Kísérletek nélkül a tudomány képtelen volna előrelépni, hiszen az elméletek megalkotásához tapasztalatokat kell szerezni, s a teóriákat a gyakorlatban is igazolni kell. Időnként a tudomány szolgálatába önkéntesek szegődnek, akik bizarr, sőt őrült és az életükbe kerülő vállalásoktól sem riadnak vissza.

1. Harvardi professzor keresi az asszonyt, aki megszülne egy neandervölgyit

George Church, a Harvard Medical School professzora, a világ egyik vezető genetikusa hisz benne, hogy rekonstruálni tudja a neandervölgyi DNS-t, és feltámaszthatja a 33 ezer éve kihalt fajt.

Úgy véli, hogy a csontokból kinyert minták elég teljesek ahhoz, hogy helyreállítható legyen a teljes neandervölgyi genetikai kód. Így Church szerint most már csak egy kalandvágyó nőre van szükség a folytatáshoz. A rekonstruált DNS-t őssejtekbe juttatnák, majd ezeket injektálnák humán embriókba, azok korai életszakaszában. Ezután a fejlődést a „neandervölgyi vonalak felé kormányoznák”, hogy a hibrid embrió inkább neandervölgyi, mint emberi legyen. „Pokoli nehéz, de meg lehet csinálni” – véli George Church.

Az a probléma a tervvel, hogy etikai okokból a világ legtöbb országában az emberek reproduktív klónozása bűncselekmény. S ezen az akadályon (ismerve a tudomány, a politika és a széles publikum hozzáállását) Church ambíciói sem üthetnek lyukat.

2. A NASA 15 hét heverészésért fizet

A NASA lehetőséget kínál a hosszútávú emberes űrrepülések támogatásához és egy alapos pihenéshez. A feladat egyszerű, nem szabad elhagyni egy kórházi ágyat legalább három hónapon keresztül. Az ágynyugalom projektben nem dohányzó és fitt önkéntesek vehetnek részt, akik megfelelnek az űrhajósokkal szemben támasztott fizikai követelményeknek. Azt fogják vizsgálni rajtuk az űrügynökség galvestoni egészségügyi központjában, hogy a legalább 70 napos, ágyban (pihenő pozícióban) töltött semmittevés milyen változásokat idéz elő a szervezetükben. A kísérletet többször meg kell ismételni, amelyben eddig például katonák igen jól teljesítettek. A kutatás egyik irányítója, John Neigut szerint vannak emberek, akiket nagyon érdekel a tudomány és lelkesen segítenek a NASA munkájában. Tényleg hihető, hogy a jól fizetett heverészés sokak fantáziáját felcsigázza.

3. Az ember, aki EKG-t csináltatott kivégzése közben

John Deering 40 éves földi pályafutásának 1938. október 31-én a kivégzőosztag puskatüze vetett véget a Salt Lake City közelében lévő Sugar House börtönben. A gyilkosságokért elítélt férfi önként vett részt a kísérletben, amely életfunkcióinak változását vizsgálta az ítélet végrehajtásakor.

Az orvosok az extrém stressz, a félelem hatásaira voltak kíváncsiak. Deeringet egy székre ültették, fejére fekete csuklyát húztak, majd karjára felcsatolták az EKG mandzsettáit. A műszer elárulta, hogy nyugodt külseje ellenére az elítélt szíve vadul vert, pulzusa 120-ra emelkedett percenként. Amikor a seriff kiadta a tűzparancsot a pulzus már 180-ra szökött. Miután négy golyó átszakította az elítélt mellkasát, a szíve még körülbelül 15 másodpercig mutatott aktivitást, de a légzése és más testi funkciói még ezután sem álltak le egy darabig. Deering utolsó szavai ezek voltak: „Átmegyek oda, és bizonyítom, hogy azok a hapsik, akik arról beszélnek, hogy az élet 40-nél kezdődik, bandzsa hazudozók.”

4. Kövérségi tanulmányok napi négy tortácskával

Az Uppsalai Egyetem kutatói egy doktorandusz hallgatók körében folytatott kísérlettel arra keresték a választ, hogy a túl magas kalóriafogyasztás hatására hogyan indul meg a hízás. Egyetlen feltételt szabtak a 40 önkéntesnek: naponta meg kellett enniük négy feldíszített muffint (cupcake) hat héten keresztül.

Fredrik Rosqvist, a kutatás vezetője azzal az előfeltevéssel élt, hogy a különböző típusú zsírok különböző hatást gyakorolnak az emberi szervezetre, s a vizsgált időszakban a résztvevőknél mintegy 3 százalékos testtömeg növekedést okoz, ha a normál étrendjükhöz ezt a bővítést csatolják. A 20 és 35 év közötti átlagos testalkatú és egészséges résztvevők nem sínylették meg a gyakorlatot, sőt révükön talán néhány új recepttel is gazdagodott a sütemények világa. Aki kíváncsi a kísérlet tudományos eredményeire, az egyetemen könnyen elérheti a kutatás vezetőjét.

5. Mars a Marsra

Már több mint 200 ezer ember hajlandó rá, hogy hátrahagyva csapot, papot és a természetes létfeltételeket elutazzon a Marsra, és soha ne térjen onnan vissza.

A Mars One nonprofit alapítvány a nem is túl távoli jövőbe, 2023-ra tekint, amikor szerintük megkezdődhet a vörös bolygó kolonializálása. Ha kiválasztják a 18 évnél idősebb önkénteseket, megkezdődhet az éveken keresztül tartó felkészítésük az útra. Ennek részeként például a kanadai sarkköri területeken felépített Mars-állomáson megtanulhatják, hogy miképpen lehet életben maradni igen hosszútávon jelentős technikai nehézségek, az emberi test számára extrém körülmények, a hatalmas pszichikai és közösségi nyomás ellenére. Ha ugyanis egyszer útra keltek, nincs technikai lehetőség a kimentésükre.

6. Több, mint szúnyogcsípés, a halál árnyéka

A malária az egyik leghalálosabb betegség a világon. Az Anopheles szúnyog nőstényei által terjesztett kórokozók főleg a trópusi vidékeken évente mintegy 350-500 millió megbetegedést okoznak, amelyek közül a halálos kimenetelűek száma eléri az egymilliót. Ez hatalmas teher különösen Afrikában, ahol az éves mortalitás az 5 évesnél fiatalabb gyermekek között eléri a 25 százalékot is. Ez pedig (bármilyen meglepő) az egyik oka a túlnépesedésnek, a családokban ugyanis a veszteségek ellensúlyozására túlságosan sok gyermek születik. A túlnépesedés pedig lassan a világ egyik fő problémájává válik. Égető szükség lenne egy használható vakcinára.

Az amerikai hadsereg Walter Reed kutatási intézetében (WRAIR) majd két évtizede kutatják a hatásos oltóanyagot. Ehhez a munkához szükség van önkéntesekre, akiken tesztelni tudják, hogy az új fejlesztések elérték-e a kívánt hatást. A módszer egyszerű, a tesztalanyok hagyják, hogy megcsípjék őket a fertőzött szúnyogok, aztán megvizsgálják, hogy az alkalmazott kezelés hatásos-e. A vizsgálathoz vért vesznek tőlük, majd (minden vérvétel után) kiosztják a 100 dolláros csekkeket a kockázatokért és kellemetlenségekért cserébe.

Mivel a malária ciklikusan visszatérő betegség, az alanyoknak azt is figyelniük kell, hogy a tünetek bármikor megjelennek-e rajtuk a későbbiekben. Természetesen a betegség jeleire megfelelő orvosi ellátást kapnak.

A WRAIR egy korai fejlesztési fázisban lévő vakcináját nemrégiben Maliban gyerekeknek adták be, de nem értek el áttörést, mert a betegséget nem egy, hanem igen sokféle parazita okozza, és mindegyik ellen hatásos oltóanyagot kell kidolgozni. Emellett különféle, például az immunrendszert erősítő gyógyszert kifejlesztésével és alkalmazásával is próbálkoznak. A kutatások több intézet összefogásával folynak, s többek között jelentős támogatást kapnak a Bill és Melinda Gates Alapítványtól is.

7. A méreg különítmény kajaklubja

Harvey Wiley, az amerikai mezőgazdasági minisztérium kémikusa meg volt győződve róla, hogy a tartósítószerek és az élelmiszer színezékek veszélyesek, s ezért 1903-ban kutatást tervezett, hogy egészséges felnőtteket tegyen ki az élelmiszeriparban alkalmazott mesterséges adalékok hatásának, s elérje ezek kitiltását az amerikai étrendből.

Tizenkét fiatal önkéntesből szervezte meg azt a csoportot, amely kezdetben kiegyensúlyozottan étkezett, majd egy idő után az ételükhöz hozzáadták nagyobb dózisban a kifogásolt vegyi anyagokat. A hatást naplózniuk kellett. Némelyek hánytak, vagy étvágytalanok lettek. De ezek a megfigyelések nem lettek volna elegendőek célja eléréséhez, ha a sajtó nem figyel fel a Wiley által csak „méreg különítménynek” nevezett társaságra. A nyilvánosság nyomása aztán hozzájárult, hogy 1906-ban megszülessen az élelmiszertisztasági és gyógyszer törvény. 

8. Az elkülönítés sötét magánya

Donald Hebb, a montreali McGill Egyetem pszichológia professzora a magánzárkában fogva tartott emberek viselkedését kutatta. Kíváncsi volt rá, hogy miért alakul ki kétségbeesés, zavarodottság, hallucináció az izoláció hatására. Az 50-es években, amikor a kísérleteket folytatta a szenzoros elszigeteltség hatásairól az emberi megismerésre, nem csak tudományos, hanem politikai és katonai motivációk is belekeveredtek a vizsgálati célokba. Ez tette lehetővé, hogy a kezdetben patkányokon végzett megfigyeléseket felválthatták az emberekkel folytatott kísérletek, ugyanis a szovjetek a koreai háborúban szenzoros deprivációval hajtottak végre „agymosást” kanadai hadifoglyokon.

Az eredmény az egyetemi kísérletben is drámai volt. Habár hosszú távú kísérleteket terveztek, de ezekből nem lett semmi, mert a doktorandusz hallgatókból verbuvált önkéntesek többnyire egy nap alatt megtörtek, ha megfosztották őket a szenzoros inputtól, azaz ha minimálisra redukálták az érzékszerveiken keresztül érkező információkat. Pedig az önkéntesek akkoriban szép summának számító napi tíz dollárt kaptak a szolgálataikért, de nem volt az a pénz, amiért hajlandóak lettek volna túl sokáig ebben az állapotban maradni.

Hasonló helyzetnek azóta is számos embert tettek ki, a sötétzárka magányának hatását ugyanis elég széles körben ismerik a foglyokat terrorizálni, fegyelmezni, vagy megtörni akarók.

9. Rendőrtréning piásokkal

Önkénteseket kért fel a rendőrség a pennsylvaniai Hampden Townshipben, hogy ellenőrzött körülmények között rúgjanak be, s ezzel segítsék a közlekedésrendészeket a lerészegedés folyamatának jobb megismerésében, és az ittasság felderítésében.
 
A meghívottak között minden korosztályból és testalkatból négy nő és két férfi szerepelt, akik szabadon dönthettek, hogy sört, bort vagy égetett szeszt fogyasztanak. Minden órában meg kellett fújniuk az alkoholszondát, hogy megállapítsák a véralkoholszintjüket. Az öt órán keresztül tartó tivornya után a rendőrök elvégezték rajtuk a szabványos józansági tesztet, hogy lássák mire képesek a részegek.

A nevadai Reno rendőr akadémiáján hasonló kísérletet hajtanak végre önkéntesekkel, akik aztán, ha már a hatóság költségére becsiccsentettek egy autó volánja mögött találják magukat, de nem mennek sehová, mert a kadétok kipróbálhatják rajtuk az ittas vezetők igazoltatását, és az ittassági teszt elvégzését. Így nagyon élethű körülmények között sajátíthatják el a közlekedésrendészet e különösen fontos eljárásának gyakorlati kivitelezését. Habár szigorúan rögzített rendje van, és műszeres mérések igazolják a szükséges paraméterei meglétét, a módszer tudományos jellege alighanem még igazolásra vár.

10. A román orvos, aki az önakasztást gyakorolta, de végül az első mentős lett

Nicolae Minovici román orvost (1868-1941) nem hagyta nyugodni, hogy az akasztás milyen élettani hatásokat eredményez, ezért (az 1905-ben publikált tanulmánya szerint – Étude sur la pendaison, Paris: A. Maloine.) szigorúan ellenőrzött keretek között felkötötte magát a tudomány érdekében.

Először a kötelet Minovici a nyakára hurkolta, amelyet az asszisztense erősen meghúzott, s több méterrel a talaj fölé emelte a kíváncsi orvost, aki azonnal jelezte, hogy engedje vissza, mert elzáródtak a légutak. Kitartó gyakorlással végül sikerült elérnie, hogy 25 másodpercig is képes volt a nyakát szorító kötéllel függeni.

Az utolsó kísérlet során egy csúszó csomót, az úgynevezett hóhércsomót alkalmazták (ki ne ismerné ezt a western filmekben gyakran előforduló akasztási jelenetekből), amely súly hatására egyre kisebb átmérőjűre szűkíti a hurkot. Az orvos jelzésére az asszisztensei meghúzták a mennyezeti kampón átvetett kötelet, de Minovici nyakát olyan égető fájdalom járta át, a hurok beszűkülése olyan intenzív volt, hogy azonnal kétségbeesetten integetett a legényeinek, hogy eresszék el. Az egész mindössze négy másodpercig tartott, s a lába még csak el sem hagyta a földet, de olyan erőbehatás érte a nyakát, hogy egy hónapon át fájdalmasan nyelt.

Ez már elég figyelmeztetés volt, hogy az akasztásos kísérleteknek rossz végük szakadhat, így fel is hagyott velük. A kiváló honpolgár inkább a román népművészet felé fordította a figyelmét, s megalapított a néprajzi múzeumot. Emellett aktívan támogatta a román egészségügyi jótékonysági szervezeteket. A Balkánon Minovici hozta létre az első mentő- és sürgősségi orvosi szolgálatot, sőt éveken át teljes egészében saját zsebéből finanszírozta annak költségeit. Később Bukarest egyik kerületében polgármesternek is megválasztották. Kár lett volna, ha a kötélen végzi.

Ha tetszett amit olvastál, láttál, és rendszeresen szeretnél információt kapni tudományos és technikai újdonságokról, érdekességekről, úgy kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.