A címben feltett kérdésre nemrégiben a Popular Science folyóirat keresett választ, megjegyezve, hogy a tudósok vitatkoznak ezen. Ahelyett, hogy Quentin Tarantinóhoz vagy Uma Thurmanhez fordultak volna (Lásd a videót!), inkább elvégeztek egy bizarr számítást, amelynek végén arra jutottak, hogy egy egészséges ember esetében bizony eltart egy darabig (az alábbiakban ennek elég pontos meghatározása is fellelhető), mígnem az elevenen elhantolt szörnyű – inkább lelki, mint fizikai – kínok között kiszenved.
A válasz abból vezethető le, hogy mennyi levegő van a koporsóban. A test minél kisebb, annál több helyet hagy az oxigénnek. Márpedig a visszaszámlálásnak akkor van vége, ha elfogy az oxigén. Tudjuk, hogy a szabadtüdős merülés bajnokai hosszú percekig képesek lélegzetüket visszatartani (a világrekord 10 perc felett van), s ha a végső határértékeket keresnénk, úgy valószínűleg egy meglepően nagy számot kapnánk, aminek a valóságosságát azonban igen nehéz volna igazolni. Ezért a supermanek helyett nézzük inkább az átlagos embereket.
Az eredeti számítás szerint a koporsó belső térfogata átlagosan 886 literes, a magyar piacon kapható koporsók azonban átlagosan legfeljebb 520 literesek voltak (például gyakori a 195x58x46 centiméteres belméret). Az átlagos emberi test térfogata pedig 66 liter. A levegőnek Amerikában 824 liter hely marad, amiből az oxigén mintegy 165 litert tesz ki. Nálunk úgy 90 liternyi oxigénnek jut hely a koporsóban. Egy ember átlagos oxigénfogyasztása 0,5 liter percenként, amiből az következik, hogy az óceán túlpartján 5,5 óra alatt fogy el a koporsóból az "éleny", nálunk viszont már maximum 3 óra után, de inkább jóval korábban vége a folyamatnak. (Megjegyzendő, hogy a teljes oxigénmennyiségnek csak kisebb részét képes hasznosítani a szervezet, különösen, hogy mind a csökkenő oxigén szint, mind a feldúsuló szén-dioxid gyorsan rontja az életfeltételeket.) Alan R. Leff, a Chicago University (Chicagói egyetem) tüdő- és intenzívterápiás osztályának professzora szerint a jól záródó koporsók és a rájuk nehezedő másfél méternyi föld miatt ennyi a tartalék, és nem több. Onnan már semmiképpen sincs menekvés.
Ha valakinek sikerülne is kiszakítani a koporsó fedelét, azonnal olyan helyzetben találná magát, mint a földcsuszamlások és a lavinák áldozatai. A talaj ugyanis olyan nehéz, hogy a mellkas nem lenne képes kitágulni. A hó nehéz, de a föld még nehezebb. És, ha meg is mozdulna az eltemetett, az őt körülvevő anyag bejutna a szájába vagy az orrlyukába és eltömné a légutakat – mondta a lapnak Ethan Greene, a Colorado Avalanche Information Center (Coloradói lavina információs központ) igazgatója.
Ennek a minden tekintetben borzalmas halálnak van egy pozitív része Leff szerint. A felhalmozódó szén-dioxid miatt az eltemetett elálmosodna, és elveszítené az eszméletét, mielőtt megállna a szíve, így a lelki gyötrelmek mellett nem kellene átélnie borzalmas fizikai agóniát. A közelgő halálig azonban bizonyosan át kell mennie azokon a stádiumokon (elutasítás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás), amelyeket az amerikai-svájci pszichiáter Elisabeth Kübler-Ross, már 1969-ben leírt.
Az utóbbi időben egyetlen ilyen esetről tudni, amikor idén nyáron az ötezer lelket számláló bolíviai hegyi faluban, Colquechacában (La Paztól délkeletere 330 kilométerre) a feldühödött helyiek egy 17 éves tinédzsert löktek bele a nyitott sírba, ráeresztették a koporsót, amelyben az a nő feküdt, akit állítólag megerőszakolt és megölt, és elföldeték őket. A vélt bűnösnek nem jutott se bírósági eljárás, se koporsó se másfél órányi extra idő.
