Novo Sapiens

Az ismétlődő fertőzés gyakori jellemzője tartós vírusos betegségeknek. Ezek során időnként drasztikusan megnő a vírustermelés, majd egy akár hosszabb nyugalmi időszak következik. E nyugalmi vagy néma szakaszokban nehéz tanulmányozni a betegségeket. A matematikai elemzésen azonban nem tud kifogni az inaktivitás.

Az alkalmazott matematikával foglalkozó SIAM Journalban megjelent tanulmány szerint a néma szakaszokat időnként megmagyarázhatatlanul felszaporodó vírustermeléssel jellemezhető időszakok váltják fel. A HIV vírusra például nagyon jellemző ez a fajta viselkedés. A kutatók azt próbálták megérteni, hogy mi idézi elő az aktív periódusokat.

A betegek adatainak elemzése alapján korábban külső tényezőkkel való kapcsolatot gyanítottak. Ugyanis miközben a gyógyszeres kezelés képes annyira elnyomni a HIV-fertőzést, hogy hónapokig nem lehet a szervezetben kimutatni a kórokozók jelenlétét, azok hirtelen mégis visszatérnek. A klinikai tapasztalatok elemzése arra mutatott, hogy az aktivitás akkor jelent meg, ha valamilyen külső tényező is hatással volt a beteg szervezetére. Például elfelejtett bevenni egy adag gyógyszert vagy éppenséggel dupla adagot vett be. Ez hatással lehetett más, a szervezetben élő mikroorganizmusokra is, s az együttes hatás a kórokozók aktiválásához vezethetett. Az említett tanulmány szerzői azonban kimutatták, hogy lehet, hogy a víruskitörések csupán egy természetes ciklus következményei lehetnek, s nem kell feltétlenül hozzájuk semmilyen külső aktiváló tényező.

A tudóscsoport új matematikai elemzési ezért nem csak a kiváltó tényezők megjelenésére, hanem a vírusok működési ciklusainak feltárására fókuszálnak a jövőben. Méghozzá egyre több perzisztens, azaz tartós fertőzést okozó vírus viselkedését vizsgálják, sőt az autoimmun betegségek ciklusait is górcső alá vonják.

Jamais Cascio futurológus azt mondja, hogy egy technológiáról talán a legjobb képet az adja, ha megvizsgáljuk, hogy miért hackelik meg különféle emberek, ha bűnös céljaik vannak, vagy szexhez akarnak jutni stb.  

Ha meg akarunk érteni egy technológiát, annak nem az a legjobb módja, hogy megkérdezzük a feltalálóit, kifejlesztőit. Azokkal kell beszélni, akik használják, sőt tiltott dolgokat is művelhetnek velük. Ezek azok az emberek ugyanis, akik képesek megmutatni, hogy egy új (fizikailag vagy virtuálisan létező) eszköz miképpen hathat a társadalomra.

A Fast Company Cenzúrázatlan Innováció konferenciáján Cascio egyenesen arról beszélt, hogy egy új felemelkedő technológia használati lehetőségeit a feltalálók általában igen szűken értelmezik. A hackerek viszont, akik bűnözésre vagy szexuális vágyaiktól hajtva használják, feltárják az igazán érdekes lehetőségeket. Emlékeztetett például, hogy az AP hírügynökség Twitterén a hackerek közzétettek egy hamis hírt, hogy Obama elnök megsérült egy bombamerényletben a Fehér Házban, amivel alighanem a tőzsdei mozgásokat kívánták befolyásolni.

Cascio azt mondja, hogy a Twitter már működésének első napjaiban megmutatta a potenciális veszélyt, amit egy új technológia jelenthet, hiszen nem csak arra kezdték el használni az emberek, hogy tudassák másokkal, milyen volt a reggelijük.

A komplex kémiai rendszerek modellezéséért Martin Karplus, Michael Levitt és Arieh Warshel kapta megosztva az idei kémiai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémiától.

A bizottság indoklása szerint a tudósok a kvantumkémiai számításokat a klasszikus kémiai számításokkal kombinálva fejlesztettek ki a komplex kémiai rendszerek leírására alkalmas modelleket. A három tudós munkájával megalapozta azokat a számítógépes programokat, amelyek segítenek megérteni és előrevetíteni a kémiai folyamatokat.

A valós folyamatokat tükröző számítógépes modellek ma már nélkülözhetetlenek a kémia legtöbb területén - emelte ki a testület, emlékeztetve arra, hogy a kémiai reakciók villámgyorsan mennek végbe. „Az elektronok a milliszekundum töredék része alatt változtatnak helyet, a klasszikus kémia pedig csak nehezen tudja nyomon követni mindezt. Jóformán lehetetlen kísérleti úton feltérképezni a kémiai folyamatok minden egyes parányi lépését” – mutatott rá indoklásában a bizottság, amely szerint a most díjazott módszerek segítségével a tudósok számítógépekre bízhatják olyan kémiai folyamatok feltárását, mint például a zöld levelek fotoszintézise.

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia szerint az osztrák-amerikai Martin Karplus, a brit-amerikai Michael Levitt és az izraeli-amerikai Arieh Warshel munkája úttörő volt a tekintetben, hogy bizonyították: a newtoni klasszikus fizika működhet az alapjaiban eltérő kvantumfizikával együtt. Korábban a kémikusoknak választaniuk kellett, melyiket alkalmazzák. A klasszikus fizika erőssége, hogy a számítások egyszerűek és alkalmasak a nagy molekulák modellezésére. Gyenge pontja viszont, hogy nem használható a kémiai reakciók szimulálására. Erre a célra a kémikusoknak a kvantumfizikához kellett fordulniuk. A számítások azonban hatalmas számítógépes potenciált követeltek meg, épp ezért csak kis molekulák vizsgálatát végezték ezen a módon.

„Az idei Nobel-díjasok mindkét világból a legjobbat emelték át és terveztek olyan módszereket, amelyek egyaránt támaszkodnak a klasszikus és a kvantumfizikára” – fogalmazott a bizottság. Példaként annak modellezését említették, hogy egy gyógyszer miként kapcsolódik a célba vett fehérjéhez az emberi szervezetben. A számítógép kvantumelméleti számításokat végez a célfehérjének azokon az atomjain, amelyek kölcsönhatásba lépnek a gyógyszerrel. A fehérje fennmaradó részeit viszont a kevésbé "megerőltető" klasszikus fizika segítségével modellezik.

Manapság a számítógép ugyanolyan fontos a kémikusok számára, mint a kémcső, a szimulációk pedig olyan valóságosak, hogy képesek megjósolni a hagyományos kísérletek kimenetelét – összegezte az indoklás.

A kémiai Nobel-díjat – amellyel összesen 8 millió svéd korona (mintegy 272 millió forint) is jár – hagyományosan december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át Stockholmban – jelentette az MTI.

Egy osztrák festőművész, Alex Kiessling érdekes problémával szembesítette a művészvilágot, amennyiben egyszerre állította elő ugyan azt a művet Európa három pontján. Miközben ugyanis Bécsben dolgozott a műalkotáson, a rajzeszközével összekötött robotok elkészítették ugyanazt a képet Londonban és Berlinben is. Mivel a műholdas kapcsolat és a két ABB robot is a művész eszközkészletének része, amelyek az alkotó akaratát közvetítik, így elvileg három eredeti mű született egyszerre. És ilyen még nem volt. Nyilván még kell egy kis idő, mire a műtárgypiac állást foglal abban az ügyben, hogy az új technikák alkalmazása mennyiben tekinthető reprodukciós eljárásnak, és mennyiben eredeti alkotásnak. Ez nyilván nem csak a műtárgyak értékére lehet hatással, hanem az alkotás új útjainak megtalálására is.

A svájci központú multinacionális energetikai és gépipari óriásvállalat, az ABB által kifejlesztett robotok szeptember végi performansza a londoni Trafalgar, és a berlini Breitscheid téren nyilván jó propagandája volt a kifinomult ipari eszközöknek, de a távművészet (Long Distance Art) terjesztéséért mindenképpen dicséretet érdemel az ötlet. Bárki számára nyilvánvaló, hogy ezzel az eljárással a legnagyobb művészek vonhatják be a közönséget az alkotás valós idejű folyamatába, és ismertethetik meg őket sohasem látott kulisszatitkokkal. Ezzel sokakat akár egy életre művészetrajongóvá tehetnek.

Alex Kiessling szerint a „festés az egyik legősibb művészeti kifejezési forma, míg a robottechnika egyike az emberiség legfrissebb találmányainak, de hosszú távon a robottechnika bizonyára kulturális és technológiai forradalmat idéz elő, olyan változásokat eredményezve, amelyekről ma még nem is álmodhatunk”.

Christian Steiner, a távalkotási technológiát kifejlesztő INDAT cég szakértője felfedte a megoldás részleteit. „Egy rózsaszín gömböt helyeztünk el Alex rajzeszközének végén, amelynek segítségével adatokat gyűjtöttünk az infravörös érintőképernyőről és a Bécsben elhelyezett Microsoft Kinect mozgásérzékelő berendezésből. Majd elemeztük a művész mozdulatait, s az adatokat valós idejű koordinátákká alakítottuk, amelyeket el juttattuk a robotokhoz. A robotok tehát imitálták a művész mozdulatait, és elkészítették Alex művének interpretációját.” Steiner véleménye az eseményekről kissé meghökkentő és földhöz ragadt, mintha a robotok csak másolták volna a festőt, és a mozdulataival nem Kiessling irányította volna őket.

A művész közölte, hogy több mint hat hónapot vett igénybe az általa használt technika és szoftver tökéletesítése, és ahogy egyre inkább beletanult a robotokkal való együttműködésbe, mind többször tette fel magának a kérdést, hogy vajon mi különbözteti meg az eredetit a másolattól: „Mert mit is csinálnak a robotok valójában?” A választ illetően Kiessling álláspontja eltér Steinerétől: „A gépekkel való együttműködés során egyre inkább úgy tűnt számomra, hogy ez nem is igazán nevezhető másolásnak, hanem sokkal inkább klónozásnak.” És ez egy újabb művészeti fogalom, amellyel a piacnak lehet, hogy hamarosan meg kell barátkoznia. Lehet, hogy lesz klónműtárgy-piac?

Végül is a művészeti performansz eredménye három külön műalkotás lett, amelyekből a folyamat végén triptichon készül. Az alkotások alapját egy ’hibridfej’ adta, a kép két oldalán két fél arc látható, amelyek közrefognak egy teljes egészében kidolgozott emberi arcot. A három különálló vásznat egymás mellé helyezve létrejön egy panelfestmény, amelyet majd ebben a formában állítanak ki Bécsben és Londonban.

A szerotoninról szóló ismeretek közel sem teljesek, de ez az ingerületátvivő anyag valószínűleg fontos szerepet játszik a testhőmérséklet, hangulat, hányinger, szexualitás, alvás vagy az étvágy szabályozásában. a Peking Egyetem kutatói most a szexuális orientáció kialakulására gyakorolt hatását bizonyították – számolt be a New Scientist.

Elfogadott, hogy a szerotonin befolyásolja a szexuális vágyat, de azt eddig nem sikerült bizonyítani, hogy kihat a szexuális orientációra is. Az egereknél azonban ezt kísérletekkel igazolták.

A szerotonin általában hangulatokhoz kapcsolódik – különösen a jólét érzéséhez. De amikor Ji Rao, a pekingi egyetem kutatója, munkatársaival olyan genetikailag módosított nőstény egereken végzett kísérleteket, amelyek nem termeltek szerotonint vagy nem reagáltak rá, úgy tűnt, hogy ez befolyásolja a szexualitásukat.

Bár még mindig párosodnak a hímekkel, de ha más nőstények is jelen voltak, a választásaik során a rágcsálók a nőstényeket preferálták, őket szaglászták vagy keresték a társaságukat.

Ez az első alkalom, hogy a szexuális preferencia megfordulását megfigyelték a nemi hormonok nélküli nőstény emlősök között. A csapat kizárta, hogy a szerotonin képes lett volna befolyásolni szaglást. Ehelyett úgy tűnik, a vegyület központi szerepet tölt be szexuális preferencia kontrollálásában.

„Lehetséges, hogy a korai nemi hormon szintek jól ismert hatása a partner preferenciára és a most leírt szerotonin folyamat teljesen független mechanizmus” – vélekedik Simon LeVay, a Stanford Egyetem szakértője. „Még az is lehetséges, hogy a korai nemi hormon mechanizmus a szerotonin rendszer hatására működik. Más szavakkal, a szerotonin rendszerek a kaszkád jelek részei lehetnek, amelyek lefordítják a nemi hormon szinteket a fejlődés során a szexuális partner preferenciára a felnőttkorban.”

Francois Englert és Peter Higgs  kapták megosztva a 2013-as fizikai Nobel-díjat, a Higgs-mechanizmus és a Higgs-bozon elméletéért. A Higgs-bozon számít jelenleg a fizika Szent Gráljának, mert ennek tanulmányozásától várja a tudomány, hogy jobban megérthetjük az világmindenség természetét, s a csak gravitációján keresztül ismert sötét anyag és a rejtélyes sötét energia mibenlétét, amelyek pedig az univerzum zömét alkotják. A genfi CERN kutatóközpontban, a gigantikus méretű és költségvetésű LHC nagy hadronütköztetőben igen nagy valószínűséggel sikerült igazolni az „isteni részecske” létezését, amellyel teljessé lett az anyagi világot legjobban, legelfogadottabban leíró úgynevezett Standard Modell. Stephen Hawking, a világ egyik legismertebb, és legtöbbre tartott fizikusa már tavaly azon a véleményen volt, hogy a Higgs-bozon felfedezése annyira fontos eredmény, hogy névadója, Peter Higgs megérdemelné a Nobel-díjat. A Svéd Királyi Akadémia végül elismerte az érvek jogosságát, de a brit Peter Higgs (a képen mikrofonnal a kezében) mellett a szakterület egy másik kiválóságát, a belga Francois Englert-t is méltónak tartotta az elismerésre.

A későbbiekben jut még hely a tisztelgésre az idei Nobel-díjasok előtt itt a Novo Sapiens blogon, de muszáj leszögezni: e kiváló emberekről a média fősodrában annyi és olyan részletes elemzést lehet olvasni, amivel egy blog nem tud, és nem is kíván versenyezni.

Fabio Antonini, a Kanadai Elméleti Asztrofizikai Intézet, és David Merritt, a Rochesteri Műszaki Egyetem kutatója azoknak a masszív fiatal csillagoknak – az úgynevezett S-csillagoknak – a pályáját vizsgálják, amelyek magyarázatot adhatnak az olyan nagy feketelyukak rejtélyére, mint amilyen a Tejút közepében is lakozik.

Az S-csillagok puszta léte kérdések sorát veti fel. Közülük az első, hogy miképpen keringhetnek ezek a hatalmas fiatal csillagok egy olyan régió közelében, ahol igen valószínűtlen, hogy létrejöhettek? A csillagászok azt gyanítják, hogy hatalmas gravitációs erőre volt szükség, amely elmozdította őket egy a megfigyelt helyzetüktől távoli ponttól. Ekkora tömegvonzásra valószínűleg csak egy feketelyuk lehet képes. Csakhogy amikor az elméleti csillagászok megpróbálnak modelleket felállítani arról, hogy az S-csillagok hogyan mozoghatnak a jelenlegi orbitális pozíciójukban, a számok egyszerűen nem stimmelnek. Hogyan térhet el ilyen radikálisan a pályájuk az előre jelzettől?

A Kanadai Csillagászati Társaság (CASCA) ülésén Fabio Antonini adott megfejtést e rejtélyre. Elméletében a csak pár tízmillió éve kialakult S-csillagok származását és dinamikáját egy szupernehéz feketelyuk jelenlétével magyarázta. Eszerint a csillagok a jelenlegi helyzetüktől távolabb jöttek létre, de amikor találkoztak a feketelyuk gravitációjával, közelebb kerültek hozzá egy spirális pályán sodródva. A feketelyuk köré vonzott többi csillag közelébe érkezve azonban már ezek tömegvonzása is hatni kezdett rájuk, ami megváltoztatta a mozgási mintáikat (eltérítve őket a matematikai modellek által jelzett pályától). Így alakulhat ki tehát egy galaktikus központ a szupernehéz feketelyukak és a csillagok kettős gravitációs kölcsönhatásának eredményeként.

David Merritt szerint ezekből a hatásokból és mozgásokból következtetni lehet a galaxis központi régiójának dinamikus mechanizmusaira, és közvetetten ismeretek szerezhetők a láthatatlan objektumok számáról és sűrűségéről az adott régióban. A szupernehéz feketelyukak jelenléte a nagy galaxisok középpontjában nem újdonság, de elősegíti a további kutatásokat ezek kialakulásáról és fejlődéséről, ha a környezetüket vizsgálják. A Tejút középpontjában – ahol a Sagittarius A jelű igen fényes és kompakt rádióforrás található – minden bizonnyal megbújik egy szupernehéz feketelyuk is, s ez a régió tökéletes laboratórium többek kötött az S-csillagok megfigyelésére is.

Hamarosan nem lesz kérdés többé, hogy ki csinál szódát. A General Electric (GE) ugyanis sorra vette azokat a technológiai fejlesztéseket, amelyek 2025-ig betörhetnek a háztartásokba, s erre az alapproblémára is megtalálta a megnyugtató választ. (Itt olvasható, hogy a GE hogyan képzeli egy napunkat 12 év múlva.) Hasonló időtávra visszatekintve a környezetünkben ugyan számos újdonság megjelent (nagyfelbontású tévék, mobileszközök, antibakteriális hűtőszerkrények stb.), de sokkal több, lényegesen erősebb hatású eszköz tűnhet fel az előttünk álló tizenkét évben. Nem a Jetson család világa fog beköszönteni, az otthon 2025 projekt ipari tervezőkből és fejlesztőmérnökökből álló csapatának előrejelzése olyan innovációkon alapul, amelyek valósággá válhatnak a következő évtizedben – oszlatta el a félreértéseket Lou Lenzi, a GE igazgatója. A prognosztizált újdonságok listáját látva azonban Jetsonéknak is volna mit választani. Néhány a várható érdekességek közül:

Intelligens csaptelep hidratáló szenzorral: ez a szerkezet nem csak szűrt vízzel lát el, hanem képes jeget, szódát vagy különféle vitaminos italokat előállítani. Csak az ujjunkat kell a szerkezet hidratáltság érzékelőjéhez érinteni, s az látni fogja, hogy mire van szükségünk.

Mosogatóba épített mosogatógép: ez a szerkezet érzékeli, ha a mosogatóba helyezett tárgyakon, nyilván többnyire tányérokon, evőeszközökön valamifajta szennyeződés, baktériumok vegyi anyagok vannak, s addig mossa őket, amíg meg nem tisztulnak. Általában öt perc alatt végez.

A víz az élet: a fenntarthatóság az élet szerves része lesz a jövőben, amit a városiasodás, a takarékosság és az éghajlatváltozás kényszerít ki. A háztartási gépek használatához minimális mennyiségű víz kell, vagy a vizet visszaforgatják. Ehhez a szennyezett vizet szűrik és tisztítják, amivel leszorítják a mosó-és mosogatógép készülékek vízigényét. Az úgynevezett (csak kevéssé szennyezett) szürke vizet a mosogatógépből visszavezetik például a „fenntartható” falra, ahol gyógynövényeket, fűszernövényeket vagy zöldségeket táplál.

Az élelmiszer-maradék komposztálása: a GE 2025 otthonban az ételmaradékból speciális zacskókban komposzt pellet készül.

Indukciós főzés kanapéról: A cserélhető és a beépített indukciós tartozékok lehetővé teszik a szinte korlátlan és izgalmas kulináris felfedezéseket, s az eszközök kis helyen való tárolását. Mivel az edényeket „kiokosítják”, a főzés folyamatát akár a kanapén ülve mobiltelefonról is lehet felügyelni és irányítani.

Közösségi főzési élmények: A hang- és arcfelismerő technológiák segítségével a hálózatra kötött konyhai eszközökön keresztül tanácsokat lehet kérni, hogy mit is kell tenni egy jó vacsora elkészítéséhez, s alkalmasint egy sztárséftől, vagy a barátoktól is érkezhetnek a valós idejű tanácsok. Nyilván ezek egy része olyan jó előre feltöltött válasz lesz, amire a tartalomfejlesztők számíthattak.

Városi grillezés: a kompakt, moduláris grillek például ablakra szerelt változatban jelenhetnek meg, de mindenképpen kiszellőztetik a füstöt a lakásból, és megkötik a szagokat, így az emeletes házak lakóinak sem kell lemondaniuk a sütögetésről.

Intelligens mosoda: a mosodai eszközök nem csak kimossák lés szárítják a ruhákat, hanem a legkisebb helyre összepréselik őket, majd a tömörített ruhákat szükség esetén egy (privát vagy közösségi) kompresszor viselésre kész állapotba hozza.

Tömörített ruhák vásárlása: A vásárlás egyszerűvé válik, a mintaruhákat házhoz szállítják, s a vásárló, amelyiket csak szeretné, megvásárolhatja, persze tömörítve.

Virtuális ruhatár: a mosodagép akár megfelelő ruházatot vagy felszerelést is ajánlhat különféle körülményekre szabva. Az időjárás ismeretében például egy egész heti ruhatárat is összeállíthat.

Pótruha a táskában. A hölgyek mostanában apró össze csukható esernyőket hordanak magukkal minden eshetőségre felkészülve. A jövőben hasonló méretűre préselt pótruhákat is vihetnek, amelyeket egy kompresszorral azonnal viselhető formára hozhatnak. Hatalmas rugalmasságot kapnak ezzel az öltözködésben.

Házi 3D nyomtató: a jövő otthona fel lesz szerelve a szekrény alá betolható 3D nyomtatóval is, s a lakástulajdonosok kényelmesen előállíthatnak vele háztartási eszközöket, lakberendezési tárgyakat vagy játékokat a házi kedvenceknek.

Gyógyszeradagoló: A gyógyszer megszerzéséhez nem kell elmenni a patikába. Elég csak a kézrátétel az adagoló tükrére, és a szerkezet a beolvasott életjelek alapján dönt a szükséges mennyiségű gyógyszerről. Nem kell emlékezni rá, hogy mit kell beszedni, a gép ezt megteszi a páciens helyett.

Temperált éjjeliszekrény: A bútordarab tetejét borító termoelektromos nanoanyag lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy érintéssel aktiválja a felületet, amely képes különbséget tenni a tenyér melege és minden más tárgy hőmérséklete között, amelyre ráhelyeznek. Ezeket aztán testhőmérsékleten tartja, például nem hagyja, hogy kihűljön a kávé.

A nagy gyümölcsevő madarak eltűnése a brazíliai trópusi erdőkből azt eredményezte, hogy a pálmák kisebb, kevésbé sikeres magokat teremjenek az elmúlt század során – állítják brazil kutatók. Az eredmények bizonyítják, hogy az emberi tevékenység gyors evolúciós változások kiváltója a természetes populációkban.

Mauro Galetti, a São Paulo-i Egyetem kutatásvezetője egy nemzetközi tudóscsoporttal olyan őserdőkben állított fel természeti kísérleti területeket, amelyek szövetét már az 1800-as években megtörték a kávé és cukornád ültetvények. Összegyűjtöttek több mint 9000 magot az Euterpe edulis pálma 22 különböző populációjából, és különféle statisztikai, genetika és evolúciós modellek kombinációjával meghatározták a nagy, magot terjesztő madarak hiányát a területen, amely a fő oka a pálmamagok méretcsökkenésének.

„Sajnos, ez a hatásmechanizmus nem egyedi. A mindent átható, gyors tempójú erdőirtás, a nagy gerincesek természetes élőhelyének eltűnése nagy valószínűséggel példátlan változásokat okoz sok trópusi faj evolúciós pályájában” – mondta Galetti.

Általánosságban a kutatók úgy becsülik, hogy az emberi tevékenység, mint például az erdőirtás, körülbelül 100-szor gyorsabban hajtja a fajokat a kihalás felé, mint a természetes evolúciós folyamatok. Ugyanakkor ilyen gyors evolúciós változásokat – amelyeket az emberi tevékenység váltott ki – az ökoszisztémákban, csak nagyon kevés tanulmány dokumentált sikeresen.

A felmérésekre pedig nagy szükség volna, hogy láthassuk a folyamatok eddig ismert elsősorban ökológiai vonatkozásai mellett az evolúciós hatásokat is, amelyek még fenyegetőbbek lehetnek az esőerdők jövőjére nézve.

Az összehasonlító humánbiológiai folyóirat, a HOMO – Journal of Comparative Human Biology szeptember végén közölte, hogy a törökországi Nyugat-Anatóliában egy tűzvész által sújtott négyezeréves bronzkori település halomsírjában más maradványok mellett emberi agyat találtak egy lúgokban és bórban gazdag talajrétegben.

A lebomlás nélkül megtalált emberi szervek és testrészek mindig nagy érdeklődést váltanak ki, hiszen igen különleges feltételek kellenek a fennmaradásukhoz. Így maradhattak fenn az Ötztal gleccser jegébe fagyva a kőkori vadász, Ötzi mumifikálódott maradványai, a magas Andok hideg és száraz levegőjében a dehidratálódott inka múmiák vagy éppenséggel az egyiptomi múmiák is, amelyek fennmaradásában a szándékos emberi beavatkozásnak már túlnyomó szerepe volt.

A 2010-ben, a kerámiaiparáról híres Nyugat-Anatólia Kütahya mellett feltárt bronzkori településen is fennálltak a különleges körülmények. A tűztől megperzselt és a hőtől megrepedt koponyákban bomlás nélkül szöveteket találtak. Az agyak, a csontok, a fogak és a környező megperzselt talaj elemzéséből az is kiderült, hogy a lágy szövetek miként maradhattak fenn.

A koponyába zárt szövetek a saját levükben főttek meg a nagy hőségben, s mivel erősen lúgos, magas kálium-, magnézium -, alumínium- és bórtartalmú környezetben voltak, végül konzerválódtak. Például a bórnak köszönhetően, amelyet az ősi Egyiptomban is tartósítószerként használták, Tutanhamon múmiájában is kimutatták a jelenlétét. Ez távol tartotta a rovarokat és antibakteriális hatása is volt.