vele (főleg a bakui olajmezők feltárásakor). A dinamit (amelynek szabadalmi bejelentési levele az írás végén tekinthető meg) lehetővé tette számára egy olyan díj alapítását, amely minden esztendőben legalább egyszer a széles közvélemény számára is az érdeklődés homlokterébe emeli a tudományt, és a nemzetek büszkeségének egyik békés és hasznos forrásává vált.
Habár Nobel találmányát mindig békés célokra akarta felhasználni, nem egy nemtelen támadás érte tudatlanságból, rosszindulatból vagy a sajtó szenzációhajhászása okán. A Le Figaro például a halál kereskedőjének nevezte, amikor tévesen beszámolt a halálhíréről. Lehet, hogy ez is közrejátszott a tudományos díj megalapításában. Ha a hírnevét akarta hosszú időre helyreállítani, hát az jól sikerült. Róla még akkor is a díj jutott az emberek eszébe, amikor a mozik westernjeiben rendszeresen dinamitrudakat hajigálva irtották egymást a cowboyok és az outlaw-k. A westernek csillaga leáldozott, a dinamitot még mindig használják a robbantómesterek, és a Nobel-díj glóriája pedig fényesebb, mint valaha.
Nobel Alfréd életében minden olyan rendkívüli és váratlan fordulatokban gazdag volt, hogy még a díjazott tudományágak megjelölését is legendák veszik körül. Miért nincs a matematika, minden természettudomány atyja, vagy ha úgy jobban tetszik, alappillére a kedvezményezettek között. Elterjedt szóbeszéd szerint azért, mert a mágnást a felesége egy matematikussal csalta. De az igazság elő már az Urbanlegends írása fújja el a ködöt.
