Novo Sapiens

Mindenkinek nyilvánvaló, hogy az oktatásnak és a tudománynak szüksége van emberi testekre, hiszen nélkülük nem képezhetőek ki megfelelően az orvosok, nem ismerhetők meg a betegségek, nem dolgozhatók ki gyógyítási technológiák stb. A letűnt századokban az orvosok kivégzett bűnözők vagy olyan nincstelenek holttestét szerezték meg, akiket senki sem akart eltemetni. Az orvosi kutatásnak ez az ága hosszú ideig meglehetősen veszélyes volt a keresztény Európában, mert az emberi testet az Úr templomának tartották, s annak megbolygatását pedig igen súlyos bűnnek vélték. (Vannak újabb kutatások, amelyek ezt cáfolják.) A reneszánsszal ez a szemlélet lassan oldódott, míg nem a felvilágosodott közgondolkodás a boncolásokat már kifejezetten szükségesnek tartotta. A mai kórházi gyakorlatban a patológiai munka keretei közé azonban nem fér be egy holttest szemléltető célú feldarabolása, hiszen csak a fellelhető elváltozások meghatározása és a halál pontos okának megállapítása a cél.

Az orvostanhallgatók oktatásához és a tudományos munkához (hiszen a megismerésben semmiféle demonstrációs bábú vagy komputeres szimuláció nem helyettesítheti teljesen a valóságot) olyan tetemekre van szükség, amelyek az ismeretszerzés speciális céljait szolgálják. Ezek pedig nem szerezhetők be más módon, csak ha a test gazdája még életében a tudományra hagyja a porhüvelyét, illetve a család hozzájárulását adja a holttest tudományos hasznosításához.

De mi történik a holttesttel, ha minden papír rendben van, s az útja nem a ravatalozóba, hanem egy tudományos vagy oktatási intézménybe vezet? Természetesen különféle vizsgálatokhoz használhatják fel. Először is az anatómia oktatásához, hiszen a medikusok e tetemek boncolása során szerzik meg első közvetlen gyakorlati tapasztalataikat az emberi testrészek alakzatairól, s az egyes emberi lények fizikai egyediségéről. Az egyes testrészek pedig a praktizáló orvosoknak teszik lehetővé új sebészeti beavatkozások gyakorlását.

A tetemek fontos szerepet töltenek be a közlekedésbiztonsági kutatásokban is. Bármennyire is bizarrnak hat, a valódi húst és csontokat nem képesek helyettesíteni a tesztbábuk. (Habár mostanában már előállítanak úgynevezett mesterséges holttesteket, amelyeknek bizonyos részeit természetese szövetekből más esetekben szintetikus szövetekből építik fel. De ezek igen drágák, több mint 50 ezer dollárba is kerülhetnek a nemzetközi piacon.) Egy új kormánykerék vagy ülés tesztelésénél nagyon fontos, a további tervezési munka szempontjából meghatározó tapasztalatok szerezhetők az ütközéskor fellépő erők fiziológiai hatásairól a természetes testek szabványos felhasználása révén.

A kriminalisztika számára is fontosak a holttestek. Ma már e kutatásokról a közvélemény elég sokat tud a szakterületet bemutató televíziós krimisorozatok révén. A törvényszéki orvosok számos tapasztalattal gazdagodtak a holttestek lebomlásának megfigyelése, vagy a lebomlásban közreműködő húsevő rovarok életciklusának tanulmányozása során, ami segíthet a bűnüldözőknek pontosan megbecsülni a halál időpontját, illetve a sérülések vizsgálatából jobb következtetéseket vonhatnak le a halál okáról és körülményeiről. Néha e vizsgálatok alapján sikerül valósághűen rekonstruálni a tetthelyet, és ellenőrizni gyilkossági hipotéziseket.

A test felajánlását tudományos vagy orvosképzési célokra az 1997. évi CLIV. egészségügyi törvény rendelkezései szabályozzák. Ezek lehetővé teszik, hogy a személyiségi jogokat tiszteletben tartva a tetemek anatómiai oktatás céljára az orvostudományi egyetemekhez vagy tudományos intézetekhez kerüljenek. Az intézmények kizárólag olyan személyek holttestét használhatják fel, aki életükben ehhez kifejezett beleegyezésüket adták, vagy az ellen nem tiltakoztak, továbbá az eltemetésükre kötelezett hozzátartozójuk – ha van ilyen – írásban hozzájárult. Az intézetek gondoskodnak a holttest elszállításáról, és később a földi maradványok elhamvasztásáról, és a hamvak eltemetéséről vagy a családnak való visszaszolgáltatásról. A holttestek felajánlása a törvény értelmében csak ingyenes lehet.

A Facebook profil ideális verziója tele van fényképekkel, a családtagok, barátok és ismerősök rendezett hozzászólásaival. Egy tanulmány azt mutatja, hogy a profil ilyen verziója jótékony pszichológiai hatással van a felhasználóra és pozitívan befolyásolja a viselkedését.

Catalina Toma, a Wisconsin Egyetem kommunikációs technikákkal foglalkozó oktatója a Facebook felhasználók önbecsülését vizsgálta azután, hogy meghatározott időt töltöttek a profiljuk átnézésével. Ez volt az első alkalom, amikor társadalompszichológiai kutatási eszközként használták a Facebookot. A teszt azt mutatta, hogy miután a résztvevők csak öt percet foglalkoztak a saját Facebook profiljukkal, már az is jelentős lökést adott önbecsülésüknek. A teszt során megmérték, hogy a benne résztvevők milyen gyorsan társítanak pozitív vagy negatív jelzőket olyan szavakhoz, mint a nekem, az enyém, az én és a magam.

Ha valakinek magas az önbecsülése, akkor nagyon gyorsan társít a megadott szavakhoz pozitív értékelést. Az alacsony önértékelésnél mindennek az ellenkezője igaz.

Akii javítani szeretne az önértékelésén,a rábízott feladatokat nagyobb igyekezettel végzi el. Ezt igazolták Toma kísérletei is. Akkor azonban, amikor a Facebook profil nézegetésével az önértékelésük már magasabb szinten volt, szükségtelennek érezték, hogy a tesztfeladatot a korábbi intenzitással hajtsák végre. A kutató szerint az eredmények összhangban vannak az önmegerősítő elmélettel, amely azt állítja, hogy az emberek állandóan megpróbálják kezelni az önértékeléssel kapcsolatos érzéseiket.

Catalina Toma ugyanakkor óvott mindenkit, hogy szélesebb következtetéseket vonjon le a mostani eredményekből a motivációt vagy teljesítményt illetően, ugyanis csak a Facebook használatának egyetlen apró elemét vizsgálták. A kísérletről a Science Daily is beszámolt.

Az ágyi poloska igen kellemetlen élőlény. Nálunk is igen közönséges volt egy időben, amikor úgy száz éve megszületett a nyilvánvaló dolgokról szóló mondás: "Nekem mondod pestinek, hogy csípnek a poloskák?!" És persze nem véletlen, hogy a lehallgatóeszközöket is poloskának nevezik, amelyek ugye valamilyen láthatatlan zugban lapulnak az undok rovarokhoz hasonlóan. A magyar fővárosban szerencsére sikerült visszaszorítani a poloskainváziót, de nem úgy a nagyvilágban. A vérszívó ízeltlábúak és az emberek viszonyával foglalkozó Bedbug blog szerint szerint például 2009 júniusától 2010 júniusáig New Yorkban 31 ezer poloskák miatt indított telefonhívást regisztráltak. Nagy üzlet lehet arrafelé a poloskairtás, mert akár 4000 dollárt is elkérnek egy lakás rovartalanításáért az erre szakosodott cégek.

Az ágyi poloskák azonban kénytelenek lesznek a lábuk alá nézni ezen túl, mert a New York-i Stony Brook Egyetem kutatói által kifejlesztett nanotechnológiai megoldás szó szerint megállítja őket a közlekedőútjaikon. Az új technológia egy ember alkotta mikroszálas hálót használ, amelynek szálai 50-szer vékonyabbak az emberi hajnál. Ez pedig összezavarja és csapdába ejti az ágyi poloskákat, de más rovarokat is.

Miriam Rafailovich kutatásvezető professzor szerint a nanotechnológiás háló több milliószor sűrűbb szövésű, mint a ruhaszövetek vagy szőnyegek. Ebbe a sűrű szövedékbe beleakad a poloskák lába, és képtelenek lesznek a helyváltoztatásra, az táplálkozásra és szaporodásra.

Az ágyi poloska (Cimex lectularius) nem veszélyes abból a szempontból, hogy hordozója lenne különböző veszélyes mikroorganizmusoknak, de súlyos allergiás reakciókat válthatnak ki az arra érzékeny személyekből. A kicsi (1-7 milliméteres), lapos, élősködők kizárólag az alvó emberek és állatok vérével táplálkoznak. Nappal rejtőzködnek, és éjszaka másznak elő a rejtett zugokból, a bútorok repedéseiből és a matracból. A nanoháló azonban éppen e létfontosságú helyváltoztatást akadályozza meg.

Több mint 1400 potenciálisan veszélyes objektum halad el időről-időre a Föld közelében. Ezek közül a NASA/JPL (NASA Jet Propulsion Laboratory) fotóján 1397 pályája látható.

Ez a kétségtelenül igen látványos, de nagyon békésnek tűnő kép csalóka, hiszen rajta van a potenciálisan veszélyes aszteroidák (angol rövidítéssel PHA vagy PHO) majd mindegyike. A PHO-k között az üstökösöket is számon tartják. Egy PHO-t akkor tartanak veszélyesnek, ha közelebb kerül a Földhöz 4,6 millió mérföldnél (7,36 millió kilométer), és az átmérője eléri a 350 lábat (mintegy 107 métert). A NASA szorosan figyelemmel kíséri ezeket az objektumokat, így legalább is figyelmeztetést adhat ki a várható természeti csapásról (amely hatalmas nukleáris robbanáshoz lenne hasonlatos és a lökéshulláma, illetve annak nyomán keletkező földrengések, cunamik hatalmas pusztítást okozhatnának), amelyet elég kevés esélyünk volna megakadályozni.

Attól azonban, hogy valami veszélyes, még nem biztos, hogy pusztítani is fog. Habár teljes biztonsággal nem állapítható meg, hogy mi fog történni, de a NASA becslése szerint a következő száz évben nem fog "ránk szakadni az ég".

Éppen az idén haladt el a Föld mellett a nagy 1998 QE2 jelű aszteroida, amely olyan közelre jött, amihez hasonlót a következő kétszáz évben nem várnak a NASA szakemberei. A potenciálisan veszélyes aszteroidák pályája egyenként is megnézhető a NASA erre a célra létrehozott weboldalán, illetve az aszteroida figyelő weblapon.

Az a vezeték nélküli hálózati technológia, amely az Apple új operációs rendszerében van, akár 10-20-szoros sávszélesség növekedést is eredményez bizonyos helyzetekben. Az iPhone adatátvitele ezért száguld például mozgó vonaton vagy forgalmas városi környezetben, az új kutatások szerint.

Egy bizonyos több utas TCP technológia lehetővé teszi, hogy több vezeték nélküli hálózatot (például a 4G és a Wi -Fi) használjon egyszerre a készülék. De az Apple nem teljesen ezt alkalmazza, sőt nem is ennek egy továbbfejlesztett változatát, mert új módon kódolja a továbbított adatokat, s ez – mint a közelmúltban kimutatták – drámai potenciálnövekedést eredményez – közli az MIT Technologyreview cikke.

A kutatást vezető MIT professzor, Muriel Medard és a stanfordi professzor Andrea Goldsmith szerint is nagyon meggyőző és hallatlan javulást mutat a megnövekedett adatátviteli sebesség, a csökkentett látencia és a mérsékelt adatcsomag vesztés. Azt minden okostelefon- vagy tablethasználó tudta, hogy vagy Wi-Fi-t használhat, vagy 3G-t vagy 4G-t, de semmi esetre sem egyszerre kettőt vagy többet.

A többutas TCP megváltoztatja ezt a világot, mert elosztja a jeleket két vagy több hálózat között. A „többutas” kifejezés éppen arra utal, hogy a rendszer több mint egy vezeték nélküli útvonalat használ, a „TCP” pedig arra, hogy itt az a protokoll fut, amely a legtöbb internetes forgalom esetében is. A különféle csatornákon haladó adatokból aztán a telefonkészülék „összecipzározza” az értelmezhető tartalmat.

A gyakorlatban azonban ez nem ilyen egyszerű. A problémák azzal kezdődnek, hogy az adatátvitel tovább tart egy mobilhálózati tornyon keresztül, mint egy Wi-Fi routeren át, a műholdas adatátvitelről nem is beszélve, amelynél még nagyobb a késés.

A többutas TCP azonban áthidalja ezt az átviteli sebességben megmutatkozó különbséget. Ám még bonyolultabbá válik a helyzet, ha a készülék mozog (ami egy mobileszköz esetében elég valószínű), vagyis az időzítés folyamatosan változik, s ha elveszik pár adatcsomag, a még több megoldandó feladat áll elő. Amikor ezek a dolgok megtörténnek, többutas feldolgozás válik szükségessé, ami annyira bonyolult, hogy jelentősen lelassítja a teljes sebességet – mondta Medard.

És ez lehet az oka, hogy az Apple a többutas TCP-t miért csak a hangvezérlésű Siri keresőmotornál használja – és láthatóan nem is alkalmazza a mobil- és a Wi-Fi hálózatokra azonos időben. A technológia alighanem lehetővé teszi, hogy a rendszer egyszerűen váltogassa őket oda-vissza felhasználói beavatkozás nélkül, s így ne kelljen ismét elküldenie a kimondott kérését egy forrás késése miatt. A pontos igazságot nem lehet tudni, mert az Apple nem kommentálja a technológiai találgatásokat.

Mindenesetre van egy technológia – az úgynevezett hálózati kódolás –, amely segít megoldani a többutas TCP problémáit. A többutas TCP tetején helyet foglaló algoritmus elegáns módon kombinálja a csomagokat. Megszámozza őket, ami lehetővé teszi az egyszerű kezelésüket.

A Kaliforniai Egyetem (Los Angeles) mérései arra engednek következtetni, hogy a hálózati kódolás felturbózhatja a többutas TCP-t. A kaliforniai Westwoodban Medard és más kutatók különféle vezeték nélküli jelforrások – Wi-Fi transzmitterek, mobilhálózati tornyok és Iridium távközlési műholdak – segítségével azt állapították meg, hogy a technológia akkora potenciálemelkedést hozhat, mintha egyetlen ág a tízszeresére gyorsulna.

Jövőre már a kutatók a technológia bemutatóit tervezik, de nem lehetetlen, hogy az már kereskedelmi forgalomba is került, mert az MIT és a Caltech (a massachusettsi és a kaliforniai műszaki egyetem) közös startup cége, a Code-on eladta a licencet különféle szervezeteknek. Hogy melyek ezek, azt Medard nem tudta megnevezni.

Goldsmith viszont örül, hogy az Apple is ebbe az irányba halad a technológiában, mert ez inspirálja a fejlesztéseket. Ugyanakkor nem hiszi, hogy a többutas TCP egy csapásra megváltoztatná a piacot, mert sok a pozícióját és megszokott technológiáját őrző piaci játékos.

 

A Wikipedia a következőt írja a fraktálokról: „A fraktálok – a legegyszerűbb, de nem feltétlenül pontos megközelítésben – ’önhasonló’, végtelenül komplex geometriai alakzatok. Az önhasonlóság azt jelenti, hogy egy kisebb rész felnagyítva ugyanolyan struktúrát mutat, mint egy nagyobb rész. Ilyen bizonyos léptékig például a természetben a villám mintázata, a levél erezete, a felhők formája, a hópelyhek alakja, a hegyek csipkézete, a fa ágai, a hullámok fodrozódása és még sok más.”

Ha a fraktálokat felnagyítjuk, akkor ott, ahol korábban egyetlen ágacska volt, a kép az eredeti mintázathoz hasonlóan szétbomlik, s ha még tovább közelítünk, a jelenség ismétlődik újra meg újra. E mögött pedig nyilvánvalóan különféle matematikai modellek állnak. Ezek elég sokfélék ahhoz, hogy a fraktálok természetével foglalkozó tudósok még abban se értsenek egyet, hogy valójában mi is a fraktál. Ezért itt meg sem kíséreljük, hogy valamiféle definícióját adjuk. Akit a részletek érdekelnek, a már említett Wikipedia oldalon bőségesen talál olvasnivalót.

A fraktálokat a tudománynak Benoît B. Mandelbrot, egy litvániából származó lengyel zsidó családban, Varsóban született francia-amerikai matematikus fedezte fel, amikor leírta a róla elnevezett Mandelbrot-halmazt (a Wikimedia animációján ez látható). Nem valószínű, hogy a fraktálgeometria atyjának tekervényes életútja összefüggésben állna a kétség kívül igen cikornyás geometriai alakzatok felfedezésével, de mindenesetre a kettő jól passzol egymáshoz.

Fraktálokat ma már bárki könnyen előállíthat, például a nyílt forráskódú és ingyenes Apophysis szoftverrel.

Egy egészségügyi kutatókból és társadalomtudósokból szerveződött nemzetközi tudományos konzorcium összefüggést talált az egyes személyek apró genetikai változásai és az iskolai végzettség között.

A Social Science Genetic Association (Társadalomtudományi Genetikai Szövetség) konzorcium, amelyet Peter Visscher, a Queenslandi Egyetem (University of Queensland) és a Queenslandi Agykutató Intézet (Queensland Brain Institute) professzora vezet 125 ezer ember genetikai információit vizsgálta meg, és kifejezetten egyfajta genetikai változás, az úgynevezett egypontos nukleotid polimorfizmus (SNP) megjelenését kereste – számolt be a Sciencealert.

Az SNP az egyik leggyakoribb genetikai változás, amely a DNS egyetlen egységét váltja fel egy másikkal. „Megvizsgáltuk, hogy ezek a apró genetikai változások összefüggést mutatnak-e az iskolában eltöltött évekkel, illetve, hogy az érintett személyek befejezték-e a felsőfokú tanulmányaikat” – mondta Visscher professzor.

A kutatás azonosított számos SNP-t, amelyek kombinálódva 2 százalékos eltérést eredményeztek az iskolai évek számában és az egyének tanulási képességeiben. Visscher professzor kifejtette, hogy ez a megállapítás csak egy nagyon kis elem egy nagy puzzleben, amelyet számos más genetikai és környezeti tényező alakít ki. Habár e kisebb változások önmagukban kevéssé vannak befolyással, mégis elvezethetnek az emberi viselkedés biológiai ösvényeinek feltárásához. Meg lehet határozni ugyanis, hogy melyik génnek mi a funkciója, amit aztán az eddigieknél sokkal nagyobb részletességgel lehet tanulmányozni. A kutatás például segíthet megérteni, hogy egyesek miért hajlamosabbak a korai kognitív hanyatlásra, mint mások.

„Az egyes emberek memóriája és tanulása közötti különbségek érdekelnek bennünket, mert ez vezethet el annak jobb megértéséhez, hogy egyes emberek kognitív kora miért magasabb másokénál, és miért vannak, akik genetikailag hajlamosabbak a demenciára” – fejtette ki Peter Visscher.

Az informatika világában jelenleg négy nagy trend határoz meg mindent: a számítási felhők, a mobilitás, a nagy adat és a szociális média. A legutolsót mindenki ismeri a Facebook, a Twitter, a LinkedIn és társaik révén, az első kettővel is találkozott ha például Gmail-t vagy Dropboxot használ, s az adatait tároló szervereket interneten keresztül éri el. Az okos mobileszközök olyan közönségesek ma már, hogy különösebben nem érdemes részletezni, mi mindenre is jók.

A nagy adat (big data) azonban más tészta. Kissé rejtélyes, misztikus dolog, hiszen határtalan mennyiségű digitális információ keletkezik, amelynek javarésze úgynevezett strukturálatlan formában jelenik meg az adattárolókban. Érdemes arra gondolni, hogy mennyi információ keletkezik a telefonálásaink, az sms-ezéseink, a facebookozásunk során, és még ennél is több, amit a különféle digitális készülékek állítanak elő, például egy épület légkondicionáló berendezése, az autókba beépített vezérlő komputerek, a gyárak gépeiben működő szenzorok, a rendőrségi traffipaxok, a GPS készülékek, a szívritmusszabályozók vagy digitális játékok. A sor szinte végtelen, s az előállított adatok mennyisége pedig egyenesen letaglózó. A Gartner piacelemző cég úgy becsülte, hogy tavaly az üzleti élet és a fogyasztók naponta 2,5 trillió (azaz milliárd x milliárd) bájt adatot állítottak elő. És ez a mennyiség igen gyorsan növekszik. Jövőre a világ annyi adatot fog előállítani, mint a fáraók és a babiloniak óta eddig összesen.

A Facebook és a marketingesek

Az adattengerben nem láthatók ránézésre az összefüggések, azonban a legújabb matematikai modellekkel, és a brutális számítási kapacitást felvonultató új generációs komputerekkel mégis kinyerhetők olyan kapcsolatok és tendenciák, amelyek felfedezésére, felfejtésére korábban esély sem volt.

A Facebook egyik marketing partnere, az Acxiom például rájött, hogy miképpen lehet megtalálni egy embert a szolgáltatás adatdzsungelében, akkor is ha különböző neveken éli digitális életét. Azaz pontosan eldönthető két felhasználói névről, hogy a való világban egy embert takarnak vagy sem.

Ezért a cég megjelentetett egy új terméket, amely lehetővé teszi a hirdetőknek, hogy összekössék a digitális személyiségeket. Az Audience Operating System, azaz a közönség operációs rendszere akkor is megtalálja a felhasználókat, ha közben megváltoztatták a nevüket (mert például megházasodtak, vagy új nicknevet vettek fel). A rendszer akkor is eredményes, ha a felhasználóknak a a címük vagy a telefonszámuk változik.

Az AOS alkalmazás egy még régebbi problémát old meg. A cégek ugyanis különféle okokból gyűjtöttek adatokat a potenciális vásárlókról, és azokat gondosan el is tárolták különféle adatbázisokban. Ezek után azonban igen kevés lehetőségük volt már kapcsolatot létesíteni az adott személyek és a róluk szóló különféle információk között.

Az életkor nem számít, csak ahogy ki akarnak nézni

Phil Mui, az Acxiom főmérnöke (aki korábban mellesleg a Google Analytics termékmenedzsere volt) szerint például nagyon gyakori eset, hogy a cégek nem képesek összehozni a telefonos és online adatbázisokat. De ennek most vége. Ahogy elvileg azoknak a kellemetlenségeknek is, hogy a cég online bal keze nem tudta, hogy mit csinál a telefonos jobbja, amit a fogyasztók gyakorta zaklatásnak éltek meg, hiszen például akkor is bombázták őket ajánlatokkal, ha már szerződést kötöttek, vagy világosan közölték, hogy nem kérnek a termékből vagy szolgáltatásból.

Az AOS a céges online és offline adatbázisok tetején foglal helyet, s az AbiliTec digitális azonosító technológiával létrehoz egyetlen fogyasztói profilt, amit egyetlen helyen lehet elérni, s az összes duplikációt is felszámolja. A rendszer az esetek 90 százalékában helyesen ítéli meg a helyzetet. Hogy a maradék 10 százalék azonban lehet, hogy továbbra is kapja a kéretlen telefonokat, arról nem szóltak a tudósítások.

Mivel azonban a rendszer olyan nagy cégek veszik igénybe, mint az Amex, a Macy vagy a Citibank, feltételezhetően jobban viselkedik, mint az összehasonlító időszakban használt alkalmazások. Az AOS aztán segíti a hirdetőket, hogy jól célzott kampányokat futtathassanak a Facebookon.

A cég az utóbbi időben arra törekszik, hogy egyre átláthatóbban dolgozzon, s a fogyasztók lássák, hogy mi történik az adataikkal, amikor megcélozzák őket a hirdetésekkel. Egy kampányban lehetővé tették nekik, hogy beletekintsenek az adatbázisba és információt cseréljenek a tapasztaltakról vállalattal. Sőt megtilthatták az adataik további felhasználását, ha ki akartak lépni a rendszerből.

A valóságban nagyon kevés ember lépett ki, s inkább csak pontosították az adataikat – mondta a főmérnök a Business Insidernek. Gyakori, hogy a nők 40 éves koruk körül megváltoztatják az életkorukat korai harmincasra. De ez a jelenség mindössze pár százalékát érinti az embereknek. „A marketingeseket persze nem érdekli a vásárlók valódi kora. Csak azt akarják tudni, hogyan akarnak kinézni” – szögezte le a Mui.