Novo Sapiens

Az emberi tevékenységhez köthető éghajlatváltozásról és az üvegházgázok kibocsátásának tendenciáiról az erre létrehozott kormányközi bizottság (Intergovernmental Panel on Climate Change – IPCC) készített jelentést. Az éghajlati rendszer megfigyelése műholdas és más platformokról végzett közvetlen méréseken és távérzékelésen alapul. Az eredmények cseppet sem szívderítőek, s a 2007-ben érzékelt helyzet tovább romlott, s a tendenciák sem mutatnak javulást. Az alábbiakban a Live Science cikkének segítségével készült összefoglaló a legfontosabb tényeket mutatja a 2007-es és a 2013-as jelentés alapján. Bővebb részletek a kormányközi bizottság által nyilvánosságra hozott dokumentumban olvashatók.

Hőmérséklet
2007
1995 és 2006 között regisztrálták a legmelegebb 12 esztendő, amióta csak (1850 óta) földfelszíni műszeres mérések készülnek.
2013
Az előző három évtized mindegyike fokozatosan melegebb lett (a Föld felszínén végzett mérések szerint), és melegebb, mint bármely korábbi 1850 óta.

Tengerszint
2007
A globális tengerszint 1961 óta évente átlagosan 1,8 milliméterrel emelkedett, 1993 óta pedig 3,1 milliméterrel.
2013
A 19. század közepe óta a tengerszint emelkedés magasabb lett, mint az előző két évezred átlagában volt.

Hó és jég
2007
A hó és jégtakaró megfigyelt kiterjedtsége következetes összefüggést mutat a felmelegedéssel.
2013
Az utóbbi két évtizedben a grönlandi és antarktiszi jégmezők tömeget vesztettek, és a gleccserek világszerte visszahúzódtak.

Az északi félteke
2007
A Föld északi féltekéjének hőmérséklete a 20. század második felében valószínűleg magasabb volt, mint bármely 50 éves periódusban a korábbi 500 évben, s valószínűleg magasabb, mint az utolsó 1300 évben.
2013
Az északi féltekén az 1983 és 2012 között időszak valószínűleg (közepes megbízhatósággal) a legmelegebb volt az utolsó 1400 évben. A tavaszi hóval borított terület folyamatosan csökken a féltekén.

Óceánok
2007
Minden kontinensen megfigyelések bizonyítják és az óceáni területek többsége is azt mutatja, hogy sok természeti rendszerre hatással van a regionális klímaváltozás, különösen a hőmérséklet emelkedése.
2013
A világ óceánjai tovább melegednek a 21. században. A hőség áthatol a felszínen a mélyebb vízrétegekbe és befolyásolja az áramlási, cirkulációs rendszereket.

Ökoszisztémák
2007
A szárazföldi ökoszisztémákban a korábban érkező tavasz illetve az állatok és növények elterjedésének megváltozása nagyon nagy valószínűséggel a felmelegedéshez köthető.2013
2013
Az üvegházhatású gázok folytatódó kibocsátása további felmelegedést és változásokat fog eredményezni az éghajlati rendszer minden elemében.

A modern nagyvárosok fuldokolnak a szemétben. De új elképzelések körvonalazódnak arról, hogy a megtermelt szemétből hogyan állítható elő építőanyag, s közelíthetnek a városokat az önfenntartó megújulás felé.

A szeméttermelés üteme fokozódik szerte a világon. Kínában az éves növekedés 6 százalékos, Brazíliában 10 százalékos. Indiában az e-hulladék mennyisége 500 százalékkal nő, és Kínában illetve Dél-Afrikában is 400 százalékkal a mobileszközök robbanásszerű elterjedése miatt. Azonban még mindig az Egyesül Államok a fő szeméttermelő, hiszen a világ hulladékkibocsátásból 30 százalékkal részesedik.

New York például 33 ezer tonna szemetet termel naponta. A városban annyi papírt használnak el, amivel kéthetente meg lehetne tölteni az Empire State Buildinget. Jelenleg a szemetet a Staten Island-i Fresh Kills telepre hordják, ahol egy részét újrahasznosítják, a maradékot pedig az egykor alacsonyan fekvő mezőgazdasági terület feltöltésre használják. A szeméthegy ma már 25 méterrel magasabb, mint a Szabadság-szobor. A feltöltés 1947 óta tart és az idők során akár odáig is eljuthat, hogy hét új Manhattan szigetnyi területet borítanak be a hulladékkal. Ezt a folyamatot újra kell gondolni – állítják a projektért felelős szakemberek. De mit lehet tenni? – kérdezi a BBC cikke.

Először is olyan automatizált szemétfeldolgozó berendezéseket kell üzembe állítani, amelyek nem egyszerűen tömbökké sajtolják a szétválogatott hulladékot, hanem olyan formájú panelekké alakítják őket, amelyek hatalmas puzzle elemekként kapcsolhatók össze különböző célokból. Az elemek formáját számítógépes tervezéssel alakítanák ki, hogy ívek, kupolák, ablakok, rácsok vagy bármi hasznos készülhessenek a folyamatban. A különféle anyagokat eltérő elemek gyártásában használnák fel, az átlátszó műanyagokat a nyílászárókhoz, a szerves anyagokat ideiglenes szétszedhető állványzatokhoz, a fémeket primer szerkezetekhez és így tovább. A jövő városa így a hulladék és alapanyag között nem fog nagy különbséget tenni. Elképzelhető az is, hogy túlméretezett 3D printerekkel állítanak elő az újrahasznosított anyagokból termékeket.

Ahhoz, hogy ez a folyamat nagy volumenben létrejöhessen egy olyan tanuló rendszert kell felépíteni, amely a termelődő hulladék összetételét és a felhasználási igényeket állandóan összeveti, és az anyagok felhasználását, s azon keresztül a létrejövő hulladék összetételét is a szükséges irányba módosítja. Részben az intelligens kukák megmondanák, hogy mit töltöttek beléjük, részben a felhasznált anyagok a megfelelő eszközökkel képesek lennének információt cserélni a mibenlétükről. Így aztán a jövő városai jelentős részben szemétből épülhetnének fel, s az építési blokkok is intelligensek lennének, azaz a számítógépeknek meg tudnák már mondani, hogy az újrahasznosításban mire is használhatók.

A sztereotípiával mindenki tisztában van, hogy tavasszal felpezsdülnek a hormonok és még a kőszobrok is szerelemre gyúlnak. Pajzán kis dalocskák is szólnak a szerelmi évadról. Például: „Újra itt a szép kikelet / Meglegyint a langy lehelet / A fecskék fecsnek / Pacsirták pacsnak / És a farkas úgyszintén„ Micsoda meglepetés ehhez képest, amit két amerikai viselkedés kutatató, Charlotte és Patrick Markey talált a szexuális szokásokat feltáró vizsgálódásai során, jelesül, hogy – legalább is az USA-ban – a szexualitás erőteljesen szezonális, féléves hullámzással változik, s a csúcspontjai nyárra és télre esnek.

A szexuális szezonalitás korábbi vizsgálatai levéltári adatok (például születési számok, óvszer értékesítés stb.) alapján igyekeztek a ciklusokat meghatározni, s a hathónapos ciklikusság ezekből is kirajzolódott, azaz az emberek legnagyobb valószínűséggel nyáron és télen hódolnak a testi örömöknek. Markeyék azonban nem voltak elégedettek ezzel az információs bázissal, mert valószínűsíthető volt, hogy a kialakult kép nem fedi pontosan az emberek viselkedését, illetve nem vezet rá, hogy mikor gondol mindenki a szexre. Például az óvszer értékesítés nem reflektál feltétlenül pontosan a megvásárolt termék felhasználására. Ráadásul, ha közvetlenül megkérdik az embereket, hogy „mikor éreznek kedvet”, az problémákat okozhat, mert általában nem emlékeznek pontosan a dátumokra, amikor részük volt szexben, vagy szerelmi élményt kerestek (a tudósok ezt retrospektív memória eltérésnek hívják).

Ezért más módszerhez folyamodtak a tendenciák feltárására, és az interneten kulcsszavas kereséssel próbáltak rátalálni az összefüggésekre. Egyszerűen beütötték a keresőszolgáltatásokba a relevánsnak vélt kifejezéseket (szex, pornó, prostituált, szexpartner, randevú, call girl stb.), s azt igyekeztek meghatározni, hogy az elmúlt öt évben (például a Google által kiadott több millió találat alapján) mikor váltak gyakoribbá, illetve mikor ritkultak meg ezek a keresések. A hat hónapos ciklus ezúttal is világosan kirajzolódott a nyáreleji és téli tetőpontokkal. Megvizsgálták azt is, hogy más nem szexuális tartalmú, de szezonalitáshoz kapcsolható fogalmak (például az autó, vagy a házi kedvencek) trendjei miként változnak. De nem tapasztaltak a szexualitáséhoz hasonló jelentős kilengéseket, azaz ez a fajta szenzonalitás csak a szexre és a párkeresésére érvényes.

Az Archives of Sexual Behavior folyóiratban publikált eredményekből nem derül ki, hogy melyek a hathónapos ciklus mozgatórugói, azaz maradt még kutatnivaló.

Egy másik statisztikai vizsgálatból, amelynek eredményét a Science of Relationships online folyóirat közölte, kiderül (ha nem is a vággyal leginkább teli napok megoszlása), hogy mely napon bújnak úgy ágyba a párok, hogy annak eredménye egy gyermek megszületése lesz. Meglepő, de a legtermékenyebb napok nem kikeletkor vannak.

Ha személyesen még sokan nem is találkoztak vele, de valószínűleg mindenkihez eljutottak a rémtörténetek a poggyászban bekapcsolva hagyott mobiltelefonok miatt a betonon veszteglő repülőgépektől, és a wi-fi-s laptopjukkal babráló fegyelmezetlen utasok miatti időt (és a légitársaságnak pénzt) rabló körözésekről, leszállás helyett.

A jelenlegi nemzetközi gyakorlatban büntetik a mobiltelefonok bekapcsolva tartását, az sms-ezést, az e-book-olvasást, a wi-fi-csatornákat kereső eszközök és úgy általában az elektronikus kütyük használatát le- és felszállás közben. Pedig a félelmeket, hogy az eszközök által keltett elektromágneses interferencia, vagy a rádióhullámok képesek lennének megzavarni a navigációt, s ez balesethez vezethet, semmi sem támasztja alá. A repülőgépek ugyanis leszálláskor és felszálláskor is valóságos elektromágneses szmogban közlekednek, hiszen bizonyos járatokon működik a fedélzeti wi-fi-szolgáltatás, a mobiltelefon hálózatok jelei vagy a radarjelek is elérik őket. De ennél sokkal keményebb behatások ellen is felkészítették a repülőket, például ki kell, hogy állják a villámcsapásokat is.

Az amerikai Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) – a Cnet jelentése szerint – azonban a tiltás feloldására készül, ami, ha megtörténik a nemzetközi szabályok változását is mega után vonhatja.

Az FAA közleményében az áll, hogy elismeri a fogyasztók erőteljes kívánságát a személyes elektronikus eszközök használatára a repülőgépek fedélzetén, ezért megbízott egy kormányzati-iparági csoportot, hogy vizsgálja meg a biztonsági kérdéseket és a jelenlegi tiltás megváltoztatásának lehetőségét. Ugyan a hatósági vizsgálatokat, különösen azokat, amelyek biztonsági problémákkal foglalkoznak, nem szokták elkapkodni, de a nagy közönségnyomás miatt lehet, hogy nem is sokára már nem figyelmeztetnek bennünket többé a légikísérők az eszközök kikapcsolására.

Mindenki tudja, hogy vezetés közben nem jó, mert veszélyes telefonálni, még kevésbé sms-ezni, a facebookozásról nem is beszélve. És még tilos is. Akit elcsíp a rendőr, borsos büntetésre számíthat. A hatékony autón belüli kommunikációs technikák azonban segíthetnek a külvilággal kapcsolatban maradni.

A Ford felvásárolta a Livio startup céget, mert azt reméli, hogy az ott kifejlesztett technológiával felboríthatja az autós kommunikáció piacán a status quót, sőt szabványosítani lesz képes a vezetés közbeni telefonálás technológiáját.

A Livio technológiája képes rá, hogy az okostelefonokon beérkező tartalmat, zenék streamingjét vagy az e-maileket könnyen és biztonságosan elérhetővé tegye. Csakhogy ma különféle platformok versengenek, ami a Ford szerint senkinek sem hasznos.

Egy ipari szabvány lehetőséget adna az applikáció fejlesztőknek, hogy egyetlen platformra dolgozzanak, ami gyorsabb fejlesztést és magasabb minőséget eredményezne a fogyasztók számára, illetve biztonságosabb hozzáférést tenne lehetővé a digitális tartalmakhoz utazás, vezetés közben – közölte a Ford. Pénzügyi részleteket nem hoztak nyilvánosságra a cég felvásárlásáról.

Az autógyártó már 2007 óta alkalmaz különféle technológiai megoldásokat az okostelefonok autón belüli üzemeltetésére. A Computerworld jelentése szerint a Ford az egyetlen szabványos platformra való fejlesztés sokkal hatékonyabb szoftverek létrehozását tenné lehetővé, amely a felhasználók számára a kiválasztott appok elérését rendkívül felgyorsítaná. A Livio szoftvere már kompatibilis néhány széles körben használt alkalmazással, és együttműködik az összes nagy telefongyártó eszközeivel.

Sokan hódolnak a legózásnak a felnőttek között is, mert az apró építőelemek gyerekkoruk óta fogva tartja fantáziájukat, s építenek, építenek, építenek. Vannak, akik ezt professzionális szinten művelik.

Az ausztrál Ryan McNaught például okleveles Lego-építő. Idén év elején készült el a 200 ezer Lego téglából Sydney-ben emelt Colosseum-makettel, amelyet aztán Melbourne-ben, a Nicholson Múzeumban tettek megtekinthetővé a nagyközönség számára is.

Van néhány olyan jól sikerült Lego építmény, amelyet Mike Doyle érdemesnek tartott egy könyvben bemutatni. Nem csak épületek, hanem anatómiai szemléltető anyagok, filmdíszletek, gépek és sok másféle Lego alkotás is megjelenik benne. A Cnet galériát közölt a könyv képeiből.

Hogyan lehet keresztül sétálni a 3D-s virtuális valóságon, miközben egy helyben tartózkodunk? A Bécsi Műszaki Egyetem hallgatói megoldották ezt a problémát, amikor létrehoztak egy forradalmi eszközt, a Virtualizert.

Az eddigi, már kereskedelmi forgalomban kapható 3D-s sisakokba szerelt eszközök ugyan valós térérzetet keltettek, de nem lehetett velük a természeteshez hasonlóan barangolni a virtuális világban. A bécsi kutatók által épített Virtualizer túllép ezen a gondon – álltja a Science Daily.

Az eszköz egy felhasználóra rögzített öv, egy tartókeret és egy kis súrlódású felületet segítségével, amelyre a láb helyeződik érzékelőkön át számítógépbe táplálja a mozgási adatokat, s a komputer ezeknek megfelelően hozza létre a virtuális teret. A csapat reméli, hogy a Virtualizer 2014-ben piacra léphet.

Tuncay Cakmak , a bécsi műegyetem hallgatója azzal az ötlettel állt elő, hogy egy nagyon sima felületen szinte természetes gyalogos mozgások lehetségesek anélkül, hogy valójában megváltoztatná az ember a helyzetét. Más hallgatókkal, köztük a virtuális valóság szakértőjével, Hannes Kaufmannal együtt aztán ki is fejlesztették a Virtualizert, amelyet állítólag kis gyakorlás után már tökéletesen lehet használni.

Az eszköz szabványos 3D sisakkal használható, amely a felhasználó látószögét érzékelve elé vetíti a térhatású képeket. Ez független a lábmozgástól, amely vihet egy irányba, míg a szemek más irányba tekintenek. A joystickkel vagy más eszközzel irányított virtuális valóságban ellentmondás állhat be a látható világ és a test egyéb mozgásai között. Sok ember ilyen helyzetben rosszul érzi magát, amit kiberbetegségnek hívnak – fejtette ki Tuncay Cakmak. A Virtualizerben azonban a megjelenített látvány és a mozgás összhangban van. Ez lehetővé teszi, hogy a professzionális felhasználók mellett akár a nappali szobákban szórakoztató eszközként is megjelenjen. Talán már jövőre.

A robotok lassan mindenre képesek lesznek, még a szexre is. Az új vibrátor technológia lehetővé teszi olyan eszközök piaci megjelenését, amelyek a működési sebességüket erotikus könyvek felolvasának hanglejtéséhez igazítják, vagy teledildonikus appok segítségével, amelyek lehetővé teszik a vibrátok távolról való irányítását. Ezért nem kell sokáig várni a szexrobotok megjelenésére sem, amelyeket az emberek közel tíz százaléka szívesen kipróbálna – írja tudósításában a tekintélyes Smithsonian magazin.

A YouGov és a Huffington Post felmérése szerint (amelyre a magazin is hivatkozott) megállapította, hogy a megkérdezettek 9 százaléka volna hajlandó robottal szexelni. Csakhogy egy egész sor kérdés merül fel abban a pillanatban, ahogy a gépi szexnek ez a formája kilép a sci-fik világából. Például a robotszex megcsalásnak számít-e? A válaszadók 42 százaléka szerint annak, a 31 százalék szerint viszont nem, a többiek viszont egyáltalán nem voltak biztosak a dolgukban.

A Smithsonian magazin Michael Grothaust, a FastCo Labs szakíróját idézi, aki megállapítja, hogy a szex vibrátorral nem egyenlő a megcsalással, de ha a vibrátornak lába, arca és szeme is van, akkor az megcsalás. Ez a megközelítése a kérdésnek felfedi, hogy a szex több mint mechnika és öröm, van benne érzelem, s olyan emberre jellemző kapcsolatok, mint a szemkontaktus, az empátia vagy a partner gondos megfigyelése. Amikor a gépek képesek lesznek ezekre, akkor kezdődik csak az igazi vita a szexről és a technológiáról – állítja Grothaus.

A világ első piacon beszerezhető szexrobotját mindenesetre már bemutatták. Roxxxy, a 7 ezer dolláros, 27 kilós 170 centiméter magas „társalkodónő” többféle hajszínnel, mozgatható lábakkal, különféle motorokkal keltett mozgásokkal és életszerű bőrrel lép piacra. A BBC beszámolója szerint a műnő Douglas Hines elektromérnök és komputertudós agyszüleménye. A TC Systems and True Companion cég alapítója korában mesterséges intelligencia projekteken dolgozott az AT&T Bell Laboratóriumoknak. Elárulta, hogy a robotot eredetileg egészségügyi feladatok ellátására fejlesztették, idős emberek ellátásában kellett volna segédkeznie. A képességei a kereskedelmi és katonai robotikából származnak, s Hines meglátta bennük az új piaci lehetőséget, mert az egészségügy nagy piac, de szerinte a szexipar is egyre nagyobb lendületet kap. Ami pedig e gépeket illeti, meg lehet érteni, hogy vonzódnak a szexhez, hiszen a robot is ember.

A YouTube videók letöltése a jog szürke zónájába esik. Azaz, aki akarja, letöltheti. Erre vannak is könnyedén elérhető szoftverek (a tekintélyes Cnet.com informatikai hírportál szolgáltatásaként működő download.com keresője a „youtube download” kifejezésre szoftverek tucatjait ajánlja fel). A nemzetközi sajtóban olyan tervekről lehet olvasni, hogy a letöltött videók offline megtekintését még ebben az évben szabályozni fogják. A mozgóképek akár mobil eszközökön, akár számítógépeken hivatalosan is lejátszhatókká válnak, akkor is ha nem csatlakozik az eszköz internethez. De a videók a letöltés után csak 48 órán keresztül lennének elérhetők.

Jelenleg a videók számítógépre vagy bármilyen médiaeszközre való letöltése sérti a YouTube szerződési feltételeit, hiszen a szolgáltató aligha adhat engedélyt a jogtulajdonos nevében felvételének eltulajdonítására, sajátként való használatára. Más lenne a helyzet, ha a jogtulajdonos engedélyt adna például fizetség fejében, de akkor sem valószínű, hogy egy ilyen üzlethez a YouTube-ot lehetne közvetítőnek választani, amely – még akkor is, ha más üzleti modellből szerzi fenntartási költségeit – joggal tarthatna igényt valamifajta fizetségre. Hogy a YouTube-on közzétett klipek és filmek letöltéséért milyen feltételek között lenne hajlandó fizetni a fogyasztóközönség, arról semmiféle információ sincs. Azt azonban a zeneipar más felületein látni, hogy a hanganyagokért a zeneboltok pénzt kérnek és kapnak is a fogyasztóktól, s az ügylet után jutalékot kapnak a jogtulajdonosok. De ez már egy másik történet.

Amióta olasz csillagász Giovanni Schiaparelli 1877-ben felfedezte a titokzatos csatornákat a Marson, az emberek képzeletét minden furcsaság felgyújtja, amit a vörös bolygón sikerül lefényképezni. A Discovery egy egész kollekciót tett közzé.

Persze a csatornákról már régen kiderült, hogy nem a marslakók építették őket, s csupán hibás észlelésről van szó, de a Mars továbbra is szolgáltat illúziókat, hoaxokat és félreértéseket. A Discovery tudományos portál a NASA gyűjteményéből egy egész sor érdekes képet tett közzé a marsi elefánttól, a nagylábún át a patkányig.

A legtöbb esetben ezek az illúziók az agyunk játékai, mivel a véletlenszerűen megjelenő formákból előállít egy már elraktározott képet, s ezáltal különféle számunkra ismerős dolgot fedezünk fel olyan helyen, ahol az nem lehetne.

Ezt a jelenség a pareidolia, ami nem csak a Marson látható alakzatok esetében működik. Ugyan ezt tapasztalják, akik Jézus arcát látják a pirítósra égve, vagy az ólomöntésből való jósolás is a véletlenszerűen kialakuló amorf alakzatokban felfedezhető ismerős képek alapján történik.