Novo Sapiens

Sokkal több Föld-szerű bolygó van a Naprendszeren kívül, mint azt korábban gondoltuk volna. Ráadásul, ahogy az itt látható xkcd.com által közölt infografika is mutatja a mi bolygónk elég aprócska a nagy átlaghoz képest. A bordó pontok a Naphoz hasonló, a szürkék másfajta csillagok körül keringő bolygókat jelölnek.

Az ábra megmutatja az összes exobolygót a Földtől 60 fényéven belül a lakható zónában, azaz nem túl távol a csillaguktól és nem túl közel hozzájuk. Azaz e planéták a megfelelő helyzetben vannak, hogy fennmaradjon rajtuk a folyékony víz. A rajzon szereplő bolygók és az ábra közepén elhelyezkedő Föld mérete a valóságosnak megfelelően aránylik egymáshoz. A bolygók elhelyezkedése, egymástól és a Földtől mért távolsága azonban semmiféle összefüggésben sincs a valósággal. Azaz az ábrában közölt információ csak annyi, hogy 60 fényéven belül hány, az élet kialakulásához megfelelő helyzetben lévő exobolygó van, és azok mekkorák.

Nagyobb méretben az infografika magára az ábrára, vagy erre a linkre kattintva tekinthető meg.

Ha tetszett, amit olvastál és láttál, illetve rendszeresen szeretnél tudományos és technikai érdekességekről hírt kapni, úgy kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.

A huszadik század elején az orvosok úgy gondolták, hogy a paciensek által készített festmények segítségével jól lehet diagnosztizálni a pszichiátriai betegségeket. Mint kiderül lényegében nem tévedtek, s a művészet, főleg a rajzolás és a festészet továbbra is fontos része a pszichiátriai kezelésnek mind a mai napig. A festés lehetővé teszi a betegeknek, hogy megemésszék traumatikus élményeiket, feldolgozzák félelmeiket és a betegségükkel kapcsolatos tapasztalataikat. A folyamat eredménye néha figyelemre méltó műalkotás lesz.

Már az 1920-as években a művészettörténész és fiatal orvos Hans Prinzhorn felismerte a betegekben meglévő tehetséget a heidelbergi pszichiátriai klinikán, és elkezdte gyűjteni műveiket. Ma már világhírű a Prinzhorn Gyűjtemény (Sammlung Prinzhorn). A Heidelbergi Egyetem kórházában őrzött kollekció több mint 5000 rajzot, festményt, faszobrot és textil munkát tartalmaz.

„A művészet lehetővé teszi a betegeknek, hogy kiadják a belső feszültséget. Száz évvel azután, hogy Hans Prinzhorn (a baloldali képen) elkezdte lerakni gyűjteménye alapjait, a művészet szerves részévé vált a pszichiátriai ellátásnak. Ma szinte minden klinika kínál művészeti terápiát a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés mellett” – mondja a pszichoterapeuta és művészettörténész Georg Franzen, a cellei Művészeti Pszichológiai Intézet (Institut für Kunstpsychologie) igazgatója a Spiegel szerzőjének, Jana Hauschildnek.

Franzen szerint a betegek képesek kifejezni belső képeket ecsettel és ceruzával olyan módon, ahogy szavakkal nem tudnák. A munkájuk kiindulópontként szolgál a terapeutákkal való beszélgetésekhez, hiszen megvitathatják a papírra vetett érzelmek és gondolatok színeit, alakzatait. „A kreatív munka javítja a betegek koncentrációját, az érzelmi kompetenciát és az önbecsülés érzését” – állítja az intézet igazgatója.

Nem szokatlan, hogy az egykori pszichiátriai betegek művészként teremtenek maguknak új életet. Az úgynevezett „outsider art" már állandó része a művészeti piacnak, és akkor is van kereslet ezekre az alkotásokra, ha nyilvánvaló, hogy a művész hajtóerejét a betegség adja.

Else Blankenhorn cím nélküli képe a múlt század elejéről

Napjainkban a mentális problémákkal küzdő művészek által működtetett nyitott műhelyek egyre több figyelmet kapnak. „A művészet főiskolák rendszeres látogatásokat szerveznek hozzájuk, hogy a diákok megtapasztalják az egyedi, kreatív légkörüket” – közölte a pszichológus és művészettörténész Thomas Röske, a Prinzhorn Gyűjtemény igazgatója. A kollekció egyébként tovább gyarapszik, csak 1980 óta további 12 ezer betegek által készített művet vettek be a gyűjteménybe.

Ha tetszett, amit olvastál és láttál, és rendszeresen szeretnél tudományos és technikai érdekességekről hírt kapni, kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.

- Einsteint megérteni szinte lehetetlen – mondja a közember.
- Ugyan, dehogy! Jer velem, és minden világos lesz – vágja rá Michio Kaku.
És csakugyan.

Szinte pontosan 100 éve annak, hogy Albert Einstein (akkor a zürichi technikai főiskola tanára) levélben kérte a Nap elismert kutatóját, az amerikai George Ellery Hale-t, hogy a csillagászok mérjék meg a gravitáció csillagfényre gyakorolt hatását. De választ csak jóval később az első világháború befejezése után kapott. Addigra azonban – ennek meg éppen most volt 98 éve (1915. november 25-én) – a Porosz Tudományos Akadémián bemutatta, majd következő évben írásban is publikálta a gravitációról szóló általános relativitáselméletet.

Tudta előre

Einstein akkorra már neves tudós volt, és már bő tíz éve leírta a világ leghíresebbé vált egyenletét (E=mc2) egy azóta korszakalkotóvá vált dolgozatsorozatban. Az Annus mirabilis (a csodálatos 1905-ös év) dolgozatait a fizikus az Annalen der Physiks tudományos folyóiratban tette közzé. Ez a négy cikk jelentős mértékben járult hozzá a modern fizika megalapozásához, és megváltoztatta a térről, az időről, a tömegről és az energiáról szóló elképzeléseinket. Az ekkor írt negyedik dolgozatában – Függ-e a test tehetetlensége az energiájától? – a relativitás axiómájának újabb következményét mutatta meg, miszerint a test energiája (E) nyugalomban megegyezik a tömeg (m) és a fénysebesség (c) négyzetének szorzatával. Einstein ennek az egyenlőségnek komoly jelentőséget tulajdonított, mert megmutatta, hogy a tömeggel rendelkező részecskéknek nyugalomban is van energiájuk. A legtöbb tudós azonban ezt csak egy különlegességnek tekintette, mígnem Lise Meitner és Otto Robert Frisch 1939-ben megjelent tanulmányukkal meg nem teremtették a maghasadás elméleti alapjait.

Ez a példa is mutatja Einstein gondolkodása igen előremutató és megtermékenyítő volt, megváltoztatta az egész világlátásunkat. Nem csak a tudósokét, hanem rengeteg emberét, még olyan tömegekét is, amelyek a mai napig nem hallottak felőle. De honnan jöttek ezek a rendkívüli hatású gondolatok?

Popikon és fizikus

Michio Kaku (a húrelmélet társalkotójaként) napjaink egyik legelismertebb elméleti fizikusa, s az egyik legkeresettebb tudományos ismeretterjesztő, televíziós személyiség, aki megmutatja, hogy a magas tudomány nincs a földi halandók számára beláthatatlan éteri magasságokban. Hol arról mesél, hogy az ismert tudományos felfedezések alapján hogyan lehetne például a Csillagok háborújából ismert fénykardot elkészíteni, vagy a csillagrombolók köré láthatatlan védőpajzsot vonni, máskor pedig az univerzum (sőt multiverzum) eredetének lehetőségeit igyekszik közérthetően elmagyarázni. Mivel Einstein nyomdokain haladva ez sikerül is neki, a zsenije nem csak a fizikusok számára mutatkozik meg.

A nagy elődöt bemutató könyvében efelől kétséget sem hagy: Einstein's Cosmos: How Albert Einstein's Vision Transformed Our Understanding of Space and Time – Einstein kozmosza: Tér- és időfelfogásunk Albert Einstein képzeletének tükrében. (A HVG kiadónál éppen most jelent meg magyarul.) Először is Denis Briantől, Einstein életrajzírójától idézi a következőt: „Elvis Presleyhez és Marilyn Monroe-hoz fogható popikon, aki sejtelmesen pillant ránk képeslapokról, magazinok címlapjáról, pólókról és az életnagyságot jóval meghaladó poszterekről. A televíziós reklámokban feltűnő képmásának jogait egy Beverly Hills-i marketingügynökség értékesíti. Miközben ő maga tiszta szívből gyűlölte volna az egész felhajtást.” Ez a figura Kakunak valószínűleg nagyon tetszik. Nem csak a manírok miatt, hanem mert szerinte: „Einstein minden idők legkiválóbb tudósai közé tartozik: kiemelkedő figura, akit eredményei Isaac Newtonnal emelnek egy rangra. Abban sincs semmi meglepő, hogy a Time magazin az évszázad emberének választotta. Sok történész pedig az elmúlt évezred legbefolyásosabb száz személyisége között tartja számon”.

Gyermekek számára megérthető képek

Kaku azt írja, hogy Einstein elméletei oly mélyrehatóak és meghatározóak, hogy évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott jóslatai még mindig rendkívül gyakran kerülnek a figyelem középpontjába. Az 1920-as években még elképzelhetetlen új eszközök (műholdak, lézerek, szuperszámítógépek, nanotechnológia, gravitációshullám-detektor) pásztázzák a kozmosz külső határait és az atommag belsejét, Einstein jóslatai nyomán pedig tudósok serege szerez mindmáig Nobel-díjat. Az Einstein asztaláról lepottyanó morzsák új tudományos távlatokat nyitnak. És a jóslatai is sorra igazolást nyernek. Például a fekete lyukak létezését egykor az einsteini elmélet egyik bizarr aspektusának tartották, amit mára már a Hubble űrteleszkóp és az Új-Mexikóban felállított rádióteleszkóp-rendszer (Very Large Array) is igazolt.

De még a „tévedései” is igazolódtak. A csillagászok 2001-ben meggyőző bizonyítékot találtak arra, hogy a kozmológiai állandó, amelyet Einstein egyik legkomolyabb melléfogásának tartottak, valójában az univerzum legnagyobb energiakoncentrációja, és ettől függ a kozmosz végső sorsa is.

De az öröksége nemcsak reneszánszát éli, hanem a fizikusok újraértékelik a gondolkodási módszerét is. Einstein teóriái nem feltétlenül misztikus matematikai összefüggésekből következnek, hanem elegáns és egyszerűen ábrázolható képekből. Einstein többször is kijelentette: ha egy új elmélet nem egy gyermekek számára is jól érthető, konkrét képből indul ki, akkor valószínűleg semmit sem ér.

Például még 16 évesen elképzelte, hogy milyen lenne versenyt futni a fénysugárral. Bizonyos értelemben, ebben az egyetlen képben összesűrítve megtalálható a speciális relativitás elméletének egésze, amely a későbbiekben aztán fényt derített a csillagok és az atomenergia titkaira is.

A bolygókat pedig Einstein úgy képzelte el, akárcsak az üveggolyókat, amelyek egy görbült felszínen mozognak a Nap körül, és ezzel szemléltette azt az nézetét, hogy a gravitáció a téridő görbület eredménye. Azzal, hogy a Newton által leírt erőket egy sík felület görbületével helyettesítette, a gravitációs elmélet teljesen újszerű, forradalmi magyarázatát adta. Ebben az új vonatkoztatási rendszerben a Newton-féle „erők” illúziók csupán, amelyeket maga a térgörbület idéz elő. Ennek az egyszerű képnek köszönhetjük azt is, hogy tudunk a fekete lyukakról, a Nagy Bummról és univerzumunk végső sorsáról.

Az új raj végső célja

De vajon miért nem sikerült Einsteinnek megalkotnia az egységes térelméletét, amellyel megkoronázhatta volna az anyag és energia kutatásának két évezredes erőfeszítéseit. Einsteint egyre inkább cserbenhagyták megérzései, mivel abban az időben az atommagot és a szubatomi részecskéket irányító erők teljességgel ismeretlenek voltak. Sokan kutatásainak ezt a meglehetősen hosszú időszakát tévelygésnek érezték. Ám az elmúlt bő évtizedben, köszönhetően a húrelmélet, illetve az M-elmélet megjelenésének, a fizikusok is megkezdték Einstein kései munkájának és örökségének újraértékelését.

Az egyesített térelmélet kutatása központi szerepet kapott a fizika világában, a mindenség elméletének megalkotásáért folytatott versenyben való elsőség fiatal és nagyra törő fizikusok egész nemzedékének vált végső céljává – állítja Michio Kaku Albert Einstein halhatatlan szelleme előtt tisztelegő, elméleteit áttekintő és szemléletesen elmagyarázó könyvében.

Ha tetszett, amit most olvastál, és szeretnél rendszeresen friss tudományos és technikai információkhoz jutni, úgy kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.

Amazon alapítója és vezérigazgatója, Jeff Bezos többek között arról ismert, hogy nagy tétekben fogad az innovációra. Legújabb „őrülete” szerint a világ legnagyobb online kereskedése a megrendelt termékeket robothelikopterekkel fogja házhoz szállítani nagyjából 30 perccel azután, hogy az ügyfél ráklikkel a „buy” (vásárlás) gombra.

Az Amazon Prime Air szolgáltatás valamikor 2015-ben kezd el működni, attól függően, hogy az amerikai repülési hatóság (FAA – Federal Aviation Administration) mikor adja meg hozzá a jóváhagyást. Bezos a fejlesztést a legmélyebb titokban tartotta, s annyira biztos volt a dolgában, hogy a vagyona felét rátette volna, hogy senki sem találja ki, mi is a legújabb nagy dobása. Az Amazon feje aztán a CBS 60 minutes című műsorában összecsukta a paravánt.

Sokan azonnal találgatni kezdték, hogy a rendszerre vajon az Amazon nem a hatalmas könyvraktáraiban felhalmozott végtelen számú sci-fi-kötet egyikében lelt-e rá? Vagy ez lenne a vezetőség válasza az embertelen munkakörülmények miatt egy ideje, például az elmúlt napokban is a világsajtót telepanaszkodó alkalmazottaknak, akik imígyen láthatják, hogy senki sem pótolhatatlan?

Bárhogyan is nézzük az elképzelés zseniális. Az elég nagy teher hordozására képes miniatűr robothelikopterek technológiája kész, a drónok automatikus vezérléséhez és biztonságos működtetéséhez szükséges technológia kész, a kézbesítéshez szükséges térkép- és GPS-technológia kész. Hát miért ne szállítanának házhoz alacsony energiafogyasztású, minimális bérköltséget igénylő és hallatlanul gyorsan illetve hatékonyan működő eszközökkel, ha lehet.

Persze, hogy mi a helyzet, ha rossz az időjárás vagy egy 50 szintes toronyház 33-ik emeletére kell kézbesíteni az árut, arról egyelőre nincs hír. De a kiterjedt amerikai kertvárosokban, optimális körülmények között nagyon is életképesnek látszik a technológia. (A gazdaságossági számításokat Bezos emberei bizonyosan számos forgatókönyvet feltételezve már jó előre elkészítették.) Az Amazonnak 225 millió ügyfele van szerte a világon, akiket 96 raktárbázison keresztül szolgálnak ki. A drónokkal, ha üzembe állnak, alighanem gyorsabban, mint bármikor korábban.

Ha tetszett, amit most olvastál, láttál, és szeretnél folyamatosan tudományos és technológiai érdekességről értesülni, kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is!

Egy jó szundizás – mint ezt mindannyian tanúsíthatjuk – szinte újraindítja az agyat. De szunyókálni legalább annyira művészet, mint amennyire tudomány – állítja a Wall Street Journal. Ugyanis a tökéletes szundi megtervezésekor azt is figyelembe kell venni, hogy milyen hosszú legyen, és mikor történjen.

A lap által megkérdezett alvásszakértők szerint egy 10-20 perces pihentető szendergés adja a legnagyobb lökést egy tevékenység, például a munka folytatásához szükséges felfrissüléshez, de attól függően, hogy mit szeretnénk elérni a szundítással, más alváshossz az ideális.

Az éberséget tehát már rövid alvással vissza lehet szerezni. A kognitív memória feltöltéséhez (például a hatékony tanuláshoz) több kell, de 60 perc erre is elegendő lehet, mert a lassú hullámú alvás segít a tények, helyek és arcok megjegyzésében. Ennek az a hátránya, hogy ébredéskor megjelenik az álomittasság, azaz kell egy kis idő, mire ez elme összeszedi magát.

Végül a 90 perces szundítás már az alvás teljes ciklusát magában foglalja, s ez segíti a kreativitást, az érzelmi és a (megoldáskészletünket tartalmazó) procedurális memóriát, azaz az olyanféle készségek eltárolását az agyban, hogy miként kell hajtani egy biciklit, vagy hogyan lehet hatékonyan használni egy konzervnyitót. Ha az úgynevezett REM fázis után ébredünk fel, akkor minimális alvási tehetetlenség lép fel. Ami csak annyit tesz, hogy bár nem kóválygunk, de nem tudunk azonnal kipattanni az ágyból.

Lehet, hogy meglepő, de az alvásszakértők szerint érdemes egyenes háttal ülve bóbiskolni, mert ez segít elkerülni a mélyalvást. Ha mégis megjelennek az álmok az ilyenfajta szendergéskor, az nagy valószínűséggel alváshiányra utal.

A kutatások kimutatták, hogy a szundítás jó hatással van bármely életkorban. Boulderben a Colorado Egyetem kutatói kimutatták, hogy azok a kisgyermekek, akik nem aludhattak rendszeresen napközben 2,5-3 órát, több szorongásban és kevesebb az örömben volt részük, és kevésbé értették meg, hogy milyen módon lehet megoldani a problémákat. Habár a gyermekek sokkal aktívabbak a felnőtteknél, és így az alvásigényük is erőteljesebb, de az alváshiányból fakadó problémák a felnőtteknél is ugyanazok.

Az éberség megőrzésében pedig elsöprően jó módszer a rövid alvás. Kutatások kimutatták ugyanis, hogy mi a hatékonyabb, egy csésze kávé elfogyasztása, vagy egy kis szundi, egyértelműen az utóbbi volt a győztes, mert nem csak felfrissítette a testet, de a hatása is sokkal tovább tartott, mint a koffein tartalmú italé. A Harvard Medical School megállapította azt is, hogy az alvás jótékony hatása már akkor is megjelenik, ha csak pár percre korlátozódik, sőt a rövid alvásnak jelentős szerepe lehet az egészségmegőrzésben.

Chill out room a Google központjában. Hatékonyságnövelő szendergés

Több tucatnyi kutatás igazolta, hogy a szunyókálás és az egészséges életfolyamatok fenntartása között erős korreláció van. Talán nem véletlen, hogy a mediterrán országokban, ahol az ebéd utáni pihenés sokfelé elterjedt, kevesebb a stressz miatt kialakuló betegség.  Egy Görögországban készített felmérés szerint például, ha valaki hetente háromszor legalább 30 percet szundít, úgy 37 százalékkal csökkenti a szívbetegség miatti halálozás kockázatát. Egy brit kutatás pedig azt az eredményt hozta, hogy már a közelgő szundítás tudata is csökkenti a vérnyomást. Emellett egy kis alvás csökkenti a stresszt, a szívroham, a stroke, a cukorbetegség és a túlsúly kialakulásának veszélyét.

Végül érdemes arra is figyelni, hogy a nagy teljesítményt nyújtó emberek között rengetegen szunnyadnak egy keveset napközben, ha lehetőségük kínálkozik rá. A NASA például kimutatta, hogy a pilóták repülés közbeni 26 perces szundija (miközben a váltótársuk volt szolgálatban) a teljesítményüket 34 százalékkal és az általános éberségüket 54 százalékkal fokozta. Kiváló sportolók és a világ vezető politikusainak soráról jegyezték fel, hogy szívesen beverték a szundít, hogy csökkentsék a stresszt, s jobban a feladataikra tudjanak koncentrálni. Az üzleti világban is terjed a Szilícium-völgy technológiai cégeitől elindult „chill out room”, azaz lazítószoba mozgalom, mert a hosszú munkaidő fáradalmait legjobban egy kis alvással lehet feloldani.

A 2009-es sertésinfluenza (H1N1pdm09 vagy H1N1/09) járvány kevés laboratóriumi vizsgálattal is megerősített halálesetet okozott, így a közegészségügyi válasz sem volt rá túl erőteljes. A járványokkal foglalkozó kutatók egy része azonban nem fogadta el ezeket az eredményeket, s úgy vélte, hogy sokkal több haláleset történhetett a hivatalosan bejelentett (laboratóriumi vizsgálattal is megerősített) 18 449-nél. Sokan ugyanis másodlagos bakteriális fertőzések miatt haltak meg, vagy a vírus fertőzés súlyosbította végzetessé a más betegségekkel küzdők állapotát, s a jelentésekben már nem jelent meg az influenza. A kutatók úgy vélték, hogy a H1N1/09 halálozási következményeinek teljes körű értékelésére van szükség a megfelelő közegészségügyi intézkedések kialakításához az elkövetkező járványok idejére.

A Global Pandemic Mortality [GLaMOR] projekt során – amelyben 26 országból 60 kutató vett részt – kétfokozatú statisztikai modellezéssel becsülték meg a valóságos globális halálozási adatokat. Arra jutottak, hogy a Világegészségügyi Szervezet (WHO – World Health Organization) által bejelentettnél legalább tízszer többen, a számítások szerint 203 ezren haltak meg a H1N1 vírus okozta légúti megbetegedésben a világon. Az erről szóló tanulmány a PLOS Medicine szaklapban jelent meg.

A kutatás vezetője, a George Washington Egyetem közegészségügyi intézetének kutató professzora, Lone Simonsen is megerősítette az adatokat, s hozzátette, hogy a járvány sokkal erősebben érintette a fiatalokat, mint korábban gondolták, s a halálesetek jelentős része az Amerikai kontinensen volt. (Mint ismeretes, a járvány valószínűleg mexikói sertésfarmokról indult ki.)

A WHO által is támogatott tanulmány arra is rámutat, hogy a halálesetek száma azért is lehetett magasabb a valóságban a korábban bejelentettnél, mert a betegek legnagyobb részénél sohasem végeztek H1N1 laboratóriumi teszteket. A mostani elemzés kimutatta, hogy a 2009-es járvány vírusa ugyan nem olyan halálos, mint a hírhedt spanyolnátha kórokozója, de mégis kifejezetten félelmetes, hiszen embereke százezreit pusztította el világszerte.

A vizsgálat során a kutatók heti rendszerességgel kaptak virológiai adatokat a WHO-tól, s az aktuális mortalitási adatok pedig 21 országból származtak, amelyek lefedik a világ lakosságának 35 százalékát. Ezt követően pedig egy újfajta statisztikai eljárással kivetítették az adatokat a világ többi országára.

A H1N1 azonban nem csak úgy ölhet, hogy légzőszervi megbetegedést, például tüdőgyulladást idéz elő, hanem a már meglévő egészségi problémákat súlyosbítja annyira, hogy a beteg abból már nem képes felépülni. A kutatás úgy találta, hogy a H1N1 ilyen hatása a szív és érrendszeri megbetegedéseknél különösen jellemző volt. Emiatt a 2009-es pandémiás halálozás akár a 400 ezret is elérhette.

A H1N1/09 virus mikroszkópos képe

Az adatokból az is kiderült, hogy az elhalálozottak 62-85 százaléka fiatalabb volt 65 évesnél, ami szöges ellentétben áll a szezonális influenzánál tapasztaltakkal, amikor elsősorban az idősebb korosztály veszélyeztetett.

A legtöbb áldozatot a járvány Latin-Amerikában, főleg Mexikóban, Brazíliában és Argentínában szedte, ahol akár hússzor magasabb volt a halálozási arány a világátlagnál. Ezzel szemben Új-Zélandon, Ausztráliában és Európa legnagyobb részén sokkal kisebb volt a mortalitás az átlagosnál.

Simonsen szerint nagyon kevés az adat arról, hogy miként folyt le a járvány a világ különböző részein, például Afrikában vagy Délkelet-Ázsiában. Továbbá azt is tanulmányozni kell, hogy egyes alacsonyabb jövedelmű országokban miért terjedt el annyira a járvány, illetve egyes országokat miért sújtott olyan keményen, míg másokat megkímélt.

A kutatás vezetője szerint muszáj ezeket a járványokat is tanulmányozni, még akkor is, ha a közelébe sem jöhetnek az 1918-as spanyolnátha világjárvány pusztításának, amely megdöbbentő módon megölte a világ népességének mintegy 2 százalékát, azaz 50 millió embert. A következő nagy járványt okozó vírus ugyanis szintén lehet hasonlóan veszélyes, s akkor csak a most megszerzett – például a járvány terjedésének természetéről összegyűjtött – ismeretekre lehet támaszkodni az ellene való fellépéskor.

A párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeumban féléves munkával készítette el a Luxembourgban született (1959), de a francia fővárosban élő fotóművész, Patrick Gries evolúciót bemutató 300 darabból álló fényképsorozatát. A felvételek a gerincesek történetét mesélik el, de ellentétben a tankönyvi megközelítéssel, Gries a csontvázakat úgy fotózta le, hogy szinte újjáélednek. A fekete-fehér képek érzelmi töltetet és kísérteties hangulatot sugároznak. A művészet és a tudomány izgalmasan találkozott össze a monokróm világban.

További felvételek a képre kattintva érhetők el

Mivel Párizsban nem állt rendelkezésre az összes szükséges csontváz, ezért számos álatokkal foglalkozó és természettudományi múzeum anyagából szerzett be példányokat egész Franciaországból és Monacóból. A felvételekből a Xavier Barral kiadónál könyv is készült, amelybe a kísérőszöveget a tudós és író Jean-Baptiste de Panafieu írta.

A darwini evolúciós elméletet illusztráló fotósorozatot már Franciaországban, Dániában és a nemrégiben befejeződött krasznodari PhotoVisa fesztiválon is láthatta a közönség. Talán egyszer Magyarországon is találkozhatunk az olykor meghökkentő, groteszk vagy félelmetes, de feltétlenül elgondolkodtató és egyszerűségükben is igen szép képekkel.

Egy régi és kissé éretlen parti trükk kiömlő habbá változtatja a frissen kinyitott sörösüveg tartalmát. Ehhez elég egy másik palackkal ráütni a nyitott üveg szájára.

A III. Károly Egyetem kutatói Madridban, és a Pierre és Marie Curie Egyetem Jean le Rond d' Alembert intézetének munkatársai Párizsban új eredményeket értek el a sörösüvegből kihabzó sör fizikájának feltárásában.  A jelenség, amely a folyamatot létrehozza, a kavitáció. A kutatók a jelenség magyarázatát az Amerikai Fizikai Társaság folyadék dinamikai osztályának éves ülésén mutatják be.

A kavitáció akkor következik be, ha egy anyag folyadék állapotból hirtelen gáz állapotra vált át a nyomása esése következtében. Ha a folyadék sebessége hirtelen megnő, akkor Bernoulli törvénye értelmében a nyomása leesik. A kavitáció egy meglehetősen romboló jelenség, képes szilárd tárgyakkal is elbánni, például a hajócsavarokat is erodálhatja. Ugyan ez a mechanizmus okozza a buborékok megjelenését a sörben is – idézi Javier Rodriguez- Rodriguezt, a madridi egyetem kutatásvezetőjét a Scinece Daily.

Egy hirtelen ütközés után egy üveg száján előre-hátra mozgást eredményez, ami pedig kompressziós és expanziós hullámot indít el, ennek hatására pedig buborékok jelennek meg, de aztán gyorsan össze is omlanak. A csapat a sörösüveg-folyadék kölcsönhatást vizsgálva kimutatta, hogy a nagy „anya” buborékok kavitáció miatt kidurranása egész felhőket hoz létre igen apró szén-dioxid töltetű „leány” buborékokból. Ezek aztán sokkal gyorsabban képesek megnőni és szétterjedni, mint a szülőjük, amely a szétdurranásakor hozta a világra őket. A kis széndioxid lány buborékok gyors növekedése és terjeszkedése hozza létre a hab felhajtóerejét.

A felhajtóerő toll alakú buborékformációk kialakulásához vezet, amelynek alakja végül nagyon hasonlít a nagy robbanások után látható gomba felhőre. És ez az, ami a habképződést olyan robbanékonnyá teszi: minél nagyobb a buborékok, annál gyorsabb az emelkedés és fordítva. Ez azért van, mert a gyorsan mozgó buborékok vonattá kapcsolódva szállítanak felfelé egyre több szén-dioxidot.

A csapat úgy hiszi, hogy a munkája az első kvantitatív elemzése a sör üvegből való kihabzásának. „El akartuk magyarázni ennek a gáztalanító folyamatnak a rendkívül magas hatásfokát, amely a sörrel teli üveget ért behatás utáni első néhány másodpercben figyelhető meg” – közölte Rodriguez .

A tanulmány témája bármennyire is vidám, a megállapításai azonban alkalmazhatók különféle mérnöki rendszereknél és komoly természeti jelenségek megmagyarázásához, például az oldott szén-dioxidot tartalmazó Nyos-tó emlékezetes katasztrófájának értelmezéséhez.

Ha tetszett, és jöhetne még több technikai és tudományos hír, kövesd a Novos Sapiens blogot a Facebookon is!

A gyors helyváltoztatás szabadsága az ember régi álma, és függetlenül attól, hogy erre éppen milyen lehetőségei vannak a szamártól az űrhajóig, valószínűleg mindig fennmarad. Már a mesékben is azt kérdezi a táltos paripa a gazdájától, hogy úgy haladjanak-e, mint a szél, vagy mint a gondolat. Ami a szélfokozatot illeti, már sikerült táltosi képességekre szert tennünk, de a felkapcsolásra még egy ideig várni kell. Bár ismerve a technológiai szingularitás esetleges hatásairól szőtt elképzeléseket, nincs kizárva, hogy néhány évtized múltán még az is megtörténhet.

Praktikusan nézve, az emberek szeretnének gyorsan eljutni egyik helyről a másikra. Erre különféle lehetőségeik vannak, de teljes mozgási szabadságot csak akkor kaphatnak, ha cserében lemondanak a sebességük egy részéről, vagy nagyon megnövelik az utazási költségeiket. A repülő autók igyekeznek megteremteni az elfogadható kompromisszumot. A repülő autó 1964-ben még maga volt a sci-fi, amikor Fantomas repülőgéppé átalakuló Cintroën DS-e lenyűgözte a mozilátogatókat. Mára viszont, mintegy 50 esztendővel később eljutottunk odáig, hogy az elképzelés valósággá válik.

Terrafugia Transition

Ilyen lassan? – kérdezné a hatvanas évek technikai optimizmusában fürdőző mozilátogató. Ilyen lassan, s ennek alighanem az a magyarázata, hogy a repülő autóknak kevesebb az előnyök, mint a hátrányuk. Az emberek tömegeinek nincsen szükségük ilyen járművekre, akiknek pedig ige, azok kihajtanak a reptérig, beleülnek a magángépükbe, és boldogan repülnek, ahová csak tetszik. Ahová pedig megérkeznek, ott van taxi vagy bérautó. Mindkettő előre megrendelhető. Ha valaki még ennyi kényelmetlenséget is soknak tart, azt pedig várják a szerencsésebb országokban azok a lakóparkok, amelyeket kifejezetten repülőgéppel közlekedőknek alakítottak ki. A település végén ott a felszállópálya, ahová a házak melletti garázsokból (bocsánat, hangárokból) közvetlenül ki lehet gurulni.

Az MIT-s repülőmérnökök által 2006-ban alapított Terrafugia cég Woburnben, Boston külvárosában fejleszti azokat a járműveket, amelyek ma már minden tekintetben megfelelnek egy közúti közlekedésre alkalmas autótól és egy biztonságos kisrepülőgéptől elvárt minden paraméternek. (A cég a DARPA repülési programjába is bekapcsolódott.) Az első típus (videó a cikk végén), a Transition a (Popular Science értesülése szerint) 2014-ben kerül kereskedelmi forgalomba, s a cég honlapján már előjegyezhető. A várható áráról nincs információ.

A jármű utazósebessége a levegőben 160 kilométer óránként, a hatótávolság 660 kilométer 30 percre elegendő tartalék üzemanyaggal, a felszálláshoz 518 méterre van szüksége, hogy átjusson egy 15 méter magas akadály felett. A hasznos terhelése 227 kilogramm. A fogyasztása repülés közben 18,9 liter óránként, a földön haladva pedig 6,7 liter 100 kilométerenként. A közúti sebessége meghaladja a 100 kilométert óránként. Feltankolás után 87 liter üzemanyagot használhat fel.

Terrafugia TF-X

Sokat elárul a kétüléses gép céljáról, hogy a paraméterei között külön feltüntetik, hogy nem kell senki se hangár, se tréler, ellenben van raktere a golffelszereléséhez és a sporttáskákhoz. A gép rendszerei és a 100 lóerős takarékos Rotax motor lehetővé teszik, hogy kedvezőtlen időjárás esetén is használható legyen. Ha mégis valamilyen baj történne, egy sor biztonsági berendezése van (országúti karambol esetére is), de ha a levegőben kerülne szorult helyzetbe, egy beépített ejtőernyőrendszer az egész járművet leereszti a földre.

A Transition 2 méter magas, 2,3 méter széles, 6 méter hosszú a közúton, ha kiereszti a szárnyait, a fesztávja 8 méter. Az utasoknak pedig a kabinban 122 centiméteres vállszélesség áll rendelkezésükre.

A most debütáló golfrepülő típus legalább 10-12 évig szolgálatban marad, mert a következő nemzedék, a helyből felszálló, elektromotoros meghajtással üzemelő, és a Terrafugia ígérete szerint minden képzeletet felülmúló mozgási szabadságot, illetve az autózásnál biztonságosabb közlekedést nyújtó TF-X-et még ennyi időbe telik kifejleszteni.

Ha tetszett, kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.

A NASA Goddard Space Flight Center kidolgozott egy matematikai modellt, amellyel képesek az egész világra kiterjedően szimulálni a szélmozgásokat és más légköri jelenségeket. A 2005 májusától 2007 májusáig tartó időszakot mutatják be a William Putman vezetésével készített animációk. Ime az első lélegzetelállító darab, amely a hurrikánok kialakulását mutatja be.

Minden animáció megtekinthető a NASA weboldalán, de ehhez szükséges némi türelem, mert némelyik gigabájtos méretű fájl letöltéséhez kell egy kis idő. Az animátorok szerint egyébként a kiválasztott időszakban a nagyfelbontású felvételek olyannak mutatják az atmoszférát, mint amilyen általában.

A globális szélmozgást bemutató animációban (ebből származik az itt látható állókép) felszíni szelek fehérnek látszanak, a fényes fehér körök pedig az az Atlanti-óceán és a Kelet-kínai-tenger fölött, a ciklonok. A színes csíkok magasban fújó szeleket jelölnek, amelyek legalább 10 ezer méteres magasságban jelennek meg a Föld felszíne felett. Ezeknek a színe a sebességükről árulkodik a másodpercenként 0 és a 175 méteres (0-630 km/h) sebességű tartományban. A leggyorsabb szelek vörös színt kaptak.

A NASA műholdjai folyamatosan rengeteg adatot gyűjtenek a szélről és más légköri jelenségekről, amelyeket naponta négyszer betáplálnak a modellbe (Goddard Earth Observing System Model – GEOS-5). További számítások szükségesek a modell igényeinek kielégítéséhez, amikor a műholdak nem szolgáltatnak elegendő információt – mondta a Popolar Science magazinnak Putman.

A GEOS-5 modellezi a földfelszín hőmérsékletét, a csapadék és a por, a tengeri só, a szén és a szulfátok koncentrációjának változásait a világ minden táján. Ennek az eredménye jelenik meg a térképeken és az animációkban. Például (ennek letöltléséhez is kell némi türelem), a legkülönfélébb lebegő részecskék vándorlását, az úgynevezett aerosol mozgását bemutató anbimációban.

Ha tetszett, kövesd a Novo Sapiens blogot a Facebookon is.