Novo Sapiens

A brit The Telegraph szomorúan tudósított róla, hogy Új-Zélandon a posta számos területen csak heti három napon működik, mert az e-mail oly mértékben visszaszorította a hagyományos leveleket, hogy nincs értelme fenntartani a korábbi szolgáltatási szintet az internet korában. A szerkesztők azonnal össze is állítottak egy listát a hálózati technológia által kipusztított, vagy pusztulás felé tartó dolgokról. Ebből szemezgettünk, s belekevertünk némi hazai ízt. Akinek kedve van, összeállíthatja a saját lajstromát a digitális szélviharban eltűnt dolgokról, vagy folytathatja az alábbit.

1. Az intelligens clebritások mítosza. A hírességek, celebek főleg a Facebookon és Twitteren azonnal kommunikálják a gondolataikat, reményeiket, álmaikat a helyi vagy globális rajongói bázisnak. Sajna ezek a reflexiók, bejegyzések nem mindig a tájékozottságról vagy az analitikus gondolkodás képességéről tanúskodnak.

2. Lemezbolt. A zenei felvételek eladásai 40 százalékkal estek az ezredforduló óta az International Federation of Phonographic Industry adatai szerint, ami a véleményük szerint az online kalózkodás és ingyenes streaming következménye.

3. Nyomtatott menetrend. Annakidején vaskos könyvekben adták közre a közlekedési társaságok az egyes járatok várható érkezésének és indulásának időpontjait. A vonat- és buszmenetrend sok családnál az élethez nélkülözhetetlen adatbázisok egyikét jelentette.

4. Memória. Egy amerikai tanulmány azt találta, hogy az emberek a Google hatására nem jegyeznek meg semmit, hanem rákeresnek, ha szükségük van rá. Ez elég bizarr ugyan, de nem fordítunk energiát arra, amire szükségtelennek ítéljük. A kevesebb agytorna miatt viszont romlik az emlékezőképességünk.

5. Térképek és atlaszok. A térképek értékesítése 2005 óta 25 százalékkal esett Nagy-Britanniában, különösen a turistatérképek eladása zuhant gyorsan, mert az emberek a telefonjaikkal elérhető navigációs applikációkat és térképszoftvereket használják inkább. A hegyi mentések száma viszont 52 százalékkal emelkedett ugyan ebben az időszakban, talán nem véletlenül.

6. Nyomtatott pornó. Miért is rejtegetnének serdületlen ifjak és meglett családapák az ágyneműtartóban suttyomban pénzért beszerzett szoftpornó lapokat, ha pár kattintással hardcore klipeket érhetnek el ingyen.  

7. Szépírás. A fiatalabb generációknál a papírt és a tollat a billentyűzet váltotta fel. Ahhoz pedig, hogy valaki szépen tudja formálni a kézzel írt betűket, sok gyakorlás kell. Kiírt kézírás – szokták mondani arra az írásképre, amely folyamatosan egyenletes mintázatot követ. Talán érdemes volna több valódi levelet írnunk, amivel hódolhatnánk a kalligráfiának és még pár postás állását is megmenthetnénk.

8. Enciklopédiák. A nagy összefoglaló tudástárak legismertebbike, az Encyclopedia Britannica sem jelenik már meg többet nyomtatásban. Illetve lehet, hogy az utolsó nyomtatott kiadása éppen a magyar nyelvű változat lesz. Kevesen veszik ugyanis a fáradságot a keresgélésre és lapozgatásra, ha például a Wikipedián vagy más enciklopédiák online verzióin, illetve az általános célú internetes keresőkön másodpercek alatt rátalálhatnak a kívánt tartalomra. A vaskos, tekintélyes, aranyos gerincű könyvek persze még mindig jól mutatnak a polcon.  

9. Fejben tartott telefonszámok. A memorizált telefonszámok két okból is kikoptak az elménkből. Egyrészt a telefonok (köztük a vonalasok zöme is) már önálló regisztert tartalmaz, amelyből könnyen előhívható bárki elérhetősége. Másrészt az online telefonkönyvek és tudakozók is kisegítenek a bajból.

10. Késleltetett tudás. Szeretnéd végigizgulni a kedvenc filmsorozatod ismétlését, vagy megnézni egy focimeccset az eredmény ismerete nélkül. Ez szinte lehetetlen, mert ha nem szúrják ki a szemed az újságok, online híroldalak, webzinek, portálok címeiben az elkerülni kívánt információk, akkor az ismerőseid biztosan lelövik a poént valamelyik közösségi hálózaton.

11. Bizalom a nigériai hercegekben és üzletemberekben. Talán nincs is olyan régi internethasználó, aki ne kapott volna e-mailt pénzt kunyeráló nigériai üzletemberektől és momentán megszorult arisztokratáktól, akik természetesen részt is kínáltak a következő bombaüzletből. Valamiért csak kevesen utaltak nekik?

12. Termelékenység. A Forbes kutatása szerint az amerikai alkalmazottak 64 százaléka olyan weboldalakat is látogat munkaidőben, amelyeknek semmi közük ahhoz a tevékenységhez, amelyért a fizetésüket kapják. A leglátogatottabb oldal a Tumblr és a Facebook. Nálunk ezt a sort biztosan a Facebook vezeti, aztán lehet, hogy a blogzóna következik.

13. Vakrandi. Az internetes társkeresés megszüntette a „vörös rózsa a hajtókán” és az „friss újság a balkézben” típusú kódokról felismerhető személyek találkozását. Habár a többség szerint szükség van a véletlenekből kibontakozó romantikára a jó párkapcsolatok megszületéséhez, de a 2005 és 2012 között házasodott amerikaiak harmada online talált egymásra. Csak reménykedhetünk, hogy amennyivel az kevésbé vagyunk rákattanva az internetre amerikaiaknál, annál erősebben leszünk rápörögve a való világban felbukkanó párunkra.

14. Rádiózás. A rádiók közel harmadát a fejlett országokban digitális csatornákon hallgatják. Ezzel együtt a rádiózás csökken. A kocsikban is mindinkább az mp3-as lejátszókról érkező zene szól végtelen folyamban, a szórakozóhelyeken nem szól semmi, mert jogdíjat szednének utána, s ez talán még a fodrászatokra is igaz. Este, aki nem a tévé előtt ül, az a számítógép képernyőjét bámulja. Nem csoda, ha a hallgatottsági adatok mindig arról szólnak, hogy a piacon melyik adó milyen pozíciót foglal el a rádióhallgatók körében, s arról alig hallani, hogy mennyi az összes rádióhallgató. A 80-as évek közepe óta a rádiózás alaposan visszaesett a KSH adatai szerint. A magyarok (10 és 84 éves kor között) 37 százaléka hallgat rádiót, és naponta 1 (azaz egy) percig hallgatnak átlagosan (30 éve ez 7 perc volt) és szándékosan valamilyen műsort, a napi átlagos háttérrádiózás viszont 44 percig tart.

15. Elszigeteltség. Ma már nehéz elveszíteni a kapcsolatot azzal, aki nem menekül előlünk. Sőt akár évtizedek óta megszakadt kapcsolatok kezdenek újra élni, főleg a közösségi hálózatok segítségének köszönhetően. Jó azonban észben tartani, hogy a kontaktusok léte önmagában nem csökkenti az elidegenedést.

16. Privát élet. Ha olyan védett személyeket is sikerül lehallgatni, mint a német kancellár, akkor a közemberekről szóló adatgyűjtés (még az életüknek olyan szegmenseiből is, ahol idegeneknek semmi keresnivalójuk sem volna) puszta gyermekjáték. És nem csak a titkos ügynökségek jeleskednek az adatszerzésben, hanem a legkülönfélébb cégek és szervezetek is. Sőt az üzleti intelligencia alkalmazások segítségével a digitális világban magunk mögött hagyott mindenféle nyomok (adatok, szövegek, fotók, videofelvételek, közlekedési szokások, kommunikációs mintázatok stb.) alapján pontosabb és realisztikusabb képet alkotnak rólunk, mint mi magunk képesek lennénk.

17. Apró titkok. Ugyan senkit sem érdekelt, hogy a barátaink mit ettek ebédre, s így titokban maradhatott a fokhagymás brassói aprópecsenye vagy a dupla adag somlói galuska elfogyasztása, de már ennek is vége. Az emberek ugyanis egyre hajlamosabbak megosztani életük minden, mások számára lényegtelen apró részletét: a homok rajzolatát a nagylábujjukon a nyaralás idején, az aktuális felhőfoszlányok játékát a házuk felett, a pitiző kutyájuk csorgó nyálát és a frissen tetovált koponyát nonfiguratív rúnák keretében. Mi lesz, majd ha a hálózat egyszer szagokat is közvetít?

18. Fényképező film. A digitális kamerák betettek a tömeges filmes fényképezésnek. Részben mert újra és újra meg kellett venni az üres filmet, az amatőr által készített fotó minősége mindig kérdéses volt, egy filmre csak töredék annyi kép fért fel, mint egy memóriakártyára és csak digitalizálás után lehet megosztani. Útjában állt a fényképezés forradalmáénak, buknia kellett.

19. Fotóalbum. A képeink egy részét ugyan még hajlamosak vagyunk kinyomtatni, de a nagytöbbsége már digitális mappákban pihen. Könnyebb közösen nézegetni őket a nagyképernyős HD-tévére rádugott pendrive-ról, sőt még a DVD-ről lejátszva is, mint egy albumot lapozgatva.

20. Számítógépjáték bolt. Van még, aki nem online játszik, vagy vásárol játékot?

21. Troll. A troll valamikor egy mitikus hidak alatt lakó lény volt, amelyet több rétegben tüntetett el a változó világ. Először gőzhajú, cipőgombszemű gumiból gyártott rémecskévé vált, amelyet minden szuvenír boltban árultak, pont úgy, mint a felfelé kunkorodó ormányú elefántokat. Aztán gonosz és igen buta, de nagyon erős és agresszív hegyi óriásokká avanzsált, ahogy ezt a Gyűrűk urában vagy a Harry Potterben is olvashattuk és láthattuk. Most meg itt grasszálnak mindenütt és egyetlen elfoglaltságuk van, hogy kellemetlenkedjenek és rosszindulatból vagy szánt szándékkal, maguktól vagy megbízásból. A netes fórumokon igen könnyű beléjük botlani.

22. Megosztás. Valaha másokkal megosztani olyan dolgot, amely a miénk, igazán kedves dolognak számított. De a megosztás ma már egy hömpölygő áradat, amiben sok a szenny, a lopott holmi, a felháborító és idegesítő dolog, amelynek a javarészére sem igényünk, sem szükségünk nincs. Egy kis önuralom ránk férne.

23. Szakértelem. Annyi információ áll már rendelkezésre az interneten, hogy elvben bárki bármiről szakértővé képezheti ki magát. Sokan azonban megfeledkeznek róla, hogy egy betegség tüneteinek precíz megismerésétől még nem válnak orvosokká. De hinni, hiszik. Így aztán nem bíznak meg a doktorban, aki aszpirint javasol a fejfájásra, s nem akar azonnal műtét előjegyezni.

24. Névjegykártya regiszter. De szép is volt a névjegykártya tartókat lapozgatni. Ma már minden az okostelefon vagy a számítógép memóriájába kerül, s a nyilvántartás folyamatosan szinkronizálható. A névjegyek meg jobb esetben befőttes gumival összefogva várják a szebb napokat.

25. Zsebszámológép. Asztali kalkulátorok talán még előfordulnak pár helyen, de zsebkalkulátorokat valahogyan száműzte a világ az iskolai taneszközök közé. A funkciójukat átvették a telefonok, azaz egyszerűen szublimáltak.

A férfiak és nők sétájának üteme új megvilágításba helyezheti a romantikus partneri kapcsolatok működését a PLOS One tudományos folyóiratban ismertetett kutatás szerint.

A férfiak önkéntelenül lelassítják lépteiket, hogy hozzáigazodjanak romantikus partnerükhöz, és sokkal inkább, ezt teszik, mint a nők. Amikor pedig a többi férfi társaságában sétálnak, gyalogolnak, tulajdonképpen versenyeznek velük.

A nők viszont alig változtatnak a tempójukon akár férfiakkal, akár nőkkel vannak együtt, de ha a pasijuk mellett haladnak, jelentősen lelassítanak. A tanulmány szerint a reprodukciós siker magyarázhatja a különbséget. Az utódnemzés esélye ugyanis megemelkedik, ha a nők takarékoskodnak az energiájukkal, a férfiak pedig segítik ezt – állítja Cara M. Wall-Scheffler, a seattle-i Washingtoni Állami Egyetem antropológusa, a kutatás vezetője.

„Ha a férfiak lelassítanak, a női reprodukciós képesség védett, és ez egyáltalán nem triviális. Nagyon sok adat van arról, hogy azoknak a nőknek, akik képesek redukálni az energiafelhasználásukat séta közben, több gyermekük van" – közölte Wall-Scheffler. A kutatások kimutatták, hogy a napi gyalogosan megtett távolság befolyásolja a születések közötti intervallumot és a fejletlen társadalmakban az utódok túlélési rátáját is.

A férfiak általában hajlamosak magasabb optimális sebességre beállni, mint a nők az eltérő méret és tömeg miatt. Ha egy nő megpróbálna lépést tartani egy férfival, akkor több kalóriát kéne elégetnie, s ez drágának bizonyulhatnak egy olyan kihívásokkal teli környezetben, mint az afrikai bozótos vagy az ausztrál vadon.

A bennszülött vadászó-gyűjtögető népesség olyan csoportjaiban, amelyek óriási távolságokat barangolnak be, azt tapasztalni, hogy a nők egymás társaságában gyalogolnak, valamint a férfiak hajlamosabbak egyedül járni vagy legfeljebb egy másik személlyel. „Ez tipikus és a kultúrákon átívelő jelenség” – mondta a kutató.

A vizsgálatokat amerikai egyetemisták között is elvégezték. Megfigyelték, hogy ismerősök, barátok, párkapcsolatban állók, idegenek, férfiak és nők különböző kombinációiban hogyan alakult a közös séta sebessége. Az eredmények megerősítették, hogy a férfiak sokkal nagyobb figyelmet fordítottak romantikus partnerükre, mint bárki másra. De az is kiderült, hogy a nők növelnék a lépésszámukat a pasijuk kedvéért. És mindez rendkívül öntudatlanul zajlott le.

Mivel az amerikai diákok nem gyűjtögető erdei emberek, kérdés, hogy miért viselkednek mégis így. Könnyen lehet, hogy evolúciós fejleménnyel állunk szemben. Cara Wall-Scheffler mindenesetre határozottan ebben hisz, bár megjegyezte, olyan messzire azért nem menne, hogy kijelentse, a férfiaknak ez a fajta viselkedése a kiválasztás részét képezné.

A domain nevek végén lévő fő és nemzeti kiterjesztések – .com, .net, .org, .hu, .cn, .ru és a többi – egy ideig úgy tűnt, hogy az idők végezetéig kiszolgálják az igényeket. Senki sem számított rá, hogy az internet milyen őrült sebességgel fog növekedni, s mennyire átszövi az életünket. Ha sok a felhasználó, az sok tartalom fogyasztásával jár, amit egyre több forrás állít elő. Természetesen mindegyik meg akarja különböztetni magát, amihez saját domain név kell.

Ezen a domain nevek szabványosításával foglalkozó szervezet, az ICANN úgy próbált segíteni, hogy új végződéseket tette elérhetővé (.tv, .gov, .info stb.). De ez nem hozott igazi áttörést. Mire megnyitották a lehetőséget az ékezetes domain nevek bejegyzésére. Ami eddig csak például csurdongolo.hu lehetett, az egy ideje csürdöngölő.hu formát is kaphat.

De a domainek javarésze még mindig latin betűs írásmódot követ, pedig a felhasználók hatalmas tömegei sohasem, vagy csak ritkán használnak ilyen karaktereket, talán éppen az internetezés kedvéért.

Az ICANN most úgy döntött, hogy négy új domain végződést engedélyez, de ezek nem a latin írást követik, hanem a nagy felhasználói csoportok által használtakat. Így születtek meg a következő kiterjesztések: شبكة, онлайн, сайт, 游戏. Az első arabul web-nek felel meg, a második cirill írással online-nak és site-nak, s végül a negyedik kínaiul játéknak. És hamarosan újabbak jönnek.

Akram Atallah, az ICANN generikus domainekkel foglalkozó divíziójának elnöke szerint ez a legnagyobb változás az interneten a kezdetektől fogva. Első hallásra ez elég nagy túlzásnak tűnik, de ezzel a döntéssel indult el a folyamat, amelynek során a jelenlegi 22 fő kiterjesztést tartalmazó, főleg angol dominanciájú mix, átadja a helyét a tervek szerint 1400 kiterjesztést elfogadó soknyelvű névrendszernek. S ezzel a világháló valóban közelebb kerül a teljes világhoz.

A San Franciscó-i Mobilize konferencián az internet és a mobiltechnológia találkozásából megszülető új eszközökről beszéltek az iparág technológiai gurui, akik már látják, hogy az okostelefonok forradalma után mivel fogják lenyűgözni a fogyasztókat. Azaz minket.

A figyelem középpontjában a tárgyak internete állt. Ma már gyakorlatilag mindenbe képesek a fejlesztők kommunikációs, adatfeldolgozó és tároló chipeket dugni, amibe csak akarnak. S ezek a tárgyak képesek egymással és a felhasználóikkal is kapcsolatot tartani. Még a zokni is intelligens lesz. Ettől fogva valakire azt mondani, hogy agyilag zokni, lehet, hogy dicséret lesz. Azaz a gépi intelligencia olyan helyeken jelenik majd meg, ahol egyáltalán nem számítanánk rá. Íme, némi ízelítő…

A csuklón
Az okosórák vitathatatlanul a legszélesebb új trendet jelentik a dolgok internetén vagy más néven az ipari interneten belül. Eric Migicovsky, a Pebbles okosórát fejlesztő cég alapítója szerint 2008-ban az okostelefonok megváltoztattak bennünket. A Pebble egy tartozék a telefonhoz. Rájöttek ugyanis, hogy az emberek modemeket (telefonokat) hurcolnak magukkal, s ezt kihasználják az órán működő szolgáltatások halózatra kapcsolásához. Paul Gaudio, az Adidas Interactive alelnöke már be is mutatta a legújabb fejlesztésüket, egy futóknak fejlesztett szerkezetet. Ez az okosóra meghatározza a futó lokációját, sebességét, pulzusszámát és tárolja a zenéit. Emellett személyre szabott digitális edzői szolgáltatásokat is nyújt a szívritmus alapján, s az utasítások a Bluetooth kapcsolatú fejhallgatókba érkeznek.

A boltok polcain
A Saples Connect univerzális hub és multiplatform alkalmazás eredendően arra való, hogy ellenőrizze egy lakásban az összes hálózatra köthető készüléket. De az üzletekben is alkalmazhatják, és a segítségével működésbe hozhatják azokat az eszközöket, amelyekre fel kívánják hívni a vásárlók figyelmét.

Az autókban
A Nokia a térképészeti megoldásokban akar nagy ugrást tenni. Méghozzá azzal, hogy a valódi világot összeköti a virtuális valósággal. Hans-Peter Brondmo, a cég alelnöke arról számolt be, hogy túllépnek a lapos és statikus földrajzi mappák korszakán, s olyan 3D-s térképeket favorizálnak a jövőben, amelyeken a felszín úgy jelenik meg, ahogy az a valóságban is van. A felhő technológia azt is megengedi a GPS készüléknek, hogy utasításokat mondjon és jelezzen, amikor el kell fordulni, ha a jármű egy adott tájékozódási pont, vagy például egy étterem közelébe érkezik (amelynek a képét és szolgáltatásait is megmutatja), s nem csak egyszerűen kiírja az utcanevet.

Otthon
A Philips hálózatra köthető Hue villanykörtéi (amelyek már kereskedelmi forgalomban is vannak) a fejlesztéseknek köszönhetően alkalmasak lesznek rá, hogy különféle programoknak engedelmeskedve gyulladjanak fel, vagy változtassák meg a színüket. Ennek a közlekedésben is hasznát veszik, például a színek átváltozásával jelezve a megállóban várakozó utasoknak, hogy mikor fog megérkezni a következő busz. Ezt Londonban már ki is próbálták. Hasonlóan adhat jelzést otthon is a lámpa, hogy reggel mikor kell elindulni, ha nem akarunk elkésni a munkából.

A lábon
Nincs értelme az olyan fejlesztéseknek, amelyek a „tech a techért” filozófia jegyében születnek. Hasznos dolgokat várnak az emberek. Az okos zokni hordása nem különbözhet a hagyományosétól, nem zavarhatja meg a viselőjét például munka közben. Más a helyzet, amikor az alkalmazást a felhasználó aktiválja, s a sportban vagy az argentin tangóban akarja ellenőrizni a mozdulatokat, lépéseket a tanulást segítve.

A zombiapokalipszis hetében vagyunk. Ez adta az ötletet Kelly Martinnak, a VizCandy adatvizualizátorának, hogy egy inetraktív infografikán mutassa be az egyes országok zombulási szintjét. Egyszerűen csak megvizsgálta, hogy a élőholtakról szóló mozi- és tévéfilmek értékelése szerint milyen erős a szimpátia a vérengző zabálógépekkel. Magyarország 6,9 pontot szerzett, amivel le van maradva a régióban, különösen a bosnyákoktól, akik között egyöntetű a zombiimádat. Komoly kutatási eredményekről lehet szó, hiszen a térképet közölte a Datascience Central is.

Az interaktív grafika a térképre kattintve érhető el, amely olyan méretű, hogy ezen a blogfelületen nem fér el.

A NASA a nyugdíjba küldött űrsiklók cseréjére közel 10 éve fejleszti új űrhajóját, de még senki sem tudja, hogy mi lesz belőle – írta a BBC tudósítása az Orion-projektről. A brit közszolgálati médium által megszólaltatott Josh Hopkins, a Lockheed Martin stratégiai ötletgazdája – hivatalosan Space Exploration Architect, űrkutatási építész – egyenesen megfontolná, hogy a programot cseréljék le egy másikra. Ő ugyan az emberes űrkutatásra fókuszál, de az is a feladatai közé tartozik, hogy a robotűrhajózás fejlesztésével is foglalkozzon. Úgy véli, hogy a 2004 óta működő Orion-programról valójában senki sem tudja, hogy micsoda, pedig már elköltöttek rá ötmilliárd dollárt.

Az Orion egy túlméretezett Apolló kapszulára hasonlít, amely négyfős személyzet szállítására alkalmas, akár hosszú távú űrutazásokon is. Habár a program az egyik leghosszabb fejlesztési időt tudhatja maga mögött, de végül lassan összeállni látszik. Az első működő prototípust már építi a Lockheed Martin, a tesztelés hamarosan az intenzív periódusába lép, s az első ember nélküli fellövésre már a jövő év vége előtt sor kerülhet.

Amikor az Orion programot elindították még az volt a tervekben, hogy az új űrjárművel visszatérnek a Holdra. Mára azonban a Hold vagy egy (még ki nem jelölt) aszteroida valószínűleg kiesett a célpontok közül. Az Oriont ki lehet küldeni a mélyűrbe vagy egyszerűen az ISS űrállomás ellátásához is felhasználható. Azaz pillanatnyilag keresik az űrhajó küldetését.

Hopkins szerint a programnak van néhány hátránya, de vannak előnyei is, mert az űrhajó igen rugalmasan használható, és sok lehetőséget kínál. Szerinte igen innovatív elképzelések megvalósítására van lehetőség. Például Hold körüli pályára állva holdjárókat vezérelve olyan részletesen fel lehetne térképezni az égitest tőlünk távolabbra eső oldalát, mint soha korábban.

Ötvözni az emberi felfedezés hasznát a kényelemmel, a biztonsággal és a robotika gazdaságosságával egy lenyűgöző ötlet. Ez lényegesen egyszerűbb, olcsóbb és biztonságosabb, mint embereket küldeni a Hold felszínére. Az orbitális pályán leparkolt Orion kapszulából az űrhajósok úgy működtethetik a robotokat, mint a távirányítható autókat, és a döntéseket valós időben hozhatják. Chris Cassidy, a NASA űrhajósa nemrég tesztelte az elméletet, és sikeresen ellenőrzése alatt tartott egy rovert a Földön szimulált holdfelszínen az ISS űrállomásról.

Rick Linnehan és Mike Foreman a szimuláció oktató Juan Garriga (középen) társáságban felkészül az Orion űrhajó makettjében végrehajtandó első tesztre a Johnson Űrközpontban.

Ez egy másik játék, mint például a marsjárók esetében, mert ott több száz ember is részt vehet a döntéshozatalban. Itt csak pár űrhajós lesz, akinek valós idejű döntéseket kell hozni. Valahogy úgy, mint egy robot tengeralattjáró vagy egy drón esetében. Ugyan a Föld és a Hold között az utasítást hordozó rádiójeleknek mindössze két másodpercre van szükségük, hogy megjárják a távolságot oda és vissza (a szovjet holdjárműveket így irányították jó 40 éve), de itt gyakorolni lehetne a Marsra. Hopkins szerint a roverek real-time irányítása valósággal forradalmasítaná a Mars-kutatást. Az űrhajósok ugyanis vagy orbitális pályáról vagy a két apró hold (Phobos és Deimos) egyikére leszállva irányíthatnák a bolygó felszínén dolgozó robotot. Ezzel igen felgyorsulhatna a kutatás, hiszen már nem kellene kalkulálni a nagy kommunikációs időveszteséggel, s egy profi geológus azonnal kiadhatná az optimális parancsot. A mindössze 15 kilométer átmérőjű Phobosnak például alig van gravitációja, ezért nem pazarolnának sok energiát a landolásra és a felszállásra. Illetve a hold árnyékot adhatna a kozmikus sugárzás egy része elől – véli Hopkins.

Most, hogy meglesz a komoly feladatok végrehajtására alkalmas űrhajó, a NASA meg kell, hogy jelölje azt a célt, például a Phobosra való leszállást, ami felserkenti a nagyközönség képzeletét is. Ezért gondolja Hopkins, hogy az eredeti és soha ki nem kristályosodott elképzelések helyére egy új missziót kell állítani.

Rick Linnehan és Mike Foreman az Orion űrhajó makettjében tesztelik az irányítóeszközöket a Johnson Űrközpontban.

Közben a NASA asztronautái pár hete megkezdték a gyakorlást a houstoni Johnson Űrközpontban az Orion űrhajó pontos másán. Az űrhajósok korábban az űrsiklók szimulátorain gyakorlatoztak, de ennek már nem maradt értelme, így ezeket az eszközöket is leállították. Az Orion szimulátorán pillanatnyilag azokat a helyzeteket és forgatókönyveket igyekeznek biztonságos körülmények között gyakorolni (mind az asztronauták, mind a földi személyzet), amelyek a mélyűrben adódhatnak.

A fejlettebb technológia egyszerűbb kezelhetőséget eredményezett, mint az űrsiklók esetében, ahol tíz képernyőt és több mint 1200 kapcsolót, lámpát és műszert kellett figyelni. No és eljárások százait kellett követni kinyomtatott papírlapokról. Az Orionnak csak három képernyője, mert a folyamatok java automatizált. De még sok dolog hiányzik az úrhajóból, például a hardver egy része is. A fejlesztéshez, egy jobb űrhajó kialakításához a mostani tesztelések sokat tehetnek hozzá.

Azt már tudják, hogy a kapszula nyolc perc alatt jut ki az űrbe, és a kezelőszerveket úgy kell megtervezni, hogy ha rosszra fordulnának a dolgok (normálisan majd minden automatizált) a személyzet a lehető leggyorsabban beavatkozhasson.

Ma még senki sem tudja, hogy az Orion hogyan és hová is fog repülni. A NASA hivatalos álláspontja szerint az első emberes repülés 2021-ben lesz, s egy aszteroidára fognak landolni. Ez készítené elő a későbbi Mars-expedíciót. De Hopkins véleményét ismerve talán egy korábbi és közelebbi célt vesznek előre a döntéshozók. Az Orion űrhajó a jelenlegi elképzelések szerint 40 évig marad szolgálatban.

Kevés bosszantóbb egészségügyi problémával küszködik a világ a kopaszságnál. Az emberi hiúság egyik fontos eleme, hogy a fej tetején növekvő szőrzet sűrű és látványos legyen. De a férfiaknál 50 éves kor körül vagy akár sokkal korábban is (sőt olykor a nőknél is) elkezdődik a haj ritkulása, ami komoly lelki megpróbáltatást okoz sokaknak, mert úgy érzik, mintha az önazonosságukon esne csorba. Van aki soha nem képes beletörődni, hogy lobogó üstöke már a múlté, s minden praktikát kipróbálna, hogy helyreállítsa a korábbi, számára tetszetősebb vagy jobban elfogadható állapotot.

Erre a hajbeültetés kiforrott eljárásának megjelenése óta – meglehetősen drágán ugyan – de van megoldás. Mivel a gyógyszerek csak késleltetik a hajhullást, de megállítani nem tudják, a fejbőr más részéről átültetett hajnövesztő sejtek (a képen Wayne Rooney hajátültetésének eredménye látható) jelentősen kozmetikázhatják ugyan a jelenséget, de el nem tüntetik. És az átültetés sem mindig teljesen sikeres.

Az igazi sikert az jelentené, ha a hibás szőrtüszők újra kihajtanának, azaz ismét hajszálakat növesztenének, vagy hagynák az átültetett tüszőknek, hogy nagyobb eséllyel meggyökerezzenek az új helyükön. A New York-i Columbia Egyetem orvosi központjának kutatói a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közzétett tanulmány szerint egy olyan új módszert fejlesztettek ki, amelyik megoldja ezt a problémát.

Rájöttek, hogy szőrtüszőknek a helyes működéshez szükségük lehet a megfelelő sejt- és molekuláris környezetre, a kutatók nem csak a hajhagymákat ültették át, amelyek az új haj növekedéséért felelős gyökeret adják, hanem a bőr tápanyagellátásról gondoskodó dermális papillasejteket is velük együtt. A kulcs az volt, hogy a szükséges sejteket tartalmazó gömböcskéket ültettek át, méghozzá fejjel lefelé. Ezzel elérték, hogy az összes sejt kommunikálni kezdjen és kölcsönhatásba lépjen egymással, s a helyes jelzést küldje el annak érdekében, hogy a hajnövekedés azonnal meginduljon.

A stratégia tesztelésére a kutatók hét emberi donor dermális papillasejtjeit klónozták egy szövettenyészetben. Néhány nap múlva emberi bőrminták felhám és irha rétegei közé ültették át a papillasejteket. Az emberi bőrt ezután egerek hátára ültették. A hét mintából öt transzplantáció vezetett hajnövekedéshez, s a sűrű szőrzet kialakulása több mint hat hétig tartott.

A szőrök ugyan kicsik, de ez azzal is összefügghet, hogy a teszteléshez körülmetélt babák előbőrét használták fel, amely normálisan szinte teljesen szőrtelen. Azaz olyan sejtekben sikerült hajnövekedést előidézniük, amelyekben nincs igazi potenciál a szőr „kicsírázására”.

Claire A. Higgins, a tudóscsoport egyik kutatója a Time magazinnak elmondta, hogyha az eredmények megfelelően igazolják őket, az eljárást hasznosítani lehet mind a férfi, mind a női kopaszság kezelésére, sőt olyan égési sérülteknél is, akik elveszítették a bőrük felső rétegét, amelyek a hajhagymákat tartalmazták.

Alfred Bernhard Nobel éppen 180 éve (1833. október 21-én) született Stockholmban. Az apa – Emmanuel Nobel építész – számos remek épülettel gazdagította Svédországot és Norvégiát. A vállalkozó szellemű férfiú figyelme később a robbanóanyagok felé fordult. Munkájához Svédországban nem kapott elegendő támogatást, ezért Szentpétervárra utazott, ahol tárt karokkal fogadták, s rövidesen Oroszország legismertebb mérnöke lett, gépgyárat és kohót alapított.

Már felnőtt fiaival egyre behatóbban foglalkozott a robbanóanyagok kutatásával és új torpedók konstruálásával. Miután hazatért Svédországba, a kísérleteik a nitroglicerin alkalmazására irányultak. Sorra alakulnak a gyárak az új robbanóanyag előállítására, de az üzemek közül több felrobbant és a sok tragikus eset miatt a nitroglicerin rettegett szerré vált. Tömeges gyártásra csak az Alfred Nobel által 1866-ban kifejlesztett dinamit vált alkalmassá, amely már biztonságosan volt szállítható – olvasható a Wikipedia szócikkében.

A találmány jelentőségét mi sem jellemzi jobban, mint az a Magyarországon is igen népszerűvé vált dalocska, amelynek szövege így hangzik:

Nobel Alfréd, Nobel Alfréd, Nobel Alfréd svéd kémikus-kus-kus,
Feltalálta, feltalálta, feltalálta a dimaitot-tot-tot.
Glicerint kevert kovával,
Rettenetes pléhpofával,
Nobel Alfréd, Nobel Alfréd, Nobel Alfréd svéd kémikus-kus-kus.

No persze a diáknótában szereplő glicerin nitroglicerinként, a kova pedig kovaföldként értendő. Az így kialakult stabil robbanóanyag szó szerint megváltoztatta a világot, mert út és vasút épülhetett sokfelé, ahol erre korábban nem is gondolhattak, elősegítette a bányászat fejlődését (érdekes módon a hadiipart kevésbé), s nem utolsó sorban Nobel mesés vagyont kereshetett vele (főleg a bakui olajmezők feltárásakor). A dinamit (amelynek szabadalmi bejelentési levele az írás végén tekinthető meg) lehetővé tette számára egy olyan díj alapítását, amely minden esztendőben legalább egyszer a széles közvélemény számára is az érdeklődés homlokterébe emeli a tudományt, és a nemzetek büszkeségének egyik békés és hasznos forrásává vált.

Habár Nobel találmányát mindig békés célokra akarta felhasználni, nem egy nemtelen támadás érte tudatlanságból, rosszindulatból vagy a sajtó szenzációhajhászása okán. A Le Figaro például a halál kereskedőjének nevezte, amikor tévesen beszámolt a halálhíréről. Lehet, hogy ez is közrejátszott a tudományos díj megalapításában. Ha a hírnevét akarta hosszú időre helyreállítani, hát az jól sikerült. Róla még akkor is a díj jutott az emberek eszébe, amikor a mozik westernjeiben rendszeresen dinamitrudakat hajigálva irtották egymást a cowboyok és az outlaw-k. A westernek csillaga leáldozott, a dinamitot még mindig használják a robbantómesterek, és a Nobel-díj glóriája pedig fényesebb, mint valaha.

Nobel Alfréd életében minden olyan rendkívüli és váratlan fordulatokban gazdag volt, hogy még a díjazott tudományágak megjelölését is legendák veszik körül. Miért nincs a matematika, minden természettudomány atyja, vagy ha úgy jobban tetszik, alappillére a kedvezményezettek között. Elterjedt szóbeszéd szerint azért, mert a mágnást a felesége egy matematikussal csalta. De az igazság elő már az Urbanlegends írása fújja el a ködöt.

A nagy jachtok (amelyeket gyakran szuper-, mega- és giga jelzőkkel is ellátnak főleg a mérettől függően) különleges, többnyire luxuscélokat szolgáló műtárgyak, amelyek tulajdonosuk (vagy bérlőjük) státuszát hivatottak megmutatni, egyszersmind utasaikat ki is szakítják a hétköznapi valóságból, mintha valamilyen másik csillagrendszer tartozékai lennének különleges berendezésükkel, fényűzésükkel, felszerelésükkel (némelyiken a magától értetődő motorcsónakok és a szinte megszokott helikopterek mellett még tengeralattjáró, sőt rakétaelhárító rendszer is van).

Zaha Hadid, a 63 éves iraki születésű brit koncepcionalista építész, akit munkássága miatt II. Erzsébet lovaggá (illetve úrhölggyé – Dame) ütött, a nagy hamburgi hajóépítő vállalat a ThyssenKrupp csoporthoz tartozó Blohm + Voss megbízásából elkészítette egy egész jachtraj terveit, s emelte éteri magasságokba az úszópalota-designt. Hadid különleges hajói annyiban biztosan nem meghökkentőek, hogy szerves folytatását képezik az építész életművének. (Sok egyéb mellett ő tervezte a londoni olimpiai uszodaközpontot, Cincinnatiban a Rosenthal kortárs művészeti múzeumot, a BMW központi épületét Lipcsében, a Maxxi nemzeti kortárs művészeti központot Rómában, ahogy a dubaji Zájed sejk-hidat is.) A védjegyévé vált számítógéppel kialakított organikus körvonalak, hullámzó formák, folyadékként elnyúló terek, térhálók megjelennek a hajók terveiben is, amelyek tökéletes funkcionalitásuk ellenére rendkívül meghökkentőek, s a szépségnek egy távoli, szokatlan verzióját kínálják, mintha Kubrick Űrodüsszeiajának díszletei volnának.

A görbék királynője, ahogy a Guardian nevezte, hat jachtot tervezett, amelyek közül a legnagyobb a 420 lábas (128 méter hosszú) főhajót öt 295 lábas (90 méteres) kisebb kíséri. A járművek különleges formáinak kialakításához a Blohm + Voss kompozitanyagokat használ. Hadid pontosan fogalmazta meg a tervezéskor megoldandó feladatokat: „Minden jacht egy olyan mesterséges platform, amely egyesíti a speciális hidrodinamikai és szerkezeti követelményeket a legmagasabb szintű kényelemmel, a térbeli minőséggel és a biztonsággal.” Hadid terveit nem mindig könnyű megvalósítani, de az első, legkönnyebben kivitelezhető kísérőjacht (úgy tudni Jazz lesz a neve) hamarosan már épülhet, ami elvezethet a teljes Unique Circle flotilla megvalósításához. Hogy a hamburgi hajóépítők miféle feladattal állnak szemben, arra az alábbi képek némi betekintést adnak.

A képek forrása: Zaha Hadid Architects

Az élet és halál közötti vonal nem olyan egyértelmű, mint valaha. A tudományos eredmények és az újraélesztési technológiák fejlődése lehetővé tette, hogy órákkal azután is felélesszenek valakit, hogy a szíve megszűnt dobogni, s az orvosok bejelentik a halál beálltát – olvasható a Live Science cikkében.

Csakhogy a halál nem egyetlen pillanatban következik be, hanem egy lassú folyamat eredményeként. Dr. Sam Parnia, a Stony Brook New York-i Állami Egyetem tanára egy nemrégiben tartott tudományos panelbeszélgetésen kifejtette, hogy ez a folyamat akkor veszi kezdetét, amikor a halál a hagyományos értelemben bekövetkezett. Ekkor indul el az egyes sejtek saját haldoklása, ami órákig is eltarthat. „S mi potenciálisan képesek vagyunk megfordítani ezt” – jelentette ki Parnia.

A halál folyamata

Korábban azt gondolták, hogy amikor a szív nem pumpálja többé a vért, csak pár
perc marad, hogy az agy ne szenvedjen maradandó károsodást az oxigénhiány miatt. A tudósok szerint azonban ez a vélekedés idejétmúlt. Dr. Stephan Mayer, a Columbia Egyetem professzora a panelbeszélgetés egy másik résztvevője szerint az agyi tevékenység másodperceken belül leáll, de ez nem jelent perceken belüli sejtkárosodást, itt tulajdonképpen egy programozott sejthalál következik be az üzemanyagul szolgáló cukortól megfosztott sejtek között.

Dr. Lance Becker, a Pennsylvaniai Egyetem professzora ezt azzal egészítette ki, hogy az oxigénhiány jelzéseket küld a sejteknek, hogy ideje volna meghalniuk, de most lehetőségünk van módosítani ezen a programon, s azt mondhatjuk a sejteknek, hogy várjanak még egy kicsit, lépjenek a fékre.

A halál folyamatának megállításáról sokat tanult a tudomány azokból az esetekből, amikor visszajöttek emberek olyan állapotból, amikor órákig nem működött a szívük és nem adott jelezéseket az agyuk. Ezekben az esetekben többnyire a hipotermia (amelynek során a test a hőmérséklete a normálisnál néhány fokkal alacsonyabbra süllyed) akadályozta meg a halál folyamatának végigfutását.

Milyen hosszan maradhat az ember szívverés nélkül?

Az esetek egy részében azonban a hipotermia sem óv meg a túl sok károsodástól, s emiatt már nincs lehetőség a visszatérésre. A tudósok azt is megtanulták, hogy a felépülés nagyban függ attól, hogy a beteget hogyan kezelik a szív újraindítása után, és hogyan melegítik fel a testet a hipotermia után.

Korábban úgy vélték – magyarázta Becker – hogyha oxigénhiányos állapot alakul ki, akkor pótolni kell az oxigént, ha meg leesik a vérnyomás, akkor azt fel kell pumpálni. De a helyzet ennél bonyolultabb, mert a páciens, ha reagál a kezdeti beavatkozásra és újraindul a szíve, a rohanóra váltó vérkeringés és a túl sok oxigén ronthat az agya helyzetén, és neurológiai károkat okozhat. Az agyba juttatott oxigén mennyiségének moderálása ezért kulcsfontosságú lehet az újraélesztésben.

Korszerű újraélesztés

A szívmegállás utáni testhűtés elképzelése már évtizedek óta foglalkoztatja az orvosokat, de nem voltak bizonyosak benne, ha ez valóban hasznos-e a betegnek.

Az elmúlt években azonban tanulmányok bizonyították, hogy hipotermia javítja a beteg túlélési és felépülési esélyeit, és olyan neves szakmai szervezetek, mint az American Heart Association (amerikai szívgyógyászati társaság) javasolja a hipotermia alkalmazásának megfontolását a beteg vérkeringésének helyreállítása után.

Ennek ellenére ma még nem igazán elterjedt beavatkozás a krízishelyzetben alkalmazott testhűtés. Például az Egyesült Államokban csak a betegek 10 százalékának van esélye ilyen kezelésre.

Az volna az ideális, ha az újraélesztésnél az emberek helyét gépek vennék át, és éppen a szükséges ideig alkalmaznának mellkompressziót, továbbá gondoskodnának a megfelelő mennyiségű oxigén és vér agyba juttatásáról. A hűtés és az oxigénmennyiség csökkentése a szív újraindítása után azok a tényezők, amelyek javítják az emberek esélyét az agykárosodás nélküli visszatérésre – sorolta Sam Parnia.

Új etikai kérdések az új halálkoncepció miatt

A hagyományos orvosi gyakorlat szerint nem szabad feléleszteni azt a beteget, aki kiterjedt agyi károsodás szenvedett, és a túlélésére csak visszafordíthatatlan kómában van lehetősége. A több óráig szívműködés nélkül lévő betegek újraélesztésénél magasabb kockázatai vannak az agykárosodásnak, s ez etikai kérdéseket vet fel, a kiterjesztett újraélesztési eljárások bevezetésénél.

Az agyi károsodásokról és a halálról nem teljes a tudásunk, s nem mindig világos, hogy mennyi a még elviselhető kár, és az visszafordítható-e. Ezért ha túl gyorsan döntünk, még az előtt, hogy minden létező lehetőséget kipróbálnánk, túl hamar leírhatunk embereket. Ezért ez a megközelítés teljesen hibás – vélekedett Stephan Mayer.

Lance Becker szerint az élettartamot nem lehet minden esetbe mesterségesen megnöveli, de az orvosoknak az összes rendelkezésre álló módszert alkalmazniuk kell, ha az újraélesztés mellett döntenek. „Ha van még lehetőségünk, nem értem, hogy miért is ne tennénk meg mindent. Ezért arra kell válaszolni, hogy miért akarnál megmenteni egy embert csak félig?” – kérdezte a professzor.