Az amerikai garnélarákok már évtizedek óta próbálják meghódítani az európai édesvizeket, de úgy tűnik, valami megakadályozza, hogy ez a gyarmatosító hadművelet olyan problémássá váljon, mint más behatolók – például a kaliforniai szürkemókus vagy az amerikai folyami rák – esetében, amelyek kiszorították az őshonos fajokat. A kutatók azt feltételezik, hogy az európai garnélarákopknak van közük ehhez, amelyek nem hagyják magukat.
A vizsgálatokból kiderült, hogy a jövevények csak ott tudták megvetni a lábukat, ahol az európai rezidens faj ritka volt, vagy teljesen hiányzott. Ahol az őshonos európai garnélák elterjedtek voltak, esélyt sem hagytak a betolakodóknak. Ha meg is jelentek a területen, egy idő után eltűntek. Jamie Dick, a belfasti Queen’s University professzora által vezetett csoport a NeoBiota szakfolyóiratban tette közzé az eredményeket, amelyek szerint az egzotikus fajokat a helyi garnélák egyszerűen megeszik. Mind a Gammarus pulex, mind pedig a Gammarus duebeni igen hatékonyan pusztítják el a betolakodó Crangonyx pseudogracilis faj egyedeit. A G. pulex a vérmesebb ragadozó, a G. duebeni viszont időnként hajlandó az együttélésre, mert kevésbé hatékony ragadozó. A laboratóriumi kísérletek végül elvezettek a megoldáshoz, hogy miért vált sikertelenné a korábban egész Európára kiterjedő invázió.
A fajok terjeszkedésével foglalkozó biológusok a most kimutatott jelenségre a „biotikus ellenállás” kifejezést használják, amelyben a védekezők annyi megszállót ölnek meg, hogy azok populációja összeomlik, s a faj eltűnik a területről.
Ha sikerül megérteni, hogy az őshonos fajok hogyan tudnak ellenállni az egzotikus hódítóknak, az segíthet megelőzni a további támadásokat, amelyek kárt tesznek a biológiai sokféleségben, s ami minden évben font milliárdokba kerül – fejtette ki Dick. A professzor szerint az új ismeretek birtokában nagyobb eséllyel lehet gátat vetni a hódító fajok nyakló nélküli terjeszkedésének. (A képen az európai garnélák megölik a betolakodó amerikait – Forrás: NeoBiota, Prof. Jamie Dick )