A 2009-es sertésinfluenza (H1N1pdm09 vagy H1N1/09) járvány kevés laboratóriumi vizsgálattal is megerősített halálesetet okozott, így a közegészségügyi válasz sem volt rá túl erőteljes. A járványokkal foglalkozó kutatók egy része azonban nem fogadta el ezeket az eredményeket, s úgy vélte, hogy sokkal több haláleset történhetett a hivatalosan bejelentett (laboratóriumi vizsgálattal is megerősített) 18 449-nél. Sokan ugyanis másodlagos bakteriális fertőzések miatt haltak meg, vagy a vírus fertőzés súlyosbította végzetessé a más betegségekkel küzdők állapotát, s a jelentésekben már nem jelent meg az influenza. A kutatók úgy vélték, hogy a H1N1/09 halálozási következményeinek teljes körű értékelésére van szükség a megfelelő közegészségügyi intézkedések kialakításához az elkövetkező járványok idejére.

A Global Pandemic Mortality [GLaMOR] projekt során – amelyben 26 országból 60 kutató vett részt – kétfokozatú statisztikai modellezéssel becsülték meg a valóságos globális halálozási adatokat. Arra jutottak, hogy a Világegészségügyi Szervezet (WHO – World Health Organization) által bejelentettnél legalább tízszer többen, a számítások szerint 203 ezren haltak meg a H1N1 vírus okozta légúti megbetegedésben a világon. Az erről szóló tanulmány a PLOS Medicine szaklapban jelent meg.

A kutatás vezetője, a George Washington Egyetem közegészségügyi intézetének kutató professzora, Lone Simonsen is megerősítette az adatokat, s hozzátette, hogy a járvány sokkal erősebben érintette a fiatalokat, mint korábban gondolták, s a halálesetek jelentős része az Amerikai kontinensen volt. (Mint ismeretes, a járvány valószínűleg mexikói sertésfarmokról indult ki.)

A WHO által is támogatott tanulmány arra is rámutat, hogy a halálesetek száma azért is lehetett magasabb a valóságban a korábban bejelentettnél, mert a betegek legnagyobb részénél sohasem végeztek H1N1 laboratóriumi teszteket. A mostani elemzés kimutatta, hogy a 2009-es járvány vírusa ugyan nem olyan halálos, mint a hírhedt spanyolnátha kórokozója, de mégis kifejezetten félelmetes, hiszen embereke százezreit pusztította el világszerte.

A vizsgálat során a kutatók heti rendszerességgel kaptak virológiai adatokat a WHO-tól, s az aktuális mortalitási adatok pedig 21 országból származtak, amelyek lefedik a világ lakosságának 35 százalékát. Ezt követően pedig egy újfajta statisztikai eljárással kivetítették az adatokat a világ többi országára.

A H1N1 azonban nem csak úgy ölhet, hogy légzőszervi megbetegedést, például tüdőgyulladást idéz elő, hanem a már meglévő egészségi problémákat súlyosbítja annyira, hogy a beteg abból már nem képes felépülni. A kutatás úgy találta, hogy a H1N1 ilyen hatása a szív és érrendszeri megbetegedéseknél különösen jellemző volt. Emiatt a 2009-es pandémiás halálozás akár a 400 ezret is elérhette.

A H1N1/09 virus mikroszkópos képe

Az adatokból az is kiderült, hogy az elhalálozottak 62-85 százaléka fiatalabb volt 65 évesnél, ami szöges ellentétben áll a szezonális influenzánál tapasztaltakkal, amikor elsősorban az idősebb korosztály veszélyeztetett.

A legtöbb áldozatot a járvány Latin-Amerikában, főleg Mexikóban, Brazíliában és Argentínában szedte, ahol akár hússzor magasabb volt a halálozási arány a világátlagnál. Ezzel szemben Új-Zélandon, Ausztráliában és Európa legnagyobb részén sokkal kisebb volt a mortalitás az átlagosnál.

Simonsen szerint nagyon kevés az adat arról, hogy miként folyt le a járvány a világ különböző részein, például Afrikában vagy Délkelet-Ázsiában. Továbbá azt is tanulmányozni kell, hogy egyes alacsonyabb jövedelmű országokban miért terjedt el annyira a járvány, illetve egyes országokat miért sújtott olyan keményen, míg másokat megkímélt.

A kutatás vezetője szerint muszáj ezeket a járványokat is tanulmányozni, még akkor is, ha a közelébe sem jöhetnek az 1918-as spanyolnátha világjárvány pusztításának, amely megdöbbentő módon megölte a világ népességének mintegy 2 százalékát, azaz 50 millió embert. A következő nagy járványt okozó vírus ugyanis szintén lehet hasonlóan veszélyes, s akkor csak a most megszerzett – például a járvány terjedésének természetéről összegyűjtött – ismeretekre lehet támaszkodni az ellene való fellépéskor.